Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Alsó-Pannónia Septimius Severus-kori helytartóinak kérdéséhez 23-45
tassai kapcsolatba hozott pannóniai emlékek közül többnek javasolt keltezését azonban vitathatónak tartjuk. Lásd az 58—62. jegyzetben idézett feliratokat.) 56 A. Degrassi, I Fasti consolari. Roma 1952, 159. old. még bizonytalannak tartja, hogy Septimius Severus vagy Caracalla idejében volt-e consul. 57 Fitz : Arch. Ért. (1956) 198. 58 Szilágyi : Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 451. old., 1. kép. — A negyedik sor kiegészítését Fitz [Arch. Ért. (1958) 159] javasolta Baebius Caecilianus nevére. sa CIL III 3518. 60 Kuzsinszky i. m. 99. old., 363. sz. — Vö.: Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 135. — R. Egger, Ein syrischer Göttertrias. Wiener Stud. LIV (1937) 183. kk. — Alföldi A. : Arch. Ért. (1940) 207. ük.—Nagy T. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 429. kk. — Szilágyi J., Aquincum. Bp. 1956, 27. — E kőemlékre másutt még visszatérünk. 61 Intercisa. I. köt. Bp. 1954, 322, 324. sz. (Fülep). A feliratot két helyen másképp egészítenénk ki: A negyedik sor elején a császári titulaturába nem illő devotissi]mi helyett sanctissijmi. Az ötödik sorban Campanius Marcellus emlékére templomot építtető császárokról van szó. Az oda nem illő [^(üstödé) ar]mor(um) helyett tehát [me]mor(es) Cam[anii Marc]elli. A továbbiakban: tunc tribun(i) co[h(ortis) ss. impendi(i)s sui]s etc. A felirat vallástörténeti értelmezésére máig is legjobb: Kerényi : Pannónia IV (1938) 214. kk. 62 ILS 9155. — Intercisa. I. köt. Bp. 1954, 322, 325. sz. (Fülep). 63 Barbieri, Aspetti . . . 9—10. 64 Reidinger i. m. 96. 65 Az előbbire: Bitteriing előbb i. h. 82; utóbbira: Stein, Die Reichsbeamten ... 66. 66 Lásd az 1, 6—8. jegyzetben idézett irodalmat. 67 PIR II. 120. old., 507. sz. 68 CIL III 10470. — ILS 3925. 69 Alegióstábor praetoriumának Diocletianus(î)kori átépítésekor másodlagosan felhasznált tizenegy helytartóoltár, amelyre a Laktanya utcai zsidótemető sarka táján 1889-ben bukkantak, a Septimius Severus és Gallienus uralkodása közötti időből való. 70 CIL III 13371. 71 ILS 5050a. 72 Ritterling utóbb i. h. 78. 73 Barbieri, Aspetti ... 26. old., 42. sz.; 96. old. 46. sz. 74 Dessau : ILS, ad tit. 3925. 75 PIR II 2 . 121. old., 516. sz. — Vö. : Degrassi i. m. 76 CIL VI 32328, 3. 77 Utalás erre: Hasebroek i. m. 157. 78 CIL III 10396 (ILS 3923a), 10399, 10438. (ILS 3131). — Kuzsinszky, Aquincum ... 198. old., 19, 24, 18. sz. 79 Intercisa. I. köt. Bp. 1954, 299. old., 134. sz. A helytartó neve után a c. v. betűk feloldása természetesen c(larissimo) v(iro). 8< > CIL XIII 8824. — Riese i. m. 171. 81 Helyesen már: Stein[— Ritterling] i. m. 77. — Barbieri, L'Albo ... 119. old., 514. sz. —Uő., Aspetti ... 40, 37. sz. 82 Degrassi i. m. 55, 235. 83 L. föntebb, 5. jegyzet. 84 Ann. ép. (1949) 61. — Bull. archéol. du Comité (1948) XXII—XXIII. — Revideált olvasatát közli: Ann. ép. (1952) 95. 85 Cassius Dio pályafutása is példázza, hogy Pannónia superior kormányzását megelőzte Dalmácia igazgatása. L. még: Reidinger i. m. 122. old. mondottakat. 86 Barbieri, L'Albo . . . 567. — Uő., Aspetti . . . 44. old., 61. sz. — Jagenteufel, Die Statthalter der römischen Provinz Dalmatia. Schriften der Balkankommission. Antiquarische Reihe XII (1958) 117—118. 87 A felirattal részletesen foglalkozott H. Lieb (Der Praeses aus Sbeitla: Reidinger „Statthalter" c. munkája végén, 239. kk.), aki a cursusból ismert pályát kb. 240 és 270 közé teszi. — Különben hasonlóképp már: A. Merlin : Ann. ép. (1952) 191. — A feliratot Gallienus korára vagy még későbbi időre keltezte ós az ismeretlen nevű praesest Pannónia superior helytartói sorában tárgyalta: Reidinger i. m. 117. 88 Intercisa. I. köt. Bp. 1954, K. 309. sz., további irodalommal. 89 Ritterling utóbb i. h. 84. 90 Bersanetti, I soprannomi imperiali variabili degli auxilia deli' esercito romano. Athenaeum XXVIII (1940) 118. old., 2. jegyz. 91 Barbieri, L'Albo . . . 369. old., 2099. sz. 92 Intercisa. I. köt. Bp. 1954, K. 308. — Nagy T. : Arch. Ért. (1955) 244. — Fitz : Arch. Ért. (1959) 140. 93 Intercisa. I. köt. Bp. 1954, 28, 207. kk., 245. kk. 94 Az Olumnius bázist vagylagosan Severus Alexander és Gordianus idejére keltezték (1. előbbi jegyzet). Az Antonina császárjelző alapján, amelyet a 240. évi Gordianus-bázison — ahol pedig a csapat teljes neve olvasható — nem találunk meg, a Severus Alexander idejére javasolt keltezés mellett foglalunk állást. A bázisszerű oltár stílusa sem mond a keltezésnek ellent. 95 A töredékes feliratos tábla szövege ugyanis kiegészíthető ilyképpen: Imp. Caes. [M. Aurelio] / Antonino A[ug pio fel.] / coh. I X Ant. [Hemes, c. R.] / s(ag). s(ub) Sept. Flacco [leg. Aug(g?) pr. pr.] / curante lui [5—6 litterae trib.]. 96 PIR III 84. old., 608. sz. — Ritterling utóbb i. h. 84. — Lambrechts i. m. 318. sz. — Barbieri, L'Albo . . . 100—101. old., 427. sz. 97 Intercisa. I. köt. Bp. 1954, K. 314. sz., ahol a negyedik sorban M(arci) P(ii) fii. helyett M(agni) P(ii) fii. olvasandó. 98 Az MNM ismeretlen leihelyű Elagabal-mérföldköve (CIL III 3675), ahol a megmaradt két utolsó sor . . . P[ont(io)] / Po[n]- tia[n]o l[eg. Aug. vagy eius pr. pr.] egészíthető ki. 99 Az előbbi két jegyzetben idézett mérföldköveket 218-ban állították. 36
