Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98
1622-ben is megemlékszik, amikor az olmützi püspököt Comes Regalis Capellae Bohemiae-nak nevezi. 161 Az intézménynek hazai kialakulása nálunk szintén fokozatosan ment végbe. A káplánok tisztségét a XI. században a királyi környezethez tartozó clericusok töltik be. Neveiket a királyi oklevelek kiállítói között találjuk, vagy pedig olyan esetekben szerepelnek, amikor királyi megbízás alapján járnak el. Asomogyvari apátság 1091. évi alapítólevelének záradókában királyi káplánok tanúskodnak : „. . .dator istius preceptii rex Ladislaus. Testes qui cum eum fuerunt : dux Lambertus fráter eius. . . Michael, Seraphin, Copan capellani illius." 162 A pécsi és kalocsai püspökség 1093. évi vitás határügyében pedig „cuius contraversie executores comités duo praesint, Capellani Thimoteus et Laurentius"-t olvashatunk. 163 A kápolnaispán címnek első előfordulása a XII. század közepén mutatható ki, 1148-ban „regie capelle presidens" megjelölést találjuk, 164 az 1171. és 1172. évi oklevelek Vido ispánt „comes capelle" ós „maglster capelle"-nek említik. 165 A királyi kápolnaispán elnevezés mint comes capellae a XIII. században állandósul, tisztségét az udvarnál betöltött jelentőségének megfelelően ekkor már főpapok töltik be, 1295-ben Benedek nándorfehérvári püspök egyben a kápolnaispán helyettese is (vicecomes capelle regie). 166 A királyné kápolnaispánjának nevéről értesülünk egy 1268. évi oklevélben, ahol Ambrus mester mint „comes capelle domine regine Ungarie" szerepel. 167 Az udvar mellett működő királyi káplánok testületének kialakulása is fokozatos fejlődést mutat, lelkészeinek különálló testületként való szereplése valószínűleg csak a XI. század végével következik be. Erre vonatkozóan a XII. század elejéről már biztos értesülésünk van, Kálmán király decretumában kivonja a királyi és hercegi káplánokat (capellani regis et ducis) a rendes egyházi bíróság hatásköre alól. 168 A testületnek a középkorban használatos nevéről Zsigmondnak egy 1395. évi okleveléből értesülünk. A király János esztergomi érseknek adományozza ,, quondam possessionem comitatus capelle nostre regie Bayon vocatam in comitatu Pilisensi sitam ad dicto comitatu ipsius capelle nostre regie (nos) séparantes". 169 A királyi káplánok testületének neve tehát comitatus capellae, kápolnaispánság volt. A kápolnaispán és kápolnaispánság javadalmáról XIV. és XV. századi oklevelek számolnak be, a Somogy megyei Kege (Kegye) falu 1337 és 38-ban a kápolnaispán birtoka, 170 ugyancsak Zsigmond király a már meglevő javadalmakhoz 1406-ban újabb birtokokat csatol, ezzel a birtokok számát 28-ra emeli. 171 A királyi kápolnaispán ós ispánságnak különösen közjogi téren megnyilvánuló szerepét Kumorovitz és Fejérpataky fejtegetése alapján ismertettük, a már elmondottakból is megállapítható, hogy az intézmény mind a hazai, mind a külföldi királyi udvarok kialakulásánál jelentős szerepet töltött be. Az udvar clericusai hatáskörének közjogi téren kimutatható fokozatos háttórbeszorulása világosan mutatja azt az utat, amelyet a királyi udvar középkori fejlődése az egyházi és közjogi szerveinek különválasztásával az elvilágiasodás terén megtett. A keresztény világrendbe illeszkedő újdonsült királyság az egyház szervező erejére támaszkodik, a keresztény államrend szervezői pedig azok az egyházi személyek, akik a fejedelmek köré csoportosulnak és akikre műveltségük, tudásuk és szervezettségüknél fogva az új állam kialakításának feladata hárul. A királyi udvarok keletkezésének időszakában ők a fejedelmek tanácsadói, az udvar köz- és egyházigazgatási feladatkörének ellátói. Befolyásuk közjogi vonalon idővel mindinkább háttérbe szorul, amint a magyar kápolnaispánságnál is megállapítható, hatáskörük végül kizárólag egyházi vonalra, a királyi egyházak, legfőképpen kápolnák felülgyeletóre szorítkozik. Mindezek ismeretében tehát következőkben foglalhatjuk össze a királyi kápolnák intézménye kialakulásának, virágzásának és elsorvadásának történetét : az első királyi kápolnák alapításának idejét I. István korára kell tennünk, ezt Anonymusnak Fehéregyházára vonatkozó közlése is alátámaszja. Kialakulásuk az ország területén elszórt királyi birtokon épülő királyi lakokhoz kapcsolódhatott, mint a királyi ház vallásgyakorlásának színhelye. Mindezek mellett — mint Székesfehérváron és Fehóregyházán kimutatható — temetkezési hely is. Ugyanerre mutat a német királyi kápolnák rendeltetése is, az aacheni, magdeburgi, bambergi királyi kápolnák a IX— XI. században szintén királyi temetkezési helyek. A hercegi kápláni cím feltűnéséből arra következtethetünk, hogy a királyi és királynéi kápolnák mellett voltak hercegi kápolnák is, ezek valószínűleg a ducatus területén helyezkedtek el. 79
