Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - G. Sándor Mária: Középkori csontmegmunkáló műhely a budai Várpalotában 107-124

G. SÁNDOR M ÁRI A KÖZÉPKORI CSONTMEGMUNKÁLÓ MŰHELY A BUDAI VÁRPALOTÁBAN A budai várpalota több, mint egy évtizede folyó nagy jelentőségű ásatása során előkerült leletanyagban igen sok megmunkált állatcsont került napvilágra.

1 A csontanyagban különféle rendeltetésű tárgyak találhatók, amelyek a középkori palota különböző korszakaiból és területeiről származnak. Ez indokolja, hogy a palota csontanyagát több csoportra osztva adjuk közzé. Jelen dolgozatunk az anyagnak ún. „Nagyudvar—Csonkatoronytól keletre" eső területről származó részét kívánja feldolgozni, kiindulva az említett lelőhely szűkebb összefüggő területének leletegyütteséből.

2 Az itt előkerült anyagban előforduló darabok között ugyanis igen sok az olyan tárgy, amelyen különféle megmunkálási folyamat észlelhető. Valamennyi csonttárgyunk nyersanyaga szarvasagancs.

3 Anyagunkat a továbbiakban az azonos megmunkálást mutató darabok szerint csoportosítva tárgyaljuk a megmunkálás legegyszerűbb módjától a kész darabig. Az 1. csoportba sorolhatjuk a lefűrészelt agancsdarabokat. A megmunkált darabok között azonban különbséget kell tennünk aszerint, hogy az így nyert darabokat a további megmunkálás céljaira szabták-e le avagy csak ennek folytán keletkezett hulladékdarabok-e. Az agancsnak hengerekre való felvágása a célból történt, hogy az így nyert kisebb egyenes darabokat további megmunkálásnak vethessék alá

4 (1. kép 2—3,5). Lelőhelyünkről további két ugyanilyen darabot ismerünk.

5 Közel hozzá, ugyancsak a Nagyudvar területéről ismeretes egy hasonló darab.

6 A kápolna mellől öt,

7 a gyilokjáró pincéből egy darab került elő.

8 Az elmondottak alapján ide kell sorolnunk azokat a lefűrészelt agancsvég-, elágazás- és rózsadarabokat, amelyek további megmunkálásra már nem voltak felhasználhatók

9 (1. kép 1, 4). A bemutatott darabokon kívül e helyről még egy-egy agancselágazás és a Nagyudvarról pedig egy hulladékdarab ismeretes.

10 Kissé távolabb, a palota keleti részén a kápolna környékéről is előkerült négy hulladékdarab,

11 ettől délre pedig a pincében egy agancskoronának nagy részlete került elő.

12 A 2. csoportba tartoznak azok a hengerek, amelyeknek szivacsos belsejét részben vagy egészben már kivájták. Ezt a műveletet feltehetően fúróval végezték, mégpedig oly módon, hogy a munkát először kis átmérőjű fúróheggyel kezdték és azt fokozatosan mindig nagyobb átmérőjűvel folytatták, egészen a megkívánt űrméretig. Lelőhelyünk egyik darabján jól láthatjuk a rostos anyagnak a fent leírt módon történő eltávolítását. Itt ugyanis a hengert nem teljes hoszszában tisztították ki, és így a furat megőrizte a fúró hegye által keletkezett kúpos alakját

13 (1. kép 2). Az említett lelőhelyünktől nem messze, ugyancsak a Nagy udvar területén került elő az a darab,

14 amelyen a rostos belső rész vastagságánál kisebb méretű furat látható. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy az előzőkben leírt folyamatot más-más átmérőjű fúróheggyel végezték. A megmunkálásnak e fokát bemutató agancsdarab még a kápolna mellől

15 is került elő. A 3. csoportba sorolhatjuk azokat a tárgyakat, amelyeknél a külső felületen levő rücskös felső réteg lehántásának nyoma látható. Ezt a munkát a felületen látható nyomok alapján vonókéssel végezték, amint az jól megfigyelhető leletcsoportunknak két darabján

16 (2. kép 1—2, 1. kép 1). Ugyané lelőhelyről származik még két, ezekhez hasonlóan megmunkált darab is. Kiegészítő munkafolyamatként kell megemlítenünk a vonókéssel lehántott henger felületének reszelővel való megmunkálását, amely azért történt, mert a vonókéssel való lehántás sok107