Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Beriszló Péter és budai szereplése 125-136

lait uradalmak hozzájárultak báni tekintélye és had­ereje növeléséhez. 55 Margalüs i. m. II. köt. 500. 56 Kukuljevié i. m. I. köt. 265—266. Szabatkay Beriszló-éneke Qerézdi véleménye szerint a bán által íratott propagandaének a szlavón rendek megnye résére (i. m. 73). 37 DL 47097. 58 Tkalcic, Monumenta historica civitatis Zagra­biae. III. köt. 191—192. 59 Óváry L., A magyar tudományos akadémia történelmi bizottságának oklevél-másolatai. I. köt. Bp. 1890, 1024. sz. — Fraknói i. m. 381. old. 2. jegyzet. 60 Magyar Történelmi Tár XXIV. 293; XXV. 4. — Az utóbbi dalmáciai beütése alkalmával ugyan megütközött a törökökkel is, de vereséget szenvedett (uo. ós Iíistorija naroda Jugoslavije. I. köt. 761). 61 Óváry i. m. 1079, 1082. sz. 62 Szabó D., A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. Bp. 1909, 113—116. 63 Fraknói V., Erdődi Bakócz Tamás élete. Bp. 1889, 112, 114—115, 164. 64 Miksához írja 1516. március 26-án: ,,. . . antea vivente . . . rege pauca ad eorundem [ti. a bánságok­nak] conservationem mihi administrata sunt, nunc neminem video, qui Ulis subveniat." (Szabó i. m. 114.) 05 Egy keltezetlen papírlap szerint, amelyen II. Lajos és a bán közti megegyezés pontjai találhatók (Dl. 104677). 66 Zápolyaival való barátságára: Mamavich i. m. 241, 261. — Fraknói, Bakócz . . . 164. — Korábban még élesen szemben állott a vajdával; ő javasolta, hogy fegyverrel verjék le: Hermann i. m. 40. 07 Szabó D., Küzdelmeink a nemzeti királyságért 1505—1526. Bp. 1917, 130. 68 Mamavich i. m. 261. kk. — Tkalëié i. m. III. köt. 189—190. 69 Magyar Történelmi Tár XXV. 101. — Óváry i. m. I. köt. 1103. sz. — Fraknói, Bakócz . . . 165. 70 Szalay i. m. I. köt. 335. 71 Thurnschwamb, a Fugger-cég magyarországi ügynöke, rosszindulatú, kósza híreket közöl Beriszló­ról, egyben megjegyzi, hogy rokona, Statileo, Zápolyai kémje volt a királyi tanácsban [J. Ch. Engel, Ge­schichte des ungrischen Reiches und seiner Neben­länder, I. köt. 198; új kiadása: P. Batkoë, Dokumenty k baníckemu povstaniu na Slovensku (1525—1526). Bratislava 1957, 461]. — A Fuggerek és a Habsburgok kapcsolata közismert. Lásd erre újabban: Hermann i. m. 72 Szabó, A magyar országgyűlések . . . 114. 73 Mamavich szerint az érsekkel és a királyi tanács többi hangadójával történt összeveszése után levelet írt a vajdának, Báthory temesi ispánnak, és a nándorfehérvári bánoknak, tehát a végvidék többi főparancsnokának, közös eljárás végett (i. m. 266). Ezt az adatot talán alátámasztja az, hogy a vajda ekkor valóban szövetségben volt Báthoryval (Szabó, A magyar országgyűlések ... 126). 74 Monumenta Romana Episcopatus Vesprimien­sis. IV. köt. Bp. 1907, 251—253. Előadja, hogy öt éve védi a rábízott országokat, leginkább saját és rokonai javaiból, amelyeket már felemésztett. A király és az előkelők: ,,ut ipsi aiunt, defensioni eorundem non sufficiant." A pápa is elhalasztotta a segítséget egy közelgő kereszteshadjáratig. 0 azonban attól tart, hogy ez sohasem fog létrejönni, és ha mégis létrejön, akkor olyan későn, hogy előtte „misera haec regna pereant". Végül azzal fejezi be, hogy ,,ego iam sepius et predixi et predico, utinam falsus vates sim, . . . sed certe, nisi quamprimum et quamcitissirne sanctitas vestra opem ferat, actum érit de his regnis". — Lényeges segélyt erre sem kapott. 75 Vö.: Hóman B.—Szekfű Gy., Magyar történet. III. köt. 2. kiad. Bp. 1935, 25. kk. — A délszlávok másik része viszont még szorosabban csatlakozva a Habsburgokhoz, folytatta a törökellenes harc hagyo­mányát (pl. a Zrínyiek). 76 Horváth ugyan (i. m. 201) a Bakócz csoportjába tartozó humanisták közé sorolja, azonban erre csak a Bakócz és Beriszló közt ennek titkárkorában fenn­állott jó viszonyt hozza fel bizonyítékul. 77 Horváth i. m. 78 Kukuljevié i. m. I. köt. 272. old. (jegyzet). — Margalits i. m. I. köt. 590. — G. Fiskovic, Nigrosove uspomene u Splitu. Tkalcicev Zbomik. II. köt. Zagreb 1958, 281—295. — Niger, akár maga Beriszló is, dalmata volt, akinek Spalatóban épp Beriszlóval való kapcsolatai miatt kellemetlenségei is voltak (Spalató Velencéhez tartozott). Vö.: L. Katié, Imbre­vijature splitskog notara de Salandis (1514—1518 godine). Starine 47 (1957) 175. 79 M. G. Kovachich, Scriptores minores, I. köt. Buda 1798, 194. 80 Mamavich szerint (i. m. 241) Zápolyainak akart segíteni 1514-ben Dózsa ellen. A kortárs Taurinus pedig úgy tudja (i. m. 15. old. 496. kk. sorok), hogy Dózsához intő levelet írt. 81 Margalits i. m. I. köt. 203. 82 L. 9. jegyzet. 83 Pataki i. m. 262. — Egyetlen bizonyítéka erre csak az, hogy Beriszló háza a Kanczlyr Angelus háza közelében állt. Azonban az uo. 290. old. 51. jegyzetben idézett oklevelek közül csak az 1512. április 14-i, 1517. április 14-i és 1523. április 28-i adatok vonatkoz­nak kétségkívül az Olasz utcai házra. A Beriszló házát említő 1512. augusztus 26-i adat nem illik be a fentiek közé. Kanczlyr tekintélyes budai patrícius volt, lehetett tehát az Olasz utcai házon kívül több háza is. 84 Említik a káptalanok házát az 1505-ből, illetőleg az 1510-es évekből származó bortized­lajstromok is (Dl. 38658, és Veszprémi kpt. lt.), ez utóbbinak az Országos Levéltár filmtárában őrzött filmjéről készült, Szűcs Jenő birtokában levő fénykép­másolatát használtuk, amiért Szűcs Jenőnek ezúton is köszönetet mondunk. — A veszprémi püspökség háza a Mindszent utcának a Szombat-piac felé eső végénél lehetett {Pataki i. m. 292. old. 64—65. jegyzet, 296. old. 93. jegyzet). 85 Habár a kő a lebontás előtt —• Gerő Győző szíves közlése szerint — másodlagosan volt befalazva, ez a tény nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a középkorban is ezen a házon állott. Ugyanis ez a ház is tartalmazott középkori részleteket (Budapest műemlékei. I. köt. Bp. 1955, 559—560). 134

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom