Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Czagány István: A középkori grafikus stílus emlékei a budai várnegyed területén 35-56

8. kép. A Hess András tér 4. sz. ház északi kapualjának északi ajtója ahol nemcsak a Parler-műhellyel fennállott kapcsolat, hanem az 1417 és 1433 közötti építés datálása is tisztázott.

7 A XV. századi formabővülés idején jelenik meg a Várnegyedben is az ún. cseh-sziléziai ablaktípus, amelynek legtisztább példái az Országház utca 18. sz. emeleti ablakai (11—14. kép). Ezeknek összefüggése például a Kutná Hora-i Kameny Dum ablakaival vagy a kuttenbergi Steinerne Haus oromzatablakaival

8 egészen nyilvánvaló, és így az eredetük teljesen tisztázott. Ám a tiszta grafikus stílusú profil bővítetlenül tovább ól a reneszánsz stíluskorszak ideje alatt is, ós a posztgótikában egészen önálló nyíláskeret típusokat teremt. Az Anna utca 4. sz. emeleti, osztás nélküli ablakai mutatják a fejlődés legutolsó szakaszának sajátos, helyi vonásait. A XIV. századi eredetű, legegysze- > rűbb profil rézsütagozata dekadens módon kiszélesül (4, 17. kép) és lapos hajlásszögűvé válik. A keretköveken teljesen körbefut, tehát nemcsak a függőleges keretszárakon és a : vízszintes záradékkövön, hanem a könyöklőkövön is.

9 Ez a posztgótikus típus olyan jellegzetes budavári helyi sajátság, amelyhez hasonló sem Szilézia, sem Boehmia, sem pedig a Felvidék területén nincsen. A Zsigmond-kori kései gótika után jelenik meg és a török hódoltság kezdete előtt tűnik el,

10 legvalószínűbben a XVI. század első feléből származtatható. Művészettörténeti vonatkozásban ez azt jelenti, hogy a grafikus stílus a Várnegyedben a reneszánsz idején is ól még, vagyis Közép-Európában Budán igen sokáig él. Tehát túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a XIV. század derekától a XVI. század derekáig folyamatosan használatban van, mert például a Tárnok utca 13. sz. emeleti ablaka okvetlenül a XV. század második feléből származik

11 és ezáltal megszakítatlan az összefüggés a XV. század és a XVI. század első felének emlékei között. További érdekes megfigyelésekre vezet a grafikus stílusú profilok más helyeken történt alkalmazásainak behatóbb vizsgálata. Ugyanis ezek nemcsak ablakokon, hanem a budavári gótika formafejlődésének legfolyamatosabb és legreprezentánsabb emlékanyagán, az ülőfülkóken is szép számban fordulnak elő. Igaz, hogy a grafikus profil a maga tisztaságában csak a Tárnok utca 13. sz., az Úri utca 34, 36. és 48. sz. épületek kapualjainak fülkéin látható (4, 16—17. kép), de emellett ismeretes a profilnak egy olyan keverék megjelenési formája is, amely még csak egy félkörte tagozattal bővült és így a grafikus jelleg döntően megmaradt rajta (11. kép). Ez az utóbbi az Országház utca 2. és 9. sz., valamint az Űri utca 32. sz. épületek kapualji ülőfülkesorain nyert alkalmazást, amely sedile-sorok formatani és tervezéstechnikai szempontból is közös iskola munkájának tekinthetők (18—20. kép). Legfontosabb tanulságainkat éppen a kétfajta profilnak az egymáshoz való viszonyából, illetőleg a velük kapcsolatos formatörténeti jelenségekből szűrhetjük le. Nagyon jellemző, hogy a tiszta grafikus stílusú profillal készült ülőfülkék záradékainak orrtagbontása csak a szekunder profilig jut el, ezek közt tercier profilos orrtaggal díszített fülke nincsen. Könnyen érthető, hogy a díszítés szempontjából mindvégig tartózkodó jellegű, tiszta grafikus stílusú profiltól — amely a gótika XIV. századi formaredukciója folytán jött létre

12 — a 41