Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

is tisztázatlanok lehettek. Az adománylevél ugyanis a Gellért-egyházat királyi kápolnának és exemptnek tünteti fel, a király utóbb mégis „visszaadja" a püspöknek. Kíséreljük meg ennek a bonyolult kérdésnek a rendelkezésre álló adatok világánál való tisztázását. A kérdés megközelítéséhez foglalkoznunk kell Kispest másik egyházával, a budai vagy egyidejűleg pestújhegyinek is nevezett Mária-egyházról beszámoló közlésekkel. Mint arra már rámutattunk, XXIII. János pápa 1410. évi bullája az egyházat más Buda környéki kápolnákkal együtt királyi kápolnának jelöli meg. Az oklevelet ugyan időbelileg két évszázad választja el a parochiális királyi kápolnák korától, a közlést mégis megbízhatónak kell tekintenünk, mert ez idő tájt fejeződik be a királyi kápolnák régi jogállásának visszaszerzésére irányuló per, és ekkor nyerik el újból érseki alárendeltségüket, hajdani joghatósági helyzetük tehát közismert volt. A budai Mária-egyházról beszámoló két legkorábbi oklevél a tatárjárást követő évekből maradt fenn. Az első a veszprémi káptalannak egy 1247. évi oklevele, amelyben több egyházmegyei kápolna köteles szolgáltatásait szabályozzák.

182 A káptalan megállapítja, hogy a budaújhegyi Mária-egyház szolgáltatásai a veszprémi püspököt illetik meg. Ezt követően, 1248-ban, IV. Ince pápa a veszprémi püspök panaszára vizsgálatot rendel el a székesfehérvári prépost és káptalan, valamint az esztergomi és budafelhévízi keresztesek ellen, mert a püspök jövedelmét, köztük a budaújhegyi Mária-egyház jövedelmeit lefoglalták.

183 A közöltekből arra következtethetünk, hogy a budavári Mária-egyházat, a többi királyi kápolnához hasonlóan, a XII—

XIII. század fordulóján eladományozták és a veszprémi püspök joghatósága alá került, a tatárjárást követő években azonban itt is — egyelőre más királyi egyházak által támasztott jogigények révén — a királyi ház részéről megnyilvánuló visszaszerzési törekvések lépnek fel. Egy 1255. évi oklevél számol be arról, hogy IV. Béla az egyház kegyuraságát a nyulakszigeti apácáknak adományozza.

184 Az adománylevól az egyházat „in ipso castra construenda"-nak mondja, tehát akkor építették át. Ujbuda vára is ez időben épül fel, a király a jelek szerint nincsen tekintettel a püspöknek bár jogos, de ugyanakkor célkitűzéseit hátráltató jogigényeire. A hajdani királyi kápolna a megváltozott követelményeknek megfelelően a várépítéssel egyidejűleg királyi adományból épül újjá, majd pedig kegyuraságát a hozzá legközelebb álló rendnek, Margit leányát befogadó apácakolostornak ajándékozza. Az oklevél alábbi szavai „ius patronatus, quod nobis utpote verő patrono competebat" és „omnis honor et omne emolumentum, qui et quod nobis vei nostris filiis seu nepotibus deberetur ex hac nostra concessione, cui in ipsius ecclesie primaria et ante omnem consecrationem fundatione Strigoniensis archiepiscopi consensus accessit" világosan mutatják régi időkre visszanyúló királyi kegyuraságát, nemzetségi birtoklását és érseki alárendeltségét. A veszprémi püspök több, mint két évtizedig nem képes jogait érvényesíteni, amikor is — 1269-ben — fordulat áll be a király magatartásában, a jogtalanul elvont egyházi javakat visszaadja a püspöknek. A felsorolt egyházi intézmények között a budai Mária- és a kispesti Gellért-egyház is szerepel, az oklevél idevonatkozó része következő szavakkal világít rá a Mária-egyház rendezetlen joghatósági viszonyaira : „. . .ecclesia Beate virginis Marie in Monte Budensi noviter fabricata vocata plébánia apud vulgos . . .", tehát nem kegyúri egyház, mert bár eladományozta, vissza kell adnia a püspöknek, de nem is plébánia, csak a nép hívja annak, mert a megyéspüspök joghatósági területén, annak hozzájárulása nélkül létesült.

185 Egy 1285. évi pápai oklevél arról tudósít, hogy ez időben a Mária-egyház kegyurasága ismét a szigeti apácáké, ennek azonban megvoltak az előzményei. Amint a veszprémi káptalan magánlevéltárának XVIII. századi elenchusában feltüntetett ós azóta elveszett 1277. évi oklevél kivonatából megtudjuk, IV. László megerősíti IV. Béla azon intézkedését, mellyel a püspököt a budai Máriaegyházért és a Gellért-egyház tizedeiért kártalanítja. A király tehát kegyuraságát vétel útján szerezte vissza. A kispesti egyházak eredete kérdésének tisztázását a veszprémi püspök és a bélakúti apát közti tizedperek adatai is elősegítik. A pereknek egy figyelemre méltó kísérőjelensége, hogy IV. Béla idején a perlekedő felek között az apát kerekedik felül, nyilvánvalóan övé a király támogatása. IV. Béla utódainak idején azonban megváltozik a helyzet, a püspök a több eredményt felmutató fél, a dézsma beszedésénél az apáttal szemben erőszakot is alkalmaz és törekvéseit — amint az egyes jelekből megállapítható — a király is támogatja. 82