Budapest Régiségei 20. (1963)

JELENTÉSEK - A budai vár házainak 1959. évi műemléki kutatásai 489-527

22. kép. Úri utca 4. sz. Az Úri utcai traktus pinceboltozata felett előkerült konzolok profilrajza megállapítható volt, hogy a jelenlegi kapualj az egykori 15. sz. ház eredeti középkori kapualjának felelt meg, amelyhez mindkét oldalon egy-egy traktus csatlakozott. Eddigi megállapításainkat igazolja a kapualj déli zárófalában a korábbi feltárások eredményeként már ismeretes kőkeretes, gótikus ajtónyílás is. A 15. sz.-hoz tartozó déli traktus azonban már az Űri utca 2. sz. épület része. A mai 4. és 6. sz. házak közös tűzfalán már korábban előkerült szintén gótikus kőajtókeretek viszont azt bizonyítják, hogy az északi elpusztult épület második fele már a Haüyféle 16. sz. ház déli lakrészét alkotta. Az itt előkerült kőkeretek ugyanis profilált oldalukkal a jelenlegi Úri utca 6. sz. ház déli lakószobáiba néznek. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az Űri utca 6. sz. jelenlegi déli helyiségei az egykori 16. sz. ház kapualját képezték. Erre már a korábbi kutatások eredményei is rámutattak. A középkori 16. sz. épület eredetileg, eltérően a 14. sz. háztól — amely kéttraktusos volt —, csupán a kapualjból és a hozzátartozó déli traktusból állott. Az 1696-os Zaiger még a középkori állapotnak megfelelően a mai telekhatárokon belül két épületet jelez. Ezeknek száma azonban már 14, ill. 15-re változott. Utal az épületnek ekkor még meglevő középkori eredetű falaira és boltozataira, valamint pincéire, amelyeket még jó állapotban levőknek mond. A 15. sz. ház ekkor már újjáépített volt ós a parancsnok szállásául szolgált. A XVIII. század első felében épült újjá a régi falmaradványok felhasználásával az Úri utcai szárny a jelenlegi telekhatárokon belül. A Bástya sétányi traktus is ez időben készült. Az 1959. évi feltárások igen érdekes eredményekre vezettek mind az egyes építési korszakokat illetően, mind azok szerkezetére vonatkozólag. A kutatásokat az Űri utcai oldalon kezdtük meg az északi helyiségsor padlószintje alatti feltöltés eltávolításával. Ezen a területen az újabbkori tóglapadozat alatt a pince boltozatának szintjéig a feltöltés anyaga épülettörmelék és agyag volt, amelyből leletanyag egyáltalában nem került elő. A munkák során a feltöltés alatt megtaláltuk a korábbi, pincefödémet tartó kőkonzolokat, ill. azoknak részben meglevő csonkjait. A konzolok minden valószínűség szerint XIV. századiak. Profiljuk részben íves, részben lerézsüzött. Méreteik kis eltéréstől eltekintve lényegében azonosak (22. kép). Ugyané traktusban megtaláltuk a földszinti helyiségek közfalainak alapozását is (23. kép). A közfalak alapozását a konzolok felső szintjének magasságában a főfalak mellett, velük párhuzamosan húzódó egy-egy négyzet alakú gerendalyuk töri át. Némelyikben az egykori gerenda elkorhadt maradványait megtaláltuk (24. kép). Ezek szerint az épület e szárnyának XIV. századi földszinti alaprajzának rekonstrukciója lehetővé vált. Az első építési periódusban a ház e szárnyának földszintje — amely, mint már említettük, a 16. sz. épülethez tartozott — három helyiségből állott. Földszintjét éppúgy, mint a pincét síkfödém fedte. Ennek nyomát ugyancsak megtaláltuk az északi főfalban, az emelet magasságában in situ konzolcsonk alakjában. A második periódusban, amely valószínűleg a XV. század elején lehetett, a síkfödémeket boltozatokkal cserélik ki. Ebben az időben az alaprajz még követi a XIV. századi elrendezést. Az építkezés harmadik periódusában, amely már a XV. század végén vagy a XVI. század elején lehetett, az Űri utca felé eső két kisebb szobát egj helyiséggé vonják össze és az utcára merőlegesen futó, téglából falazott dongaboltozatos födémmel látják el. A második helyiség ily módon szükségtelenné vált ajtónyílását ekkor alakítják át falifülkóvé (25. kép). A volt utcára néző első helyiség egyszerű élszedessel díszített kőkeretes ajtónyílását továbbra is meghagyják a megnagyobbított helyiség bejáratának (28. kép). Ez utóbbi átalakításkor megtartott és most már az első és második helyiséget elválasztó, még XIV. századi közfal felmenő részének egy szakasza a második világháború pusztítását is túlélte. 5Ö4i