Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1958. évben 243-272

KÉSŐVASKOR A XI. her. Gellért téren a szálló főbejáratával szemben, az úttesten keresztül a hegyoldalig szellőzőberendezés részére 4 m széles sávban földkitermelés történt. A felszedett járdakövek alatt a szeptember és október hónapokban végzett leletmentés során újkori sírok, alattuk eraviszkusz vermek kerültek elő, közvetlenül az itt húzódó sziklafalhoz tapasztva. Az úttest alapozásakor a vermek legnagyobb része elpusztult, vagy csak aljuk maradt meg. Egyetlen bombaalakú gödröt bonthattunk fel teljes egészében. Ezt keményen átégett vízszintes tapasztás két részre osztotta. Grafitos csöbrök, nagyméretű hombárok, bütykös durva edények töredékei, valamint megszenesedett szar vasagancs darabjai, hálónehezék és csonttű töltötték ki a verem üregeit. Még további három vermet tártunk fel. A feltöltésben sűrűn szereplő eraviszkusz telepanyag mellett ezekben is gazdag kerámia- és csontmaradványokat találtunk. A szálló helyreállításának munkálatai során novemberben az udvarrész mélyítésekor még érintetlen rétegben szintén eraviszkusz telepnyomokra bukkantunk. Az egyik hamus réteggel lezárt, paticcsal körülfalazott gödörben ép fazék és kiegészíthető mély tál hevert lócsontok mellett. A gödör szomszédságában nagyméretű, teljesen ép malomkövet találtak, amely kidolgozásában már a rómaikori típusra emlékeztet. A leletmentések eredményeképpen kitűnt, hogy a gellérthegyi eraviszkusz telep lehúzódott a hegy déli lábáig. A korábbi feltárásokkal csak a játszóterek vonalát érték el. Sz. Póczy Klára A III. her. békásmegyeri Kossuth L. üdülőparton a Fővárosi Tanács és az Egészségügyi Minisztérium üdülője közötti területen vízvezetékcső-fektetés munkálatai késő vaskori (LT D) települési maradványokat hoztak felszínre. Az óv folyamán több ízben folytattunk itt leletmentést, majd szeptember 5-től 24-ig hitelesítő ásatást. Feltárásaink jelentősebb eredménye a Világítástechnikai Vállalat üdülője déli szélén előkerült, bőséges kerámiaanyagot rejtő kelta agyagkitermelő gödör, az ehhez észak felől közvetlenül csatlakozó téglalap alakú, lekerekített sarkú, szintén sok cseréptöredéket tartalmazó lakógödör, keleti és nyugati végében egy-egy cölöplyukkal és az üdülő telkén feltárt hombár alakú nagy raktárverem. A teleprész minden valószínűség szerint szerves tartozéka annak az azonos jellegű és leletanyagú teleprésznek, amelyet 1957-ben tártunk fel mintegy 150 m-re D-re a Tűzállóanyaggyár üdülőjének telkén. Az 1958-ban átkutatott területet is a közelben fekvő középkori Békásmegyer mészégető lakossága bolygatta meg kemencéivel (vö. Holl I. egyidejűleg végzett hitelesítő ásatási jelentésével). Az ásatásból származó leletanyagra különösen jellemzők a LT D típusú finom, hamuszürke és sárgásbarna alávágott peremű tálak, a sávosan besimított díszítésű urna alakú edények (9. kép 5), a többnyire hullámvonalas besimított díszű nagy szürke hombárok, a rendszerint nagyobb méretű fésűs díszű grafitos csöbrök (9. kép 4, 6) ós az ezeket kísérő dák jellegű durva kerámia feltűnően nagy mennyiségű töredékei. Viszonylag igen kevés a tojás alakú, festett ós polírozott szűknyakú áru. Csupán egyetlen sávosan piros ós fehér festésű nagyobb ilyen edénytöredék került elő. A másik hasonló alakú, alsó részét kivéve restaurálható példány piros alapon fekete hullámvonalakkal, rácsozott betöltósű rombusz- és lótramotívumokkal díszített. E motívumokból kombinált függőleges irányú mezők az edény hasán viszonylag szabályosan váltják egymást. A mezőket a vállon körbefutó kettős hullámvonal, fölötte a szűk nyakon szóles szalag, az edény alsó részén pedig minden valószínűség szerint András-kereszttel betöltött négyzetsor határolja (9. kép 1—3). Mindkét festett edény, illetőleg töredék a lakógödör melletti agyaggödör betöltéséből került elő jellegzetes LT D szürke áru kíséretében. A római leletanyag teljes hiánya arra mutat, hogy az 1957—58. évi ásatások területén előkerült eraviszkusz falu nem sokáig élhette túl a római hódítást. Nagy László 249