Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

1262-ből való.

115 A két egyház exemptus jogállását az erdélyi szászok kiváltságához szokták hasonlítani, ez ellen azonban az szól, hogy V. István az exemptiót a szepesi szászok egyházainak nem adja meg, a kegyúri jog fenntartása pedig régi királyi tulajdonra utal. Pathak (Sárospatak) vallon hospeseinek kiváltságát 1201-ben Imre király állapítja megAz idevonatkozó oklevél tanúsága szerint már korábban is voltak kiváltságaik,

116 ezeket I. Lajos is megerősíti. Későbbi oklevelek Patakot királynéi birtoknak említik, Temesvári Pelbárt szerint II. Endre leánya, Erzsébet is itt született, tehát királyi lakhelye már az ecclesia propria idején is fennállhatott, így egyházának exemptus jogállása királyi kápolna eredetre utal. Hasonló viszonyokat mutatnak az Wyhel (Sátoraljaújhely) múltjáról beszámoló források. II. Endre 1221-ben alapítja meg itt a Szt. Egyedről elnevezett kolostort, kiváltságait pedig 1261-ben István ifjabb királytól nyeri el.

117 Régi királyi birtoklásra vet fényt Anonymus közlése is, itt jelöli meg I. Endre orosz származású feleségének kedvenc tartózkodási, valamint a királyok gyakori vadászhelyét, amiből szintén királyi lak hajdani létezésére ós királyi egyházának korai alapítására következtethetünk. A Somogy megyei Segesd a középkorban a királyné ellátására rendelt birtok, ugyancsak székhelye a veszprémi egyházmegye segesdi főesperesi kerületének. A segesdi plébániára vonatkozó első közlés Pelagius és István bíbornokok már említett 1216. évi oklevelében maradt fenn, s a veszprémi püspök, valamint az érsek között fennállott joghatósági vitáról számol be. A helységére vonatkozó legkorábbi adat Rogerius leírásában maradt fenn, Kálmán herceg a muhi csata után Pesten átkelve a Somogy megyei Segesdre menekült,

118 IV. Béla is gyakran tartózkodik itt, amiről több innen keltezett oklevele tanúskodik. 1250-ben Jakab segesdi plébánost a király „capellanum nostrum"-nak nevezi.

119 A már több ízben idézett 1269. évi oklevél a segesdi plébániát is visszajuttatja a veszprémi püspöknek, tehát ezt megelőzően az érsek joghatóságához tartozott. 1320-ban a veszprémi püspök a segesdi, leweldi, sasadi, őrsi ós csíki plébánosokat kiközösíti, mert az érsek biztatására kivonták magukat az ő fennhatósága alól,

120 az 1327. évi érseki zsinaton pedig ezt a vádját az érsekkel szemben újból megismétli. Aranyos egyházának területe — mint Segesd tartozéka — szintén királynéi birtok volt. Neve a XIII. században mint királyi és nádori oklevelek keltezési helye fordul elő, I. Károly 1327-ben „civitas reginalis Aranyas"-nak jelöli meg,

121 ebből lakosainak kiváltságos helyzetére következtethetünk. A Zala megyei Nagh Komar (Komárváros) és Galambok szintén királyi birtok. 1263-ban s 1275-ben királyi hospesek kiváltságokat nyernek.

122 Nagykomár egyben királyi lakhely is, IV. Béla tesz említést itt épült kúriájáról,

123 a szomszédos Kiskomáron ,,Alba Curia" nevéről ugyanezt tételezhetjük fel. A veszprémi püspök ós a zalai apát tizedperéről beszámoló 1256. évi oklevél Nagykomár, Galambok és Karos tizedeit, több más Zala megyei falu tizedeivel együtt az apát tulajdonaként említi, a per során három helység plébánosa azt vallja, hogy mindig a zalai apát fennhatósága alatt állottak, az ilyen vallomások megbízhatóságához azonban kétség férhet, tudjuk, hogy általában egy emberöltőt meghaladó időnél többre nem terjednek.

124 1355-ben I. Lajos Nagykomár, Galambok és Karos falvak földesúri jogkörét Óbuda királynéi városrész ellenében a budai própostságnak adja, ezzel a földesurat megillető szolgáltatások is egyházi kézbe kerülnek. A káptalan vizitációjában felsorolt Kys Kazt a közölt névalakban azonosítani nem tudjuk, valószínűleg az előbb említett Karossal azonos. Apaczya Vasarhel (Somlyóvásárhely) plébániájának múltját nem ismerjük, a források beszámolása szerint az itteni bencés apácakolostor minden valószínűség szerint I. István alapítása, egyházának exemptus jogállása feltehetően királyi alapítású kolostor kiváltságos helyzetével függ össze.

125 Leweld (Városlőd) egyháza 1237-ben jut a veszprémi püspök birtokába, tehát azon évben, amikor Kispest, Sasad és Örs kápolnái a bélakúti apátság kezébe kerülnek.

126 IV. Béla adománylevele felismerhető módon világít rá a királyi egyház eredetére, ez kifejezésre jut elsősorban „cum omnibus pertinetiis, decimis ac aliisiüribus"szavaiból is. A király a továbbiakban arra kéri a. püspököt, hogy az egyház Beatus papjával szemben könyörületesen járjon el ós csak a püspöki dézsmát vonja le a maga számára, ez a kikötés utal a királyi egyházak papjainak az adományozást megelőző teljes tizedszedési jogára. Leweld földesúri jogköre 1270-ben királyi adományként Csák bán birtokába jut, 1387-ben pedig az itteni karthauzi szerzeteseké.

127 Az egyház adományozását követő időkben neve együtt szerepel azokkal a királyi kápolnákéval, amelyeket az oklevelek az érsek és a veszprémi püspök közti perekkel kapcsolatban említenek. Pápa 1225-ben a veszprémi egyházmegye főesperesi székhelye, 1245 és 47-ben királyi jobbágyok, 1389-ben királyi udvarnokok lakják.

128 Bár korai birtoklási viszonyaira vonatkozóan nem állanak adatok rendelkezésünkre, plébániájának exemptus jogállásából arra következtethetünk, hogy a X11I. század előtt is királyi birtok volt. Ugyanerre utal az itteni főesperesi szókhely is ; mint Visegrád, Fehérvár, Veszprém, Pest és Segesd eseteiben is tapasztalhatjuk, a főesperesi szókhelyek többségükben királyi birtokokon voltak elhelyezve. 73