Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Beriszló Péter és budai szereplése 125-136

prefektus megkapta a fontos zenggi kapitányságot is,

16 majd a Beriszló Bertalan halálával megüresedett aurániai perjelséget összes várával,

17 végül pedig a jajcai bánságot is alája rendelték.

18 Ezzel egyidejűleg -— vagy esetleg néhány nappal korábban — a király kincstartónak is kinevezte.

19 A jajcai terület, a horvát—dalmát és szlavón bánságok, továbbá az aurániai perjelség birtokainak egy kézben egyesítése még Mátyás korára megy vissza. 0 bízta ezeket Jajca visszafoglalása után Zápolyai Imre gondjaira. Ugyanezeket a területeket kapta meg Újlaki Miklós is, amidőn boszniai király lett. Ugyancsak Mátyás próbálkozott meg a bánságoknak a kincstartósággal való összekapcsolásával. Zápolyai Imre és az idősebbik Ernuszt János egy személyben viselte a két tisztséget, míg három másik Mátyás-kori bán bánsága előtt viselte a kincstartóságot.

20 A kincstartó az ország egyik — mondhatnánk — főminisztere lóvén, a hivatalszervezetben elfoglalt helye által az udvar bizalmát élvezte, s az ország gazdasági erőforrásaival rendelkezve tartományai védelmét anyagilag könnyebben fedezhette. Nem véletlen, hogy kincstartó vagy volt kincstartó bánok kinevezése akkor következett be, ha akár külső, akár belső zavarok sújtották a Délvidéket. Bennünket Beriszlónak elsősorban nem báni, hanem kincstártói működése érdekel. Közismert, hogy az ország pénzügyi helyzete ebben az időben katasztrofális volt. Herendi, Beriszló hivatali elődje, régi kincstári szakember volt, aki a hivatali ranglétrán fokozatosan emelkedve nyerte el először a királyi jövedelmek igazgatója, majd pedig királyi kincstartói címmel a pénzügyi főhatóság vezetését.

21 Ügy látszik azonban, hogy igen csekély befolyással rendelkezett. Utóda —- aki mint titkár úgy is már több, mint egy évtizede tagja volt a királyi tanácsnak, most pedig az az ország zászlósurai közé lépett —- jóval nagyobb hatalommal és tekintéllyel vehette kezébe az ügyek intézését. Elődje személyzetét vette át, helyetteséül azt a Várday Pál deákot választotta, aki már Herendinek is alkincstartója volt.

22 Bár az új kincstartót ez a tisztsége elvben állandóan Budához kötötte,

23 mégis báni méltósága révén tartományában kellett tartózkodnia. Beriszló, akár félévszázaddal korábbi előde, Zápolyai Imre, úgy oldotta meg a problémát, hogy helyetteseire bízta a kincstár ügyeit és ő maga ideje nagyobb részében a Délvidéken működött. így azután kincstartósága idejéről leggyakrabban az alkincstartók oklevelei maradtak fenn,

24 akik a királyi tanácsban is helyettesítették távollevő főnöküket.

25 Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a bán csak címzetes kincstartó lett volna. Több olyan utasítás maradt fenn, amelyet a király hozzá mint kincstartóhoz intézett.

26 Valahányszor a királyi udvarban tartózkodott, ténylegesen ő vezette a kincstárt. így pl. 1515 egész telét és a tavasz nagy részét a király mellett töltötte.

27 Ilyenkor rendszeresen részt vett a királyi tanács ülésein, relator királyi okleveleken,

28 és kincstartói ügykörében a szokásos ügyviteli formák szerint ő adta ki az okleveleket.

29 Gyakorlatban azonban a pénzügyek élén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Habár tekintélyesebb és hatalmasabb volt elődjénél, a királyság anyagi helyzete nem javult. Mivel gyakran volt távol az udvartól, csökkent befolyása a királyi tanácsban, helyettesei pedig sokkal súlytalanabb egyének voltak, minthogy a tanácsban ülő bárókkal szemben a kincstár érdekeit képviselhették volna. így azután nem véletlen, hogy a bán kincstartói méltósága ellenére sem tudott elegendő pénzt szerezni a végvárak fenntartására. Kincstartósága végén összeállították különféle számadásokból a részére mint bán részére eddig kifizetett összegek kimutatását. Nemcsak a különböző adókivetések alkalmával közvetlenül neki fizetett pénzeket, hanem a kereskedők által neki hitelbe szállított árukat (főleg posztó) is feltüntették. A három év alatt Beriszló 16 319 ft 63 dénárt kapott, amelyből a legtöbb, 10 696 ft 12 dénár az utolsó évre, 1515-re esett.

30 Ez a fenti összeg igen alacsony. A század második évtizedéből származó kiadási előirányzat szerint a horvát bánnak és egyben zenggi kapitánynak évi fizetése 12 000 ft és 1000 ft értékű só.

31 Ezek szerint Beriszlónak a három év alatt 39 000 ft-ot kellett volna kapnia, így azután kölcsönök felvételére szorult.

32 A bán mint kincstartó természetesen igen szoros kapcsolatba került a főváros kereskedő polgáraival, akik mintegy az udvari szállító és bankár szerepét játszották a középkor folyamán.

33 Említett báni számadásaiban a következő budai kereskedők szerepelnek: Iacobus Italus (Jacopo de Zuane della Seda?), Rason (Raggione Bontempi), Felix Florentinus (Felice Stagi), Anthoni us Vene tus (Antonio de Zuane délia Seda) — mind olasz tehát, rajtuk kívül Gregorius és Hanz, valószínűleg németek, és a neve alapján is lengyel Polyák Pál, egyébként budai polgár, sőt esküdt. A felsorolt kereskedők a prémárukat szállító Gregorius és Hanz kivételével posztót 126