Budapest Régiségei 20. (1963)

JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1959. évben 529-560

alakítva. Boltozata részben javított, részben teljesen új. Az északi kazamatát sem töltötték be teljesen. A betöltésből sok ágyúgolyó ós láncosakna töredéke került elő. A rondella felső szintjén nyitott kutatógödör betöltéséből csak kevés törökkori és török kerámiát gyűjthettünk. Az I. ker. vári bástyafal Véli bej és az Esztergomi rondella közötti szakaszon, a sétány területén május és június folyamán ásott kutatógödrökből néhány török kerámia, főleg kályhaszem került felszínre. A 10. sz. kutatóaknában egy természetes márgába vágott alagút nyílását találtuk. Az alagút egyik ága a várfalra merőlegesen a Hadtörténeti Múzeum homlokzatának fut. Ebből az ágból, mintegy közepe táján, E-nak futó járat ágazik ki. Az alagút nem járható teljes hosszában, mert mindkét ága részben beomlott. Az alagút oldalfalain világító eszközök elhelyezésére szolgáló fülkék láthatók. Valószínű, hogy a föld alatti járat a török uralom idején készülhetett. A járatokból néhány törökkori edénytöredék és egy vascsákány került elő. Az I. ker. Halászbástya és Iskolalépcső között, aJulianus-szobor alatti szakaszon, a domonkosok templomának szentélyétől É-ra december 11-től végzett folyamatos munka során nagyobb középkori épület maradványait tártuk fel. Az épület K—Ny-i zárófalának Ny-i végében falba vágott törökkori szemétgödröt találtunk. A betöltésből igen sok török talpastálat, korsót és pipát emeltünk ki. Az apró leletek között több vastárgy és néhány ónozott vörösréz edény is volt. Az I. ker. Királylépcső táján, a Lánchíd budai hídfőjéhez levezető út mentén, az egykori Vízi kapu (Ferenc József kapu) és a Polipölő szobra közötti szakaszon a törökök által épített vódmű feltárása céljából 1959. november 9-től 1960. január 13-ig végeztünk kutatásokat. A Vízi kapu alatt, az egykori Csónak utca 1—3. sz. elpusztult lakóépületek helyén több kutatóárokban megtaláltuk az ún. Aranybástya falának maradványait. A sokszög alaprajzú török oldalazó bástya fala szépen faragott kváderekből készült. A bástyafal koronája, majdnem a jelenlegi felszínig, jó állapotban maradt fenn. K-i felének azonban csak alapfalai vannak meg, mivel részben e falak anyagából készült a ma is meglevő támfal. A kutatás során megtaláltuk az Aranybástya D-i zárófalának egy szakaszát, valamint a jelenlegi lejárat mellett húzódó sziklára alapozott, török eredetű védőfal több részletét is. Az eddigiek alapján úgy látszik, hogy e védőfal a Magas utcába vezető lépcsőig teljes összefüggésében megmaradt. Az újabban épült, de elpusztult támfal is ezt a vonalat követi. Az Aranybástya folytatásában Ny felé húzódó kisebb falszakasz maradványára is rátaláltunk. Az Aranybástya belsejében húzott kutatóárokban igen kevés török leletanyag mutatkozott. Annál több került azonban elő a bástya előtti kutatóárokból, ahol sikerült megtalálnunk az 1686. évi ostromot jelző szintet is. Itt igen sok volt a török kerámia, ágyúgolyótöredék, emberi és állati csontmaradvány. A Magas utcához vezető lépcsőié járó és a Polipölő szobráig terjedő szakaszon a védőfal nagy része az itt állott ún. Ezüstbástyával együtt megsemmisült. Megtaláltuk azonban a török védőfalnak sziklára épült alapjait, és helyenként a felmenő fal részleteit is a Polipölő szobra fölötti szakaszon. A fal e második 27. kép. Török kapu az Úri utca 41. sz. ház Dárda utcai oldalán 555