Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Schreiber Rózsa: Korabronzkori lakógödör Budafokon 223-240

SCHREIBER RÓZSA KORABRONZKORI LAKÓGÖDÖR BUDAFOKON 1954 júliusában Budafokon a Hegyfok u. 328/1. hrsz. telken családi házak építkezéstínéi, a csatornázási munkálatok során az építőmunkások egy méhkas alakú korabronzkori gödröt vágtak keresztül, amelyben igen sok cserepet találtak. A leletről jelentést tettek a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Osztályának. A helyszíni szemle alapján a még rendelkezésünkre álló területen leletmentő ásatást kezdtünk el.

1 A lelőhely a Dunára néző magaslaton fekszik, és innen nagy területet lehetett áttekinteni. A környező vízmosások is biztonságossá tették a megtelepülést. Mesterséges védelmi berendezésről nincsenek adataink. A leletmentő ásatás során egy ÉNY—DK-i irányú hármas tagolású gödörrendszer bontakozott ki a modern feltöltés és humuszréteg alatt 60 cm mélységben. Az egyes gödörrészek I—

III. számot kaptak (8. kép). A feltárás után világossá vált, hogy a gödörrendszer mindhárom gödörrésze méhkas alakú, vagyis szájnyílásuk átmérője jóval kisebb volt, mint az alsó átmérő. Az I—

II. gödör megközelítőleg kör alakú, a III. tojásdad alakú volt. A legnagyobb átmérője a gödörrendszer III. gödrének volt, ós ennek az alja feküdt a legmélyebb szinten, mintegy 30 cm-rel mélyebben, mint a II, sz. gödör. A III. gödör alján az ÉNY-i részen 95 cm átmérőjű tűzhely égett, hamus maradványát figyeltük meg. A gödör töltelékföldjéből igen sok égett agyag sározáslap és tűzhely szabályos peremtöredéke került elő. Ennek alapján teljes joggal megállapíthatjuk, hogy a gödör alján fekvő peremes tűzhelyet a gödör elhagyása után szétrombolták és így töredékei összekeveredtek a később bedobált leletanyaggal. A tűzhely körül faszéndarabokat, két ún. tűzikutyát (7. kép 1—2), a gödör K-i részén nagyobb méretű, 46 cm hosszú, 3,5 cm átmérőjű elszenesedett fagerenda nyomát figyelhettük meg, amely a felszedésnél teljesen elporladt. A töltelékföld felsőbb részében igen sok áglenyomatos paticsot (7. kép 4—5), cseréptöredéket és állatcsontot találtunk. A

III. gödörben került elő az egyetlen bronzlelet, az eloxidálódott, alaktalan bronzrögöcske. A II. gödör alja 30 cm-rel magasabban feküdt, és az ehhez kapcsolódó I. gödöré néhány cm-rel még ennél is magasabban jelentkezett. A gödörrendszer hármas tagolását az egyes gödörrószek különböző mélysége is hangsúlyozta. Az I—II. gödör alját 3—4 cm vastag döngölt agyagréteg fogta egységesen össze, ami észak felé elvékonyodott. A gödörrendszer I. gödrében különösen sok cseréptöredéket találtunk, ezek vastag réteget alkottak. A töredékekből számos edényt lehetett összeállítani. A cserópréteg nagy része azonban égés által deformálódott. A deformálódás főleg a nagyobb méretű edényekből származó töredékeknél figyelhető meg. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy az égetés közben — főleg a súlyosabb, nagy edények — összenyomódtak (5. kép 10; 6. kép 3—6). A rendkívül sok töredéket tartalmazó cserépréteg alapján arra gondolhatunk, hogy a közelben edényégető kemencének kellett lenni és az égetés során nem sikerült „selejtes" anyagot az elhagyott gödörbe szórták. Sajnos az építkezés miatt a feltárást nem terjeszthettük ki nagyobb felületre, és ezért a feltételezett edényégető kemencét nem taláhattuk meg. így másik feltevésre is nyílik lehetőségünk. Mivel a gödörrendszer töltelékföldjében igen sok áglenyomatos, égett sártapasztöredék került elő, arra is gondolhatunk, hogy egy leégett ház törmelékét szórták a a gödörbe s onnan szármáz hatnak a deformálódott edénytöredékek, amelyek a ház égése alkalmával másodszor is kiégtek. A cserepek rendkívül nagy száma azonban inkább az előbbi feltevést teszi valószínűvé. 223