Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Czagány István: A középkori grafikus stílus emlékei a budai várnegyed területén 35-56

CZAGÄNY ISTVÁN AKÖZÉPKORI GRAFIKUS STILUS EMLÉKEI A BUDAI VÁRNEGYED TERÜLETÉN A budai várnegyed faragott kőemlékanyagából határozottan elkülönül egy igen tekintélyes csoport, amely szembeötlő tipológiai és profilsajátságai alapján egy fontos, közép-európai gótikus stílusnak, az úgynevezett grafikus stílusnak alkotásai közé sorolható. Profilazonossága révén közvetlen kapcsolatot mutat a Várpalota ásatásainak hasonló anyagával, de művészettörténeti jelentősége talán még ennél is fontosabb, főként a datálás szempontjából. Mindenekelőtt néhány olyan önálló nyíláskeret-típust tartalmaz, amely eltér a Várpalota megfelelő alaptípusaitól. Tervezéstechnikai rendszereik annyira közösek, hogy az helyenként egy mester vagy mestercsoport tevékenységére mutat. Végül néhány olyan posztgótikus emléket tartalmaz, amely a Várpalota hasonló nyíláskereteinél később keletkezett és ezáltal a stílus várnegyedi továbbélésére mutat. Ez pedig arra a következtetésre vezet, hogy a grafikus stílus Közép-Európában a budai várnegyed területén aránylag igen sokáig él.

1 Néhány évvel ezelőtt a szakirodalomban

2 említést nyert már az a figyelemre méltó profilrokonság, amely a Hess András tér 4. sz. épület emeletén levő mórműves kőrács, a budai várpalota kápolna-altemplomának ablakai, a pesti belvárosi plébániatemplom északi tornyának gótikus ablaka, valamint szentélyének ülőfülke-profiljai között fennáll (1—2. kép). Mind a négy helyen egyforma a szekunder profil kialakítása, jellemző a primer profil erős, félköríves horony tagozata és az a sajátság, hogy az egész profil a horonytag legmélyebb pontjánál a legkeskenyebb. Bár a három ablak egymástól eltérő tipológiai vonásokat mutat — főként a mérműves kőrács orrtagozatainak rajzában — és ennek alapján nem lehet vitás, hogy azokat három különböző mester készítette, mégis a profilrokonság közös építőműhely egységes szellemére mutat. Ehhez kapcsolódik még az is, hogy a pesti belvárosi plébániatemplom többi, északi oldalhajó- és szentélyablakai is fontos szerepet játszanak a stílus morfológiai fejlődéstörténetében, amennyiben az előbbiek a legtisztább grafikus stílusú profillal készültek, csupán a külső rézsű tagozatuk növekedett meg a várbeli emlékeken láthatók többszörösére (3. kép). Emiatt különleges helyet foglalnak el a XVI. századi architektúra formatörténetóben a szentólyablakokkal egyetemben, amelyeknek profiljai a negatív horony tagozatok sorozatából keletkeztek. Még inkább szembetűnő a közös műhelyszellem hatása a budai várnegyedi, közóposztásos kettős, illetőleg hármas ablakoknál. Nevezetesen a Fortuna utca 10. sz., a Tárnok utca 13. sz., a Hess András tér 4. sz. azonos típusú homlokzati ablakaira, a Tárnok utca 13. sz. első és az Úri utca 31. sz. második emeleti, valamint a Fortuna utca 18. sz. és a Tárnok utca 5. sz. kettős ablakaira, ezenkívül az Országház utca 9. sz. hármas ablakaira (4—5. kép) gondolunk. Mind a tizenegy ablaknál kézenfekvő a profilazonosság (5. kép), a legegyszerűbb és legjellegzetesebb grafikus stílusú profil használata, amely homloksíkra 45°-ban álló rézsűből, homloksíkkal párhuzamos lemeztagból és negyedkörös horonyból áll. Feltűnő tipológiai azonosság a vízszintes záradók, a függőleges keretszárakon a profilnak jóval a könyöklő felett történő megállítása és a vízszintes keresztosztás hiánya.

3 Külön ki kell emelnünk két kicsiny ajtókeretet az emlékanyagból, a grafikus stílust időrendben határoló jelentőségük miatt. Az Anna utca 1. sz. negyedköríves homorú gyámon nyugvó, vízszintes záradékú ajtója (7. kép) még csak élleszedéses, de az élleszedésnek már van szekunder tagja is (4. kép 24). Kézenfekvő, hogy ez az emlék a profilképzós legelső állomását mutatja, mert ! 3,5