Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Gerő Győző: A törökkori Király fürdő : 2. közlemény 137-154

9. kép. A kupolacsarnok északnyugati fülkéjében feltárt in situ mosdómedence és falikút maradványa századi átépítés alkalmával lépcsőzetesen levésték. A Ganz utcára néző három kisebb helyiségből álló traktus belső berendezéséből viszonylag kevés törökkori részlet maradt meg. A középső helyiség északi falán egy szépen megmunkált szamárhátívvel díszített kis falikút került elő (13. kép). Ez is azt bizonyítja, hogy itt is éppúgy, mint a kupolacsarnok fülkéiben, mosdómedence állott. A XVIII. századi átalakítás alkalmával a mosdómedencét eltávolították és két fürdőmedencét építettek (14. kép). A medencéket elválasztó közfalba ágyazott fa vízvezetékcsövön vezették be a fürdőbe a vizet. Evlia Cselebi Buda fürdőinek leírása során a Jesil direkli ilidzséről, a mai Rudas fürdőről szólva azt írja,

12 hogy a nyolc boltíve alatt hánefi medence van. Hasonlóan nyolc medencéjű fürdőnek mondja az Imrefürdő ősét, a Debbaghane ilidzsét is. Mindkét esetben azonban e kifejezésen nem a tulajdonképpeni fürdőmedencét kell értenünk. Hanafije

13 ugyanis vízcsapot, átvitt értelemben mosdómedencét jelent. Az említett másik két, kupolával fedett fürdőhelyiségben barokk-kori fürdőmedencét (15. kép), illetve részletét találtuk. E helyiségek eredeti padlójának mélyebb szintjére enged következtetni a falsíkokat díszítő vak szamárhátívek indításainak előkerült maradványa is (16. kép). E helyiségeknek eredeti rendeltetését nem sikerült teljes biztonsággal meghatározni. Lehetséges, hogy talán szőrtelenítő kamrák lehettek. Ez volt az ún. depilatorium. A kutatás folyamán több alkalommal és helyen megtaláltuk a falban húzódó agyag vízvezetékcsövek részleteit in situ (17. kép). Ezzel kapcsolatosan kissé behatóbban kell foglalkoznunk a fürdő vízellátásának kérdésével, illetőleg annak technikai problémáival. A vízellátás alapján a török fürdőket két nagy csoportba soroljuk:

14 az egyik a hamam, amelynek vizét mesterségesen hevítik, a másik az ilidzse, vagyis hévfürdő. Az egykori Kakas kapu fürdője az utóbbiak csoportjába tartozik, többi budai társával együtt. Az ilidzsék építése szempontjából Buda különösen kedvező helyzetben volt, mert a várostól északra a felhóvvizek, déli részén pedig, a Tabánban, ugyancsak gazdag melegforrások fakadtak. Ezeket már a középkorban igyekeztek hasznosítani,

15 de nagyarányú kiépítésük a törökök nevéhez fűződik. A hőforrások vize nemcsak a tisztálkodás céljait szolgálta; a hévvizeknek vegyi összetételüknél fogva gyógyhatásúk is volt.

16 A törökök tehát e szempontokat is figyelembe véve a hévfürdőket gyógyulás céljából is használták.

17 Az egykori Acsik ilidzse vei kapcsolatban Evlia is megemlíti,

18 hogy vize a különböző betegségekre olyan jó gyógyhatású, hogy Frengisztánból is felkeresik. Ugyancsak külön kiemeli, hogy a városnak nincs szüksége hamamra, mert annyi itt a hévvíz. A Királyfürdő nem a hév vizek mellett épült, kérdés tehát, hogy mégis mi indokolja létét a forrásoktól viszonylag oly távol. Építését elsősorban talán azzal magyarázhatjuk, hogy védett helyen, a város falain belül fekszik. A Víziváros északi falát ugyanis még korábban Arszlán pasa felépíttette,

19 és ezért a Kakas kapu fürdője a falakon kívül, a források vidékén levő fürdőknél 10. kép. Mosdómedence. Vármúzeum 142