Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Beriszló Péter és budai szereplése 125-136

majd a jajcai bánságot is.

65 így azután Bakóczékkal szemben a Zápolyai-párthoz csatlakozott. Ezzel megint különös helyzet állott elő: a Habsburg-párti bán a magyarországi Habsburgpárttal szembenálló párt híve lett.

66

Persze, a Habsburgok sem bíztak meg továbbra Beriszlóban. Talán nem véletlen, hogy amidőn Miksa császár tanácsosául. Ulászló halála után javaslatot terjesztenek elő uruknak a magyar ügyben, ós megneveznek több magyar urat, akinek levelet kellene küldeni, Beriszló nevét nem említik.

67 A bán és az esztergomi érsek ellentéte az 1518-as tavaszi országgyűlés alkalmával nyílt háború felé fejlődött. Marnavich leírása szerint a bánt le akarták váltani állásáról, és személye ellen is támadásra készültek. Miután Zápolyai erről értesítette, visszatért bánságába, ahol harcra készülődött. Valószínűleg ezzel kapcsolatos a bán egy keltezetlen levele, amelyben előadja, hogy a Szt. György napi országgyűlésről több főpap és báró tudta és köszöntése nélkül távozott el.

68 A velencei követek is jelentik az országgyűlés idején Beriszló ellentétét a prímással és a nádorral.

69 Bakócz a zágrábi püspökség adminisztrátorát, Keczer Ferencet bízta meg a bán ellenőrzésével.

70 Ezek után érthető, hogy a magyarországi Habsburg-pártban rossz emléke maradt Beriszlónak.

71 Könnyen megmagyarázhatók Beriszló politikájának alapvonásai. A bán Trauban, az egykor Magyarországhoz, ebben az időben pedig Velencéhez tartozó Dalmácia egyik városában született, olyan patrícius családból, amelyik a boszniai ós horvátországi nemességgel is rokoni kapcsolatban állott. A dalmát városok a magyar főhatalom idején gyakorlatban függetlenek voltak, és önálló kereskedelmet folytattak. A velencei hódítás óta kereskedelmük nagy részét átvette az adriai köztársaság, nekik legfeljebb a balkáni kereskedelem egy része maradt meg. Azonban Bosznia eleste ezt is megszüntette. így a török- és Velence-ellenesség egyik sarkalatos pontja lehetett a dalmát patriciátus gondolkodásának. Ebből érthető a bán Velence-ellenes magatartása. Először — úgy látszik — gondolt Dalmácia Velence alóli felszabadítására is, később azonban a török támadások elhárítása egészen igénybe vette. Beriszló tudta, talán jobban, mint sok kortársa, hogy mind szűkebb hazájának, mind pedig a magyar korona alá tartozó délszláv tartományoknak a török a legnagyobb ellensége. Mivel a Horvátországot sújtó török támadások rendszerint átcsaptak a szomszéd Habsburg-tartományokba is, úgy vélte, hogy a császárnak is éppen oly érdeke Horvátország megvédése, mint maguknak a horvátoknak. Ebből eredt Habsburg-barátsága. Jellemző, hogy az 1516-ban Miksa császárhoz intézett idézett levelében a császár első feladatának azt tartja, hogy az Stájerországból és Karinthiából négyezer gyalogost és néhány száz nehézlovast küldjön neki a bánságok megvédésére.

72 Azonban sem a császártól, sem a pápától, sem pedig máshonnan nem kapott lényegében más segítséget, mint szép szavakat. A magyar uralkodó osztály sem támogatta; sőt, vezetői személyes irigységből, bosszúvágyból minden törekvését igyekeztek elgáncsolni. Ezért a bán az ellenzékhez, a Zápolyai-párthoz csatlakozott; annál is inkább, mert a vajda szintén töröktől veszélyeztetett tartomány élén állott, tehát sorstársának tekinthette.

73 Beriszló világosan látta, hogy az ország a végveszély felé halad. Ez különösen kiviláglik a pápához intézett 1518. április 10-i szenvedélyes hangú leveléből.

74 2. kép. Beriszló Péter pecsétje (erősen nagyítva) 9 Gerevich: Budapest régiségei 129