Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga : 2. közlemény 395-425

ségek miatt itt együtt tárgyalt juh—kecske-csoport, míg az újabban előkerült XV. századi anyagban (mint előbb említettük, a korábbi ásatásoknál számottevő XV. századi csontanyag nem került elő) a sertés és a juh—kecske-csoport számaránya megfordított. Már a korábbi ásatások anyagában is megfigyelhető volt, hogy a sertés gyakorisága a középkor folyamán csökkenő tendenciát mutaXIIIXIV. sz. XV. sz. db % db % Háziállatok 228 41,76 204 32,48 61 11,17 58 9,23 Sertés — Sus scrofa dorn. L 108 19,78 45 7,17 35 6,41 _ _ Eb — Canis familiáris L 10 1 1,83 0,18 6 48 0,95 Házimacska — Eelis domestica Briss 10 1 1,83 0,18 6 48 10 1 1,83 0,18 6 48 7,64 61 11,17 228 36,31 összesen .. . 504 92,30 589 93,78 Vadállatok Bölény — Bison bonasus L Gimszarvas — Cervus elaphus L őz — Capreolus capreolus L Vaddisznó — Sus scrofa fer. L Nyúl — Lepus sp Tőkésréce — Anas platyrhynchus L Fogoly — Perdix perdix L Csuka — Esox lucius L Ponty — Cyprinus carpio L Harcsa — Silurus glanis L Hal — Piscis sp Összesen 5 1 3 1 10 2 4 0,18 1,10 1,65 0,92 0,18 0,55 0,18 1,83 0,37 0,74 4,'í 7,70 4 l 2 12 20 oo 0,64 0,16 0,32 1.91 3,19 6,22 tott, s most úgy látszik, hogy ez a csökkenés a XV. századra már egészen komoly méreteket öltött. A ló, amely a XIII—

XIV. században az újabb anyagban a középkori városi településeken megszokott arányszámnál nagyobbal fordul elő, a XV. századra eltűnik: úgy látszik, ebben az időszakban már nem ették (a korábbi századok feltört lócsontjaiból ugyanis arra kell következtetnünk, hogy a lovat akkoriban ették; a XV. századtól kezdve a feltört lócsontok rendkívül ritkák). A házimadarak, amelyeket a XIII—

XIV. századi ásatási anyagban még csak a tyúk képvisel, ebben az időszakban alig több, mint 11%-kal szerepelnek, amely a juh—kecske-csoport számarányának felel meg (ugyanez az arány a két csoport között a korábbi ásatások XIV. századi anyagában), viszont arányszámukban a XV. századra már a XIII—XIV. századinak mintegy négyszeresére növekednek. Ebben az időszakban már a tyúk a leggyakoribb háziállat, és a másik házimadárral, a lúddal együtt szinte olyan gyakori, mint az összes háziemlősök együttvéve. A házimadaraknak ez az előretörése, amelynek egyik oka nyilvánvalóan Mátyás udvarának déli kapcsolataiban keresendő, valamennyi háziemlőst érintette, de legjobban a szarvasmarhát és a sertést, mint legfontosabb húsállatokat. De érintette ez az előretörés a vadállatokat is, amelyeknél a mezei nyúl kivételével 396