Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség a XIX. században : a budapesti templomok kincstárai alapján 201-219
szempár csipkés széllel, háromszög alakú lemezből trébelve, a két szem között rocaille-os dísszel. Peremén beütött budai hitelesítő bélyeg és Kőszeghy 353. sz. I. L. mesterjegye. — A XIX. század első felében készültek, semmit sem árulnak el a mester művészi törekvéseiből, amelyekről a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályának tulajdonában levő, a „Régi Buda és Pest iparművészete" c. kiállításon bemutatott talpas, fedeles, gyöngysoros díszű ezüstkannája ad hírt, 20 és a hazai empire jó ízlésű ötvösének mutatja be őt. Az ország egyházi kincstáraiban folytatott eddigi kutatásaink során a székesfehérvári püspöki kincstárban és a hódmezővásárhelyi r. k. templomban találtunk nyomtatott I. L. mesterjegyű, budai hitelesítő bélyeggel ellátott műveket az 1800 körüli évekből. Mindkettő igen jó művészi színvonalat árul el és Liebrich János művének tartható. A hódmezővásárhelyi r. k. templom 21 ezüstből trébelt copf stílusú füstölője elegáns vonalvezetésével, lendületesen trébelt díszítményeivel tűnik ki, a hozzátartozó navicula tömjéntartó szelencéjének formaadása az alul bordázott testtel a székesfehérvári kincstár naviculájának tömjóntartó szelencéjével megegyező, csak a hódmezővásárhelyiének tetején voluta látható. A felnyíló, pánton forgatható fedél két rozettával díszített, a székesfehérvárién díszesebb, kettős akantuszkoszorúba foglalva. Nóduszuk megegyező, a talp eltérő, a székesfehérvári darabon a csónak alakú test trébelt bordazata ismétlődik, a hódmezővásárhelyié pedig állólevélsoros és babórkoszorús díszű. Hasonló nevű fia ugyancsak ötvös a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályán őrzött inaskönyv adatai szerint. 22 1828. június 15-én Liebrich János felveszi fiát, ifjú Liebrich Jánost ötvösinasnak. A felvétel azonban csak formális lehetett, mert az ugyanott őrzött legénykönyv adatai szerint 23 1828. június 15-én már ugyanő fel is szabadítja. Ez az eljárás a céhrendszer bomlásának egyik tünete. Ifjú Liebrich János műveit a kutatás nem ismeri. A Bécsikapu téri ev. templom az 1841-ben mesterré lett és 1849-ig említett 24 Kovácsy János fedeles ezüst boroskancsóját őrzi. A hólyagos, kerek talpú, hosszanti bordákkal tagolt kiöntőjű, körte idomú testű, rocaille-okból alakított fülű, hólyagos díszes fedelű kanna jó átlagos alkotás a század közepéről. Fedelén belül vésett felirat: ,,Adatott Köllenberg Annátul született Burdacz de Koptsán 1849-évben júli 28-án." Beütve Kőszeghy 357. sz. (Kovácsy) jegye, mondatszalagban Pest és J. P. mesterjegy. A pesti jelzés és a J. P. jegy talán egy későbbi javítás során kerülhetett a kancsóra. A művet egyébként 1847-ben Kovácsy János készíthette, akinek legfontosabb műve a Piarista Múzeum 1841-ben készült kelyhe, amely a „Régi Buda és Pest iparművészete" c. kiállításon került bemutatásra és felirata szerint Kovácsy János remeke lehetett. 25 Egy téglalap alakú mezőben F. K. monogramos budai ötvös két igénytelen kegy ajándékát őrzi a máriaremetei kegytemplom: 1850-es, ül. 1854-es budai hitelesítő bélyeggel egy ezüstből trébelt imádkozó nő ábrázolását és egy szempárt ,,Anna Vissek" vésett felirattal. Budai templomok két jelzetlen budai művet őriznek a XIX. század első feléből. Az egyik a krisztinavárosi templom igénytelen, ezüstből trébelt, ovális talpú, baluszteres nóduszú feszülete, akantuszleveles végződésű keresztszárakkal. 26 A feszületet Schoen Arnold Eeth János Mihály budai ötvös müvének valószínűsíti templomi számadásai alapján. E mesternek az Országos Zsidó Múzeum a „Régi Buda és Pest iparművészete" c. kiállításon bemutatott egyszerű, lapos poharát őrzi. A Szt. Anna-templom tulajdonában van a másik jelzetlen budai XIX. századi alkotás, egy ezüstből készült feszület, amelynek talapzata két lépcsőzetesen álló hasábidom János apostol ós Mária Magdolna domborműves ábrázolásával. A kereszt szárain levélsoros díszítés, öntött, aranyozott korpusz. Krisztus feje felett dicskoszorú, 27 1800-ban készült. A XIX. század első felében Illyefalvi L. és Pallos J. kutatásai szerint a következő ötvösök működtek még Budán, akiknek Kőszeghy idézett műve nevét nem említi ós műveik Budapest egyházi kincstáraiban sem szerepelnek: a fürthi születésű Pf ister Jákob 1805. augusztus 9-én, testvére, az ugyancsak fürthi születésű Pf ister Udak 1808. augusztus 1-én, a budai születésű Hilbinger János 1829. október 23-án, Ottó Lajos pedig 1844. augusztus 5-ón nyert budai polgárjogot. Óbudán nem volt ötvöscéh, ötvösök a XVIII. század közepétől mutathatók ki. Számuk akkoriban 5—6 volt, 1828-ban 14. 28 Polák Józsefet, az Országos Zsidó Múzeumban megőrzött 206
