Budapest Régiségei 19. (1959)
ANYAGKÖZLÉSEK - Pataky Dénesné: A pest-budai ötvösség a XVIII. században : a budapesti templomok kincstárai alapján 221-240
A terézvárosi plébániatemplom az 1777-ben pesti mesterré lett 49 Hartl Lambert kiemelkedő művét, egy aranyozott ezüst monstranciát őriz, amelyet mestere 1800-ban készített. Hartl Lambertet a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályán őrzött céhnapló 50 utoljára 1793. január 1-én említi, amikor Nagerl Pétert alkalmazza. A szakirodalom eddig két gyertyatartóját (Nemzeti Múzeum) és egy egykor magángyűjteményben őrzött kannáját ismerte. A terézvárosi úrmutató szerint a hazai copf ötvösség jeles képviselője volt. Az úrmutató tróbelt, ovális, magas talpát fonatos dísz, levél- és gyöngysor díszíti. Nódusza füzérdíszes vázaidom, felette fonatos ékítmény. Szentségháza felül ívesen záródó tóglalapos alaprajzú, előtte áttört rácsos erkély. A szentségház búzakalásszal, szőlőtővel díszített, gyémántokkal kirakott, két oldalán két-két oszlop, amelyekre levélágak csavarodnak. Tetejükön váza, trébelt rózsákkal. A szentségház felett az Atyaisten tróbelt alakja, alatta sugárkoszorúban galamb, felette kereszt. A szentségházat dicsfénykoszorú övezi. Talpán bevésve : „Gemacht Lambertus Hartl Anno 1800". 51 Hátán beütve Kőszeghy 606. és 603. sz. jegye. Eszerint a Kőszeghy 606. sz. alatt közölt téglalap alakban nyomtatott L. H. mesterjegy is Hartl Lambert mesterjegye (lásd Eger város ötvösségénél). Megegyezik Kőszeghy 484. sz. alatt Pest város ötvösségénél feltüntetett, téglalapban elhelyezett nyomtatott L. H. mesterjeggyel. Hartl Lambert tehát 1793 után Egerben működhetett. Egerbe, az ekkor virágzó püspöki városba Eszterházy Károly érsek mecénási híre vonzhatta, de az érseki kincstárban eddigi kutatásaink szerint csak kisebb igényű tárgyai, egy jó vonalú tálca és egy szenteltvízmerő találhatók. Az egri polgárság számára is dolgozott, mert a volt minorita templom Madonna képén levő fogadalmi tárgyakat Kőszeghy kutatásai szerint ő készítette. 52 Végezetül megemlítjük azokat a XVIII. század második felében működött pesti mestereket, akiknek művei nem ismeretesek ugyan, nevüket azonban az okleveles feljegyzések és a céhiratok megőrizték : 53 Hausser Józsefet 1757-ben említik, a bodai születésű Mohr János Ádám 1735. május 24-ón nyert pesti polgárjogot, a nagyszombati Svacsek Ignác 1756. február 24-én lett pesti polgár, Fridi Ferenc 1757-ben pesti polgár, Svitzigné Erzsébet 1759-ben szerepel. Kolbel Jakab 1761-ben mester, 1788-ban szerepel utoljára. Kojanitz István 1762-ben lett mester, 1788-ban már nem ól. Kolbl Miklós 1771-ben mester ; a boroszlói Ehrlich Sámuelt 1766-ban említik, Kohr József 1768-ban lett pesti polgár. Witman Antal 1772 és 1788 között szerepel, a miskolci Gorbatsh Ádám 1773-ban vétetett fel a céhbe, Kovács Ferenc is 1773-ban szerepel mint választott polgár. Kojanitz Ferenc 1776-ban mester. Veroszti György Willibald 1777-ben mester, 1800-ig kimutatható. Müller János Mihály 1760-ban inas, 1781-ben mester, 1798-ig említve. Fischer Andrást 1779-ben említik, Schaidetter (Scheidecker) János 1783-ban mester, 1794-ben szerepel utoljára, Luttasisch (Lugasich) Vencel 1782-ben mester, 1783—84-ben említik. Kojanitz György 1785-ben pesti polgár. Schkultéti Mátyás 1785-ben említve, Jaucher Mihály 1785-ben pesti polgár. Pletl (Bletl) József 1785-től 1819-ig állandóan szerepel. Fauser János Mihály 1786-ban mester, Schorndorfer Ferenc 1787 ós 1800 között fordul elő. Semler Miksa 1788-ban mester, 1797-ig kimutatható. Nagerle Péter 1793-ban mester, 1822-ig említik. Pohl (Poll) János 1793-ban választott polgár. Koller András 1790 és 1793 között említve, 1791-ben mester, Komlósi Gottfried József 1791-ben „felkapja" a remeket, és 1797-ig szerepel, Betumviel János 1794-ben Pesten egy fél évig dolgozott. A XVIII. századi pest-budai ötvösök további, még ismeretlen műveinek, a pest-budai ötvösség kisugárzásának és az ország művészetében betöltött szerepének részletes vizsgálatára a már megindult topográfiák nyomán előkerülő emlékanyag nyújt majd lehetőséget. 237
