Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - Czagány István: A budavári Úri utca 31. sz. gótikus palota tudományos vizsgálata és rekonstrukciós helyreállítása 373-402

ki, sőt bizonyos mértékig valószínűvé is teszik. Ennek alapján joggal feltételezhető, hogy ez a helyszíni, faragottkő leletekkel bizonyított átépítés, amely a XV. század derekán, így akár az 1440. július 31-i ajándékozás után is történhetett, esetleg nánai Kompolthi Pál nevéhez fűződik. További adatok híján jelenleg e kombinációs lehetőséggel kell megelégednünk. — Ha tehát elfogadjuk Pataki Vidor feltevését, akkor azt mondhatjuk, hogy épületünk első ismert középkori tulajdonosa feltehetően nánai Kompolthi Pál, I. Ulászló udvari főpincemestere lehetett 1440—1450 körül. — Nánai Kompolthi Pál a Rozgonyi—Hédervári—Stiboriczi atyafisághoz, a maga korában a nemzeti párthoz tartozó oligarcha, annak a Kompolthi-családnak volt a tagja, amelyik a XV. század első felében udvari főtisztviselő-tagjaival kezében tartotta a pohárnokmesteri udvari móltóságot. Alighanem azonos azzal a Kompolthi Pállal, aki 1429 és 1436 között volt pohárnokmester Zsigmond császár uralkodása alatt. Nincs kizárva, hogy pártpolitikai okokból kellett távoznia főtisztviselői állásából, mert helyét csak 1436-tól 1439-ig — vagyis csak Albert király uralkodása idején (1437—1439) — töltötte be Kompolthi János. A rá vonatkozó, 1440ből való oklevelek szerint pedig I. Ulászló az elhunyt Albert király özvegyéhez, Erzsébet királynőhöz húzó budai polgárok házai közül ajándékozott kettőt neki, aki ebben az időben főpincemestere volt és ezzel valószínűleg visszahelyezte a Zsigmond halála után elvesztett régi állásába. Tehát mindkét házát a politikai fordulatnak, és a rövid időre háttérbe szorított nemzeti párt előretörésének köszönhette. A házak a mai Űri utca — középkorban : ,,piatea omnium sanctorum", ,,mynd zenth wcza" (Mindszent utca), „piatea teutonicorum" (Német utca), ,,piatea kalmarwcha" (Kalmár utca), „pozthomethew wcza" (Posztómető utca)" stb. — középső szakaszán állottak és a kettő közül dr. Pataki Vidor az utca keleti oldalán állót teszi a mai 31. sz. ház helyére. Lásd : Pataki i. m. 82. jegyzet és Hóman B.—Szekfű Gy., Magyar történet. II. köt. Bp. 1936, 20, 23. t., valamint 361, 378, 381—382. old. 2 Az időrendben következő adatokat az 1687. évi Haüy-térkép és az ehhez tartozó telekméretkimutatás szolgáltatja. [„Joseph de Haüy : Plan de la ville et chateau de Bude" című helyszínrajza, Rudolf Rabattá császári főhadbiztos tábornok hagyatéka. Wien. Hadilevéltár (azelőtt K. u. K. HausHof- und Staatsarchiv.) Hung. Fase. 73/11. N° 25. 1687. Jänner. Ofen. — Plan de la ville Ofen. Wien. Staatsarchiv. Ungarn. Fase. 187. fol. 25. A térképhez tartozó telekméretkimutatás : Wien, Haus-, Hofund Staatsarchiv. Ungarn. Fase. 427. Konv. E. Folio. 129—130. lt. sz. Két lap négy oldalán 888. telekméret. — Fotókópiája : Budapest, Vármúzeum.] Eszerint épületünk a 77. telekszámot viselte, utcai homlokzat hossza pedig 54 piedt volt. Az 54 láb, a korabeli használatos, átlagos lábmérettel átszámítva, hozzávetőleges pontossággal 17 méter 55 cm-t jelent. Epületünk jelenlegi homlokzathossza 18 méter 13 cm. Tekintettel arra, hogy nem ismerjük pontosan a Haüy által az 1687-es felméréseknél használt lábméretet és a XVII. századi felmérések mai műszaki igényeink szemszögéből nézve pontatlanok, a két méret között mutatkozó 58 cm-es különbség jelentéktelennek mondható. — Az 1696 utáni adatok forrása : Greischer Mátyás „Zaiger über die Vöstung und Wasser Statt. 1696". [Budapesti 1. sz. Állami Levéltár (volt Fővárosi Levéltár).] Eszerint az épület a 73. számot kapta, telekméretei pedig a következők voltak : utcai homlokzathossza 9,3, hátsó front 9,0, a telekről kifelé nézve jobb oldala 18,0, a bal oldala 20,3 öl. Állapotára vonatkozóan: „...hat noch Zum thaill guets gemeür, gwölber und verschütte Keller. H.: Christian Helbling handelsmann in Wien." Vass K., Buda német utcanevei. A Vár és Újlak utcanevei. 1696—1872. Bp. 1929, 103. old., 73. sz. — A későbbiek során az épület sorszáma többször megváltozott ; 1786 és 1794 között a 67-es, 1870 és 1873 között a 62-es sorszámot viselte, legutolsó helyrajzi száma 6657 volt. 3 Az 1686 és 1935 közötti időre vonatkozó történeti adatok dr. Bánrévy Gy.—Kovács L. „A budai Vár házai és háztulajdonosai 1868-tól napjainkig" c. kiadatlan, kéziratos tanulmányából valók. Ugyancsak ebből tudjuk, hogy a telek nagysága 1740-ben 177, 1895-ben 202,2 négyszögöl volt. További írásos adatokat ismerünk dr. Arányi Lósteiner Lajosnak 1877-ből való „Ama 74 darab budavári ház, melyeknek keletkezését a mohácsi vész előttinek véli dr. Arányi Lajos..." c. leírásából. Idézi: Budapest műemlékei. I. köt. Bp. 1955, 546. Ebben szerepel az épület, mint „valaha Sághy-féle ház". A „Sághyház" megjelölés alátámasztja a Bánrévy—Kovács idézett művében mondottakat, amelyek szerint 1844 és 1862 között valóban Sághy Lajos volt a tulajdonosa. 4 Az újjáépítés az ingatlan értékéből tűnik ki. Ugyanis 1696-ban Helbling Keresztély 600 forintért veszi meg, ezzel szemben 1744-ben már 1200 forint a vételára. 5 Budapest műemlékei. I. köt. Bp. 1955, 546. 6 Uo. 7 Sorszámai a XVIII. századtól kezdődően a következőképpen változtak : 1706-ban 73-as, 1771ben 47-es, 1794-ben .68-as, 1804-ben 69-es, 1823-ban és 1844-ben 67-es, 1853-ban a 62-es számot viselte, régi helyrajzi száma 181, majd 2239 volt. 8 Az ülőfülkék XIV. századi eredetét a következők bizonyítják : A félköríves záradékról a pillérekre átfutó éUeszedést alul a homloksíkra kimetsződő 45°-os, un. „korai háromszög" állítja meg. Vö. a Fortuna utca 5, Úri utca 24 (északi), 34, Országház utca 7 sz. stb. ülőfülke-analógiákkal. Teljes ismertetése : Czagány I., A Budavári gótika tipológiája. (Kézirat.) Részben közzétéve : Budapest műemlékei. Bp. 1955, 134—135, 138—140. stb. old. Tervezéstechnikai szempontból az ülőfülkék felépítéséhez a vállvonalat a pillértengelyre húzott 30°-os átló tűzi ki. A 30°-os, háromszöges szerkesztés korai gótikus használatára vonatkozóan lásd : dr. Osemegi J., Tervezéstechnikai kérdések a középkori építészetben. MMËE (1936) 31. A módszer budavári alkalmazásait lásd : Czagány I., Budavára középkori városépítészete. (Kézirat.) 9 Ez a fal túlnyomó részben zöldes színű, puha andezit-tufa kőanyagból épült. Az Országház utca 395