Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98
a sári nemzetségi monostorban, I. Endrét a tihanyi, I. Bélát a szekszárdi monostorban, I. Gézát Vácon, Salamont valahol a Balkánon vagy Dalmáciában, I. Lászlót pedig Nagyváradon temették el, Kálmán az első, aki újból megnyitja a Székesfehérvárra temetkező királyok sorát. Az itt felsorolt hazai temetkezési helyek a sári monostor kivételével királyi ecclesia propriák, az Árpádok nemzetségi egyházai, kézenfekvőnek látszik tehát, hogy ebben a korban az Árpád-ház többi tagját az általános szokásnak megfelelően szintén nemzetségi egyházakban temették el, ennek helye pedig a nemzetség tagjainak otthonául szolgáló szállásterület lehetett. Figyelembevóve a Buda-környéket érintő Duna-szakasznak mindkét oldalán kimutatható királyi kápolnák szokatlan nagy számát, fel kell vetnünk a kérdést : vajon az itteni kápolnák nem a nemzetség tagjainak sírhelyét jelzik-e? Az Árpádoknak ezen a térségen történő korai temetkezéséről krónikáink is megemlékeznek, amikor Fehéregyháza mellett fejedelmi temetkezési helynek jelölik meg a Pest megyei Taksony falut is, mint Taksony fejedelem sírhelyét, ugyanide temetkezik I. Endre pogányhitű testvére, Levente is. 238 V. Istvánnak 1270. évi oklevele e falut az ugyancsak Pest megyei Zoyck és Ráad falvakkal együtt a ducatushoz tartozónak mondja, a Buda környéki királyi birtokon tehát nemcsak a király ós királyné, hanem a herceg is részt birtokolt. 239 Az itt elmondottak fővárosunk múltját új megvilágításba helyezik. Ennek a vidéknek gazdasági jelentőségét bortermelése mellett egyéb szempontok is kiemelik. A Dunán lebonyolódó kereskedelmi forgalom mellett az itteni révhelyeken összepontosul a még ókorból fennmaradt úthálózat is, az ezen át lebonyolított forgalmat Aquincum gazdasági szerepéből adódó római hagyatéknak kell tekinteni. A kereskedelemmel foglalkozó volgai bolgároknak Pestre történt telepítése is az áruforgalom útjában elhelyezkedő kereskedelmi gócok korai kialakulását mutatja. Azok a jelek, amelyekből ennek a vidéknek gazdasági szerepére és az Árpádoknak ehhez a területhez fűződő kapcsolataira következtethetünk, arra utalnak, hogy Óbuda földrajzi adottságából eredő központi szerepét a honfoglalás utáni időkben is megtartotta és az Árpád-nemzetségnek legjelentősebb szálláshelye volt. Óbuda elpusztul a tatárjárás idején, régi fényét és jelentőségét többé nem nyeri vissza, Szt. Péter-temploma, valamint Attila müvének tulajdonított városfala sem épül fel újra, a város képe a XV. századi leírások tanúsága szerint falu jelleget ölt. Budakörnyék azonban — amelyet Anonymus Megyertől Szászhalomig és Diódig terjedően Kund fia, Kurszán birtokának jelöl meg ós a fejedelmi, majd a királyi nemzetség első szállásterülete — a tatárjárás után továbbra is betölti adottságából eredő régi hivatását. Térségein új királyi székhely épül, Óbuda hajdani jelentőségének hagyatéka pedig tovább él a pesti hegyen épülő új királyi erősség, Budavár nevében. Az a kép, amely a királyi kápolnák országos elhelyezkedéséből elénk tárul, még további következtetésekre is jogosít. A királyi birtokok fekvésénél mutatkozó rendszeresség, amely azok dunántúli és felső-tiszai elhelyezkedéséből adódik, csupán a XI. századi királyi egyházalapítások egy töredéke, a királyi kápolnák feltüntetésének eredménye. Amennyiben a királyi egyházalapításoknak egyik leglényegesebb feltóteleként a királyi tulajdonból eszközölt juttatást ismerjük fel, az eddig nyert képet — a XI. századi királyi területek megállapítása érdekében — ki kell egészítenünk az Árpádok XI. századi azon egyházi birtokadományozásaival, melyeket a veszprómvölgyi, pécsváradi, pannonhalmi, tihanyi, szekszárdi, garamszentbenedeki, dömösi, somogyvári és zalavári adománylevelek sorolnak fel, beleértve az Árpád-házzal rokon Koppány lázadása folytán királyi kézre szállott Somogy és Győr megyei területeket is. Az oklevelekben felsorolt birtokok javarésze a Dunántúlra esik, de amint a veszprémvölgyi, pécsváradi és tihanyi alapítólevelekből is kitűnik, kiterjed a Duna—Tisza közé is, úgyszintén a garamszentbenedeki és dömösi alapítólevelek tanúsága szerint a Dunától északra, Komárom, Bars és Hont megyékre. A felsorolt birtokok a királyi kápolnák jelenlétéből királyi birtoknak tekinthető területekkel együtt csaknem összefüggő területté egészülnek ki, az ezek közé feltételezhetően beékelődő vár- és egyéb nemzetségi birtokok területe a kisebbik részt képviselhette. Ezt az összefüggést mutató területet nagy vonásokban a következően határozhatjuk meg : A Duna Rába- és Dráva-torkolata közti szakaszának két oldalát érintő vármegyék, valamint a Dunántúlnak a Balatont övező megyéi. Az itt feltüntetett terület mellett a királyi birtokoknak egy másik összefüggő csoportja rajzolódik ki a Felső-Tisza vidéken, ennek területe Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa ós Szatmár megyékre terjed ki. 90
