Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - Czagány István: A budavári Úri utca 31. sz. gótikus palota tudományos vizsgálata és rekonstrukciós helyreállítása 373-402

GZAGÄNY ISTVÁN A BUDAVÁRI ŰRI UTCA 31. SZ. GÓTIKUS PALOTA TUDOMÁNYOS VIZSGÁLATA ÉS REKONSTRUKCIÓS HELYREÁLLÍTÁSA A budai várnegyedre vonatkozó középkori oklevelek szövegéből, Wohlgemuth ós Pleydenwurff 1493-ban megjelent „Schedel-metszet"-óből, valamint Erhard Schon 1541. évi, értékes városképéből már régóta tudtuk, hogy Budán a középkorban jónéhány kétemeletes, gótikus palota állott. Azonban az első palota feltárására és helyreállítására csak 1954—56-ban került sor. Ennek a nagy értékű műemléknek, a magyarországi profán gótika ez ideig egyetlen, ismert kétemeletes palotájának tudományos vizsgálatát, rekonstrukcióit és teljes építészettörténetét nyújtja az alábbi ismertetés. Tekintve azonban, hogy a helyszíni kutatások nem terjedtek ki az épület egészére és aránylag szűk korlátok között folytak, egy-két kérdés végleges tisztázásához még további feltárásokra van szükség. Nincs kizárva, hogy ezeknek eredményei esetleg változást okoznak majd az alább közölt középkori, relatív kronológiai rendben, amelyet csak az eddig lefolyt, hiányos kutatások alapján lehetett elkészíteni. Az "Űri utca 31. sz. épületre (1. kép) vonatkozó írott történeti adatok sora a vegyesházbeli királyok korába nyúlik vissza. Azonban, mivel a középkori adatoknak

1 telektörténeti identifikálása épületünknél ma még nem megbízható, azért az ópítészettörténettudomány csak a bizonyos értékű újkori adatokra támaszkodhat. Budavára 1686. évi felszabadítása után,

2 1696-ban Helbling Keresztély vette meg az épületet Muthszamb Keresztély Antal kerepesi postamestertől, aki 1687 után kamarai adományként, romállapotban kapta meg azt.

3 Halála után leánya, Würgerné örökölte, majd 1727-től a Patrich-örökösök tulajdonába került. Az időközben újjáépített házat

4 1744-ben „galántai gróf Eszterházy Imre nyitrai püspök, Nyitra megye örökös főispánja" vette meg. Ujabb adásvételi szerződés révén 1766-ban Krammerlauf János György, Buda fővárosi alkamarás lett a tulajdonosa, akiről 1802-ben Krammerlauf Veronikára és férjére, Laszlovszky József tanácsnok, Pest megyei törvényszéki ülnökre szállt át. Ugyanígy beházasodás útján került Sághy Lajos helyhatósági hivatalnok — Laszlovszky Magdolna férje — kezébe 1844-ben. A Sághy-házaspár elhunyta után két gyermekük, Béla és Ilona örökölte, akiktől 1862-ben Kanócz István ós felesége, Trettina Mária, vette meg az épületet, amelynek XIX. századi átépítése Pan József műépítész nevéhez fűződik ; ő ugyanis még ez évben áttervezte az addig barokk stílusú házat az új tulajdonos részére.

5 Kanócz István halála után gyermekei, István, Mária és Lajos örökölték az akkor már romantikus stílusú épületet (3. kép), amely 1869-től 1911-ig a Kanócz-örökösök birtokában maradt. Végül ez évben valamennyi örökrósz dr. Bocskor Károlyné, Kanócz Irma kezében összpontosult és ezáltal az ingatlan teljes egészében az ő tulajdonává vált. Tőle 1922-ben Vojnits Piroska kezébe került, akitől viszont 1935-ben a Szociális Testvérek Társasága szerezte meg. Ez alatt az idő alatt 1923-ban és 1930-ban végeztek rajta jelentéktelenebb külső és belső átalakításokat.

6 1944—45-ben a háborús sérülések következtében részben elpusztult (1. kép) ; 1949—50-ben részleges állagmegóvásban részesült, amikor is új tetőt kapott. Helyreállítása 1954-ben indult meg, 1956-ban nagyrészt befejezést nyert

7 (2. kép), homlokzattatarozási munkálatai azonban csak 1958-ban készültek el. Ennyit mondanak a szűkszavú, írott történeti adatok. Ezeknek ismeretében fordítsuk figyelmünket a valóság leletanyaga felé, amelynek fényében a száraz levéltári adatok is plasztikus 373