Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69

35 Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 406. — CIL III. 3416. 36 CIL III. 3479: Deo invicto pro salute familiae Ti. Hateri Saturnini leg. Augg. pr. pr. Arpocras pater posuit. 161—163 között; Haterius Saturninus helytartóságának idejére legutóbb: Nagy T. : Bud. Rég. XIX. köt. Bp. 1959, 29. 37 Tisztán hivatalos színezetű volt a tábori szentélyben a katonai hadijelvónyek, a signa kultusza is, amely természetszerűleg a legio II adiutrix esetében is megvolt, vö.: Nagy T. : Budapest tör­ténete. I. köt. Bp. 1942, 404. kk. 38 Vö.: F. Altheim, Römische Religionsge­schichte. 3. kiad. I. köt. 1. kk., és főleg: M. P. Nilsson : Röm. Mitt. 48 (1933) 245. kk. 39 Vö.: P. Riewald : PW 2. I. 2 (1920) 1631. kk.: ,,Die römischen Götter sind . . . Staatsgötter, sie existieren im Staat, gehören zum Staat, und zwar beruht ihr Verhältnis zum Staat auf einem Rechtsgescheft." 40 A. Grenier, La religion romaine. Paris 1949, 202, 225. 41 A sírkövek nagy száma az oltárokkal szemben éppen az ellenkező okból következik. 42 Mócsy i. m. 70. 43 Vö.: Nagy L.: Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 465. 44 Vö. alább, 57. és 61. old. 45 Vö.: Mócsy i. m. 64. 46 G. Alföldy: Acta Arch. Hung. 11 (1959) 128. kk. 47 Vö: Radnóti A. — Barkóczi L. : Arch. Ért. 78 (1951) 78. 48 Nagy T. utóbb i. h. 409. 49 A tartományi főpapi tisztség mindig a muni­cipális arisztokrácia karrierjének egyik állomása volt, ez a réteg pedig Aquincumban a markomann háborúk előtt bennszülöttekből állt (Mócsy i. m. 70. kk.). Az ezekből az időkből ismert egyetlen tartományi főpap neve töredékesen maradt ránk, traianusi eredetű polgárjoga révén azonban minden bizonnyal bennszülött. L.: CIL III. 10305; Mócsy i. m. 205/19. sz. 50 Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 407: Iovi Tunoni Minerváé (C. Valerius Sabinianus helytartó). — CIL III. 10415: I. O. M. (Q. Caecilius Rufinus Crepereianus, helytartó 203—209 között). — CIL III. 3434: I. O. M. (tribunus). — CIL III. 10425: I. O. M. custodi dis deabusque (tribunus). — CIL III. 3460: I. O. M. et La(ribus) mil(itaribus) ceterisque dis. — Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 320: [Laribjus militar(ibus) (mindkét oltár ugyanattól a tribunustól). — CIL III. 3463: Hammoni I. O. M. et Lar. mii. ceterisq. dis (tribunus laticlavius). — CIL III. 3472: Dis militaribus et Genio loci pro salute et reditu imp. Gaes. M. Aur. Antonini pii invicti Aug. numini eius semper devotissimus (tribunus, Caracalla salusá­ért). — CIL III. 10438: Minerváé victrici (C. Valerius Pudens, helytartó 194 körül). — CIL III. 6465: I. O. M. salutari et genio domus eius, gravissima •infirmitati liberatus (centurio). — CIL III. 3470: Marti Aug. pro salute militu(m) (centurio). L. még: 57, 65. jegyzet. 51 CIL III. 13439. — Vö.: J. Dobiás : Listy Filol. 80 (1957) 179. kk. (M. Valerius Maximianus legátus legionis). 52 CIL HI. 10470 (L. Cassius Marcellinus, hely­tartó 202—203-ban). 53 CIL III. 3472, CIL III. 3637. 54 CIL III. 3387 (Érd) (Ti. Claudius Claudiamis helytartó, 196—197-ben). 55 Lásd még a legio II adiutrix egyik centurió­jának 230-ban Severus Alexander salusáért állított oltárát: CIL III. 3515 és Acta Ant. Hung. 6 (1958) 192. old., 82. jegyzet. — L. még: 59. jegyzet. 56 CIL III. 10407 (Q. Caecilius Rufinus Crepe­reianus, helytartó 203 és 209 között). A kultusz és a császári ház kapcsolatára: A. v. Doma&zewshi : ARW 11 (1908) 226; Thulin : PW X, 1 (1918) 1121; Nock i. m. 413. 57 CIL III. 3637 (Csév). — Vö.: E. Ritterling : Arch. Ért. 41 (1927) 85. — E. Groag : PIR 2 I (1933) 88. — Barkóczi L. : Arch. Ért. (1941) 26: [Iovi] Optimo [Max.] Neptuno Sera[pidi] pro salu[te et] victor[iae et perpejtuitate [imp. d. n. GJaesaris [M. Aureli Antonini pii feli] eis Aug. [L. Alfjenus Av[i]t­[i] anus [leg.] eius pr. pr. prov. Pan]n]on. i[nf]. A fel­irat olvasását és kiegészítését autopszia alapján adjuk. Miután L. Alfenus Avitianus 218-ban már Rómában volt mint a fratres Arvales testületének tagja (P. Lambrechts, La composition du sénat romain de Septime Sévère. Diss. Pann. I. 8. 193., 14/18), hely­tartóságának idejét a korábbi véleményekkel szemben még Caracalla korára kell helyezni. Jól összhangban áll ezzel a megállapítással a Serapis-dedikáció, mert ez a kultusz éppen azáltal került be a hivatalos államvallásba, hogy Caracalla az istennek a Quiri­nalison templomot építtetett (Nock i. m. 413). 58 A CIL III. 3427. sz. feliratot 233-ban a legio II adiutrix praefektusa Hercules Augustus (és az oltár oldalán látható ábrázolás tanúsága szerint Liber) tiszteletére állította, Severus Alexander salusá­ért és a perzsa háborúból való szerencsés vissza­téréséért. A Severusok Hercules—Liber-kultuszára: J. Hasebroek, Untersuchungen zur Geschichte des Septimius Severus. Heidelberg 1921, 149. kk.; A. Alföldi : Röm. Mitt. 50 (1935) 153; Bruhli. m. 191. kk. 59 CIL III. 3472 (1. 50. jegyzet). — Vö. még a CIL III. 10491. sz. feliratot, amelyet Suetrius Sabinus helytartó állított valamelyik isten tiszteletére Cara­calla salusáért, és ugyanakkor a császár numenjének. 60 CIL III. 10396, 10399 (C. Valerius Pudens, 194 körül). — Vö.: G. Alföldy : Acta Ant. Hung. 8 (1960) 162. — L. még az 50. jegyzetben szereplő Genio loci dedikációt. 61 Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 350. —Tanul­mányok Budapest múltjából. VIII. köt. Bp. 1940, 8. kk. Az állító a legio II adiutrix tribunusa. 62 G. Alföldy : Acta Ant. Hung. 6 (1958) 196. 03 CIL III. 3428, 10405, 3429. 64 CIL III. 3631—3632. — Vö.: Nagy T. utóbb i. h. 400. 65 CIL HI. 3455. — Vö.: Nagy T. utóbb i. h. 391. 66 L. 50. jegyzet. 67 CIL III. 3480: Deo invicto Mithrae C. lui. Castinus leg. Augg. pr. pr. (210 körül). — CIL III. 5 Gerevich: Budapest régiségei 65

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom