Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69

14. kép. Rabszolga Nemesis-oltára eddigi tudásunk szerint legalább három új Mithras-szentóly épült.

88 Ezek donátorai rendszerint a városi arisztokrácia tagjai voltak, és hívőközösségeik egy-egy városi előkelőség háznépét foghatták össze.

89 Az elmondottakból kitűnik, hogy az aquincumi társadalom vallásos életében a markomann háborúk után rendkívül jelentős változások figyelhetők meg, és a fejlődés új tényezői mindenütt nagyjából ugyanabba az irányba mutatnak. Célszerű ezeket közelebbről megvizsgálni. A vallásos élet látszólag legjelentősebb faktora a római államvallás hagyománya, ezen belül elsősorban Juppiter Öptimus Maximus tisztelete. Ez így volt a korábbi időkben is, a római hagyomány szerepe azonban ebben a korban bizonyos mórtékig mégis megváltozott. Úgy tűnik, hogy a római tradíciók propagálására nagyobb súlyt helyeztek, mint a megelőző időkben. A Juppiter-kultusz jelentősége kétségtelenül megnőtt, de valószínűleg Marsé, Fortunáé, Herculesé is, az Urbs Roma isteni jellegének hangoztatására pedig korábban nincs is adat. Kétségtelen az is, hogy a markomann háborúk után nagyobb gondot fordítottak a régi római ünnepek fenntartására, vagy legalábbis jobban hangsúlyozták ezek jelentőségét. Ezzel magyarázható, hogy egyes dedikációkon gondosan föltüntették az állítás napját, amely valamely római ünneppel esett egybe. A markomann háborúk alatt Concordia régi ünnepének megtartására lehet következtetni,

90 214-ben pedig a rómavárosi Fors Fortuna-ünnep megtartásáról tudunk.

91 Ugyanebben az évben Intercisában a Volcanalia továbbéléséről van adatunk.

92 Ennek a fejlődésnek az okát tévesen keresték a dunai provinciák erős romanizációjában és mély Róma-öntudatában.

93 A magyarázat abból a körülményből adódik, hogy a római hagyomány feléledése egyidejű a császárkultusz előtérbenyomulásával, és éppen a császárkultusz szolgálatába illeszkedik bele. E hagyomány szerepe nem volt más, mint keret és lehetőség a császár tiszteletére, aki a római impérium nagyságának és istenségének megtestesítője. Jellemző, hogy a római tradicionalizmus elsősorban a vezetőrétegek életében követhető nyomon, és ott is majdnem kizárólag hivatalos síkon, és a régi istenek közül is csak azok kerültek előtérbe, amelyek régóta szoros szálakkal kapcsolódtak a rómavárosi kultuszban az uralkodó alakjához. Teljesen formálisnak azonban ez a tradicionalizmus mégsem minősíthető. A színtelen Juppiter-feliratok sorában néhány olyan is akad, amelyet betegségből való gyógyulásért, háborúból való szerencsés visszatérésért állítottak, azaz személyes igényekből.

94 Amellett, ha Mars, Minerva, vagy éppen Urbs Roma nem is terjedtek el soha a széles néptömegek körében, néhány olyan kultusznak, amely ebben az időben szorosabb kapcsolatba került a császárvallással, kétségtelenül népi talaja is volt, így Hercules tiszteletének. Egészében véve azonban a római tradicionalizmus mégis formálisnak és külsősógesnek hat, főleg akkor, ha összehasonlítjuk a személyes vallási igényekből táplálkozó kultuszokkal. A kor vallásos életének másik, szintén általánosan megfigyelhető alapvető tényezője a császárkultusz jelentőségének nagy megnövekedése. Nemcsak a korábbi forma, a császár salusáért való oltárállítás terjedt el erősen, hanem a császári házhoz közelebb álló istenségek, sőt az uralkodó numenje iránti tisztelet is, az utóbbi egyenesen az uralkodó iránti feltétlen odaadás, a devotio hangozta- 15- kép. Libertus oltárköve In.,,,.,. . , . , „ p . , , , ,, „ ,, , victus deus (Mithras) tiszteletére tasaval. A dolog természeténél íogva mindezek a kultusziormak es 198-ból US-