Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kozák Károly: Kétfejű sasos kályhacsempék Magyarországon 165-200

76. kép. Zöldmázas kályhacsempe. Ausztria. XVII. sz. kétfejű sasos kályhacsempét ismerjük, amely ábrázolás szempontjából is egyedi darab, feltehetően egy felvidéki műhelynek készítménye. A XVI. század végén készülhetett az egri vár ásatása alkalmával előkerült mázatlan kályhacsempe (48. kép), amely ábrázolás tekintetében kiválik az itt előkerült jelentős anyagból. A sas combjainak hengeres formálása emlékeztet némileg a füleki (Filakovo) darabok ábrázolására, de egyébként nem kapcsolható össze azokkal. Minthogy azonban egy lengyel XVI. századi kályhacsempével is mutat némi hasonlóságot a comb és láb formálása, talán ennek a darabnak készítési helyét is a Felvidéken kereshetjük. Tulajdonképpen ezt a kályhacsempét tekinthetjük az első darabok egyikének, amely a Habsburg-családból származó közös uralkodó jelképeként jelent meg magyar földön; az ország területén állomásozó idegen csapatok zászlóin, fegyverein és a magyar pénzeken megjelenő kétfejű sasok hatására, feltehetően először az idegen parancsnokok, tisztek kívánságára. Ez a folyamat az egri várban a XVI. század utolsó évtizedeiben következhetett be, s csak rövid ideig, a vár 1596-ban történt elfoglalásáig tarthatott. A török alatt ilyen kályhacsempék Egerben nem készülhettek, s nem is hozhattak be máshonnan sem ilyeneket a várba. Az ország töröktől meg nem szállt területein azonban éppen a XVII. században fejlődik ki ennek a kályhacsempe-csoportnak egy hazai változata, amely jól elkülönül a külföldi daraboktól. Nem egy esetben — az idegen szimbólum ellenére — jó ízű, népies darab születik a magyar mester kezei között (48. kép). Az összegyűjtött darabok alapján a hazai anyagban egyelőre négy csoportot különböztethetünk meg a XVII. században (ezeknek minden darabja várakból került elő): sümegi, budai, egri és adorján-vári (Sälard) kétfejű sasos kályhacsempók. Minthogy az említett várak az ország különböző részein voltak (Dunántúl, Felvidék, Erdély) és az előkerült anyagban évszámos darabok is vannak, értékes adatokat szolgáltatnak leleteink e területek XVII. századi agyagművessógének történetéhez. A tárgyalt kályhacsempéken levő hasonlóságok, egyezések arra mutatnak, hogy számolnunk kell az említett területek egymásra gyakorolt hatásával. A sümegi vár ásatása alkalmával felszínre került nagyszámú zöldmázas, kétfejű sasos kályhacsempe-töredék azt bizonyítja, hogy a XVII. század harmadik negyedében (1647—1670 között) jó minőségű kályhacsempéket gyártottak a vár részére. Az évszám nélküli darabok is mind XVII. századiak, mert anyaguk, mázuk és a külön darabból kialakított hátsó perem méretben és formailag egyezik az évszámos kályhacsempókével. Ezeknek a daraboknak sok esetben művészi kivitele, nagy száma, népies ízt sugárzó kompozíciója, valamint egyéb történeti adatok azt bizonyítják, hogy Sümegen erős fazekasközpont volt a XVII. században, amely a környékbeli várakon kívül (Nagyvázsony) még a budai várba is szállított kályhacsempéket. Bizonyítja ezt az a két töredék, amely az anyag és máz azonosságán kívül méreteit tekintve is azonosságot mutat; a két darab azonos negatívval készített kályhacsempe töredéke. Buda magyar lakossága a XVII. század végére erősen megcsappant, a magyar iparosok száma is bizonyára nagyon megfogyatkozott. Könnyen elképzelhető, hogy a visszafoglalást követő időszakban más területekről szállították Budára a szükséges árukat, így kályhákat is. Valószínűnek tartjuk, hogy így került a budai várba az a mázatlan kályhacsempe is, amelyet a lőportoronytól Era ástak ki (1. kép). Rokon darabnak tartjuk a Samobor várából előkerült XVII. századi kályhacsempét (84. kép). A rövid szárnyak, azoknak formája, a sas karmaiban tartott kard és jogar, a fejek közé helyezett korona, 190