Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség a XIX. században : a budapesti templomok kincstárai alapján 201-219

Lehmannak más, egyházi gyűjteményekben őrzött műve nem ismeretes, magángyűjteményben is csak egy sótartója. A kehely a pesti neobarokk ügyes ötvösének mutatja. A terézvárosi r. k. plébániatemplom Schotter Károly pesti ötvös szép, aranyozott ezüstkelyhét őrzi 1867-ből (18. kép). A mestert Kőszeghy nem ismeri, de a terézvárosi kehely szerint bizonyára jó képességű ötvös lehetett, noha trébelésben a Prandtnerek kissé merevebb, vonalasabb modorát követte. A kehely kerek talpát négy-négy karéjos neoromán medaillonban, poncolt alapon, trébelt, három búzakalászból álló kéve díszíti, köztük csigás rocaille-os motívum. A búzakalászok a szárra is felfutnak, amelyet ezenkívül akantuszleveles gyűrűtag is ékesít. A baluszteres nóduszon a búzakalászok szőlőlevéllel váltakoznak, tetején a trébelt gyűrűtag megismétlődik. Kosarának díszítése a talpéval nagyjából azonos, a négykaréjos neoromán medaillonokban búzakalászok, a medaillonok között szőlőlevelek. Talpperemén vésett felirat: ,,Sub Parocho Simone Klempa Syndico Antonis Herle Fecit Carolus Scholler Pestini 1867." Talpperemén beütve Diana-fejes bélyeg és Scholler Károly mesterjegye. A belvárosi plébániatemplom ezüstfeszülete egy 1860 és 1868 között működő I. C. monogramos pesti mester műve. Talapzata négy oldalú, ívelt, profilált, keresztje sima, korpusza öntött, aranyozott. A talapzaton vésett felirat: „Donum RSSIMI ANTONII MARKOVITS." Talpperemén beütve I. C. mesterjegy oválisban, szalagon Pest jelzés és pesti hitelesítő bélyeg teteje. A századvégi historizáló irány az ötvösségben jobbára minden művészi igény nélküli, jellegtelen, géppel sokszorosított műveket hozott létre. (A megnövekedett igényeket nagy, főleg osztrák ötvöscógek elégítették ki.) Ilyenfajta munkákból tevődik össze a nagy-budapesti templomi kincstárak kegytárgyainak túlnyomó része. Ezek nagy tömegéből emelkedik ki művészi szándékával a ferencvárosi plébániatemplom Herpka Károly által 1886-ban készített ezüst liturgikus felszerelése. Herpka Károly

63 Bécsben tanulta az ötvösséget, utána Párizsban dolgozott, 1883-tól a budapesti Iparművészeti Iskola tanára, a maga korának neves ötvöse volt. Kiváló technikai tudása nem ismert akadályt. O is, mint a századvég annyi iparművésze, keleti díszítő-elemekből összeszőtt magyar stílust akart kialakítani. Törekvése azonban, akárcsak a társaié, a századvég stíluszavarának modorosságába veszett. A ferencvárosi plébániatemplomnak készült liturgikus felszerelése trébelt szarvasos kézmosótálból, magyaros díszű kenettartóból, füstölőből, tömjóntartóból, galamb alakú aquamanilébŐl, Sturm Ferenc építész rajza szerint készített aranyozott bronz cibóriumkehelyből (1886) áll. Herpka törekvéseit kevesebb ízléssel a vele egyidőben működő, ugyancsak jó technikai tudással dolgozó F. D. monogramos pesti ötvös követte, akinek a ferencvárosi plébániatemplom őrzi magyaros palmettasoros díszű ezüst kózmosótálját, két ezüst teknősbékán álló, stilizált, madár alakú ampolnáját és sárkányon álló, stilizált madár alakú, ferences szimbólumokkal díszített ezüstkannáját. Nevét a templom feljegyzései nem őrizték meg. A pesti ötvösök száma a XIX. században igen megnövekedett, a pesti ötvösség színvonala azonban a század második felében, mint Európa-szerte mindenütt, a művészi színvonal alá süllyedt. A XIX. századi pest-budai ötvösök további, még ismeretlen műveinek, a pest-budai ötvösség kisugárzásának és az ország művészetében betöltött szerepének részletes vizsgálatára a már megindult topográfiák ós a magángyűjtemények felmérése nyomán előkerülő emlékanyag nyújt majd további lehetőséget. glO