Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98
részt kapnak. Ez az anyagi előnyt jelentő kiváltság a királyi kápolnák papsága részére olyan kivételezett jogállást biztosított, amely őket országos viszonylatban is kiemelte az alsópapság sorából. A királyi kápolnák papjainak kivótelezettsóge mellett kiváltságos jogállást töltöttek be maguk a kápolnák is az által, hogy exemptus egyházak voltak. A Buda környéki egyházak joghatósági viszonyainál az exemptio intézményének jelentős szerepe volt, így az itteni plébániák kialakulásánál közreműködő tényezők tisztázása érdekében következőkben foglaljuk össze annak lényeges elemeit : Az exemptio (kivétel) kánonjogi értelemben egy egyházi személynek vagy intézménynek a közvetlen felettes hatóság alól való kivételét és egy magasabb hatóság alá történő rendelését jelenti. A rendes hierachiai szervezettől való eltérés csak egyházi kiváltságon vagy emberemlékezetet meghaladó gyakorlaton alapulhat. A passzív exemptio a közvetlen felsősóg alóli kivétel anélkül, hogy az exemptiót élvező annak jogában való részesedést nyerne, az aktív exemptio ezzel szemben nem csupán kivételt jelent, hanem egyben a magasabb felsősóg joghatóságában való kisebb nagyobb terjedelmű részesedést is. Magyarországon legmagasabb fokú aktív exemptio ja volt a pannonhalmi apátnak, ugyancsak a közvetlen szentszéki alárendeltség kiváltságát élvezte a székesfehérvári prépostság is, exemptiója azonban inkább passzív jelleget mutat. Római alávetettség alatt állottak a ciszterciek és a koldulórendek is, így a Buda környéki királyi alapítású monostorok közül a nyulakszigeti Domonkos-rendi apácarend, amelyet IV. Ince pápa 1257-ben kivett a megyéspüspök ós a tartományi érsek hatósága alól ós közvetlen a szentszék alá rendelt. 34 A Buda környéki királyi egyházak közül az exemptio kiváltságát élvezte még a budai prépostság, valamint a királyi kápolnák is az által, hogy nem a terület szerint illetékes veszprémi püspök joghatóságához tartoztak, hanem az esztergomi érseknek voltak alárendelve. A BÁNYAI PLÉBÁNIA A bányai plébánia az Árpád-korban a Buda környéki egyházak között nem játszott jelentős szerepet, fennállása sem volt hosszú életű — valószínűleg a tatárjárás idején pusztult el —, mégis első helyen kell vele foglalkoznunk, mert múltjának tisztázása kiindulópont a szomszédos plébániák történetéhez is. Neve az irodalomban a régies írásmódnak megfelelően „Bana" elnevezés alatt vált ismeretessé. Bártfai Szabó L. szerint a Bana—Bánya elnevezést nem lehet elfogadhatóan megokolni és álláspontját a Komárom megyei Bana helynév hasonló előfordulásával indokolja. 35 A kérdés eldöntését azonban három oklevél is elősegíti, egy 1324. évi oklevél István veszprémi kanonokot „banya"-i plébánosként említi. 36 1334-ben az esztergomi káptalannak Óbuda kiváltságait átíró oklevele hátlapján korabeli írással feljegyzett tartalmi kivonatban szintén „Banya" szerepel, 37 végül II. Ulászlónak egy 1503. évi oklevele, amelyben a Fehóregyháza előtti malmot a pálosoknak adományozza, annak helyét ugyancsak „Banyahaza"-nak jelöli meg. 38 A közöltekből megállapítható, hogy a helységet fennállása idején Bányának nevezték. A Bánya helynévnek „Bana" alakban való előfordulását másutt is tapasztalhatjuk, Selmecbányát Árpád-kori oklevelek szintén „Bana"-ként említik. Bánya a tatárjárás előtt egy Óbudával szomszédos faluszerű telep lehetett, határa kiterjedt a bortermő Papmái, másként Püspökmáira, Előmálra, Kerekedre és Bányaföldóre, mint ilyen azonban Óbuda tartozéka volt. IV. Béla 1269. évi oklevele a bányai tizedről mint „décimas in Budensi territorio ad parochiam ecclesie Beate Marie de Bana. . . pertinentes" emlékezik meg. 39 IV. László pedig 1288-ban a budai própostságnak visszaadja „quandam terram Bana vocatam nullo intermedio intra metas dicte ecclesie inclusam, nec tarnen de eadem terra ecclesie Budensis seperatam". 40 Bánya helyének meghatározásához a fennmaradt oklevelek nyújtanak támpontot. II. Ulászlónak már említett 1503. évi oklevele a bányaházi forrásra vonatkozóan következőket mondja : „. . . quod ipsi [pálosok] in dominium eiusdem fontis prope dictam ecclesiam albam e regioné Veteris Bude fundatam in medio publice atque comunis vie in capite scilicet pratorum castri nostri similiter Veteris Budensis erumpentis, qui quidem fons Banyahaza vulgariter apellarent 62
