Budapest Régiségei 20. (1963)

JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1959. évben 529-560

A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÜZEUM LELETMENTÉSEI ÉS ÁSATÁSAI AZ 1959. ÉVBEN A Múzeum ásató munkája — sokkal inkább, mint az előző év folyamán — a nagyarányú és gyors ütemben végzett fővárosi építkezéseknek volt függvénye. Az alábbi jelentésekben csupán egy tervásatás szerepel, az összes többi lényegében leletmentő kutatásnak vagy kisebb hitelesítő ásatásnak tekinthető. Jelentősebb kőkori emlék egy nyéllyukas baltán, rézkori lelet az albertfalvai péceli kultúrájú telep nyugati metszetének anyagán kívül nem került elő. További lakógödrök feltárásával lényegesen gazdagodtak azonban a lágymányosi korabronzkori lakótelepre vonatkozó ismereteink. A csepeli Cementipari V. területén fekvő korabronzkori temető sírjainak feltárásával egyidőben sikerült rábukkanni a temetőhöz tartozó lakóhelyre is. A temetőtől északra vont kutatóárokban és a Duna-parti szakadék metszeteiben jelentkező gödrök és leleteik alapján legalább 10 000 m

2-re tehető e ma még beépítetlen őstelep kiterjedése. A sziget keleti partján, a Hajós utca és a Hollandi út találkozásánál végzett leletmentés szintén korabronzkori teleprészt hozott felszínre. Fontos korabronzkori leletnek bizonyult a békásmegyeri Kossuth Lajos üdülőparton megmentett sír is, amelynek anyaga még a harangalakú edények kultúrájához tartozik. E sír és a szomszédságában levő sírnyomok alapján ma már hozzávetőleges képet alkothatunk magunknak Budapest egyik legsajátosabb őskori kultúrájú temetőjének fekvéséről. A vaskort csupán a Mogyoród útja környéki, La Tène G-ig használt szkíta temető képviselte, a La Tène D-t a soroksári tangazdaság szórványlelete. 1959-ben is folytatódott az utóbbi évek —római kori viszonylatban — egyik legsikeresebb és legnagyobb arányú leletmentése a Meggyfa utcában és környékén. Az Aquincumi Múzeum munkaközössége új helyiségek feltárásával tisztázta az 1958-ban előkerült villa teljes alaprajzi képét és elhatárolta a szomszédos épületmaradványoktól. A kutatómunka során újabb, pannóniai vonatkozásban egyedülálló mozaikpadlók kerültek felszínre. Freskótöredékekből ma már a falfestések stílusára is következtethetünk. A Meggyfa utca környékén végzett leletmentések több kisebb-nagyobb lakó- s gazdasági épületrész és sír feltárásával módot nyújtottak fontos topográfiai megállapításokra is. Végleg bebizonyosodott, hogy a canabae északi része a Meggyfa utcáig sűrűn, tovább a polgárváros felé eső terület csak gyéren volt beépítve. E terület a későrómai korban temetkezési helyül szolgált. Kevesebb eredményt könyvelhet el a III. kerületi leletmentésekből az aquincumi táborkutatás. A Polgár utcában előkerült falak egy részének rendeltetése még tisztázásra vár, a többi fal lakóház alapfalának bizonyult. Nem adott egyelőre lehetőséget alaprajzi elképzelésre az Aranyárokban, a Bécsi úti Kísérleti Lakótelepen és a Flórián téri nagyfürdő területén talált egy-két fal-, ill. padlórészlet sem. A táborvárosi későrómai temetkezés adatai újabb sírok anyagával gyarapodtak a Bécsi út, a Bogdáni út és a Szőlő utca területén. Közülük a temetkezés módja miatt a Szőlő utcai kettős sírt, a mellékleteket tekintve a Bécsi úti sír ókeresztény gyűrűjét kell kiemelnünk. Több ízben folyt preventív és operatív leletmentés az albertfalvai canabae területén. Preventív leletmentések eredményeképpen az északi canabae területén a limes út egy szakaszát, az út két oldalán pedig főként gazdasági jellegű létesítmények maradványait sikerült feltárni. Jelentős mértékben járult hozzá a nyugati canabae történetének és kiterjedésének tisztázásához a dunaúj34 Gerevich: Budapest régiségei 529