Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - Czagány István: A budavári Úri utca 31. sz. gótikus palota tudományos vizsgálata és rekonstrukciós helyreállítása 373-402

bontásra került ; valamint az új barokk lépcsőház is, természetesen a copf stíluskorszakban történt megrövidítése és boltozatai nélkül. E belső téralakító, esztétikai és kényelmi igényeket kielégítő építkezések valószínűleg Eszterházy püspök nevéhez kapcsolhatók s 1744 és 1766 között készültek. A kapualj csehboltozatos födémé, az udvari szárnyak hasonló boltozatai, a lépcsőház északi irányból történt megrövidítésével készült lépcsőkar-átalakítások és az emeleti teknőboltozatok stíluskritikai alapon ítélve a XVIII. század vége felé épülhettek. Teljes biztonsággal kapcsolhatók a Krammerlauf-család nevéhez még az esetben is, ha elkészítésük netán átnyúlt a XIX. század elejére. Kétségtelenül 1766 és 1844 között készültek ; viszont az udvari északi szárny keleti felének megépítése — amelynek során a földszintes rész is átépült kétemeletessé — falazatanyaga és jellegzetes, neoklasszikus stílusú függőfolyosó-konzoljai alapján ítélve már csak a beházasodott Laszlovszky József tanácsnok nevéhez kapcsolható, mert bizonyosan 1802 ós 1844 között keletkezett.

33 Ezzel szemben az udvari, déli szárny kitoldása ós az udvarnak egy emelet magassággal történt teljes körülépítése csak 1862 után törtónt meg. A Kanócz István megrendelésére készült Pan József-féle tervek kivitele kizárólag téglafalakkal épült és ezek pregnánsan elváltak a neoklasszikus periódus vegyesfalaitól. Azonban az udvar körülzárásánál sokkal fontosabb volt az az öttengelyes, érett romantikus stílusú homlokzat (3. kép), amely a szerényebb budai, romatikus emlékanyag java alkotásai közé tartozott. A klasszicizmus ritkább tengelyritmusú, hidegebben kiegyensúlyozott homlokzattípusának továbbfejlesztésével alakított, egyéni architektúra volt éppúgy, mint ahogy végső fokon az épület alaprajza is a neoklasszikus bórháztípushoz állott a legközelebb, persze a korábbi, helyi adottságok fenntartása mellett. A Vojnits Piroska által 1923-ban és 1930-ban végeztetett apró átalakítások folytán a homlokzat csak annyiban változott, hogy az elsőemeleti szélső ablakból — amely a későgótikus kapcsolt nagyablak külső keretén belül helyezkedett el — ajtó lett (1. kép), amely elé ízléstelen vaserkély került.

34 Az így egymásra rétegződött folyamatos, történeti épületfejlesztésnek gyökeres véget vetett az 1954-ben megindult újjáépítés, amely •— a későközópkori leletanyagtól függően — a XV, illetőleg a XVI. századi állapot részleges helyreállítására törekedett. Ennek kapcsán a részletek hűséges rekonstrukciója terén valóban figyelemre méltó, de a középkori gótikus palazzo kompozíciójának nagy egésze, valamint az arányrendszer átmentése szempontjából kevésbé szerencsés alkotást (2. kép) hozott létre a másodikemeleti gótikus „belle étage" ablakzáradékainak és a felettük húzódó falszalagnak egy ezen a helyen didaktikai szempontból amúgy sem helyes koronázó kőpárkánnyal történt levágása miatt. JEGYZETEK 1

A budai várnegyed területére vonatkozó középkori oklevélanyag rendszerezője, dr. Pataki Vidor egy XV. század derekáról datált oklevelet vonatkoztat épületünkre, (dr. Pataki V., A budai Vár középkori helyrajza. Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 269. old.; a 294. oldalon a 82. jegyzet hivatkozik az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltár 13.564. sz.-ra; 1. a 299. old. után a 10. képet.) Jóllehet nincs kétséget kizáró módon bebizonyítva, hogy ez az oklevél csakis a mai Úri utca 31. sz. épületre vonatkozhat, mert e kombinációs lehetőség a szerző szerint is csak a tényszeríí biztonság hiányában tett logikus feltevés (Pataki i. m. 241. old. első bek.), mégis komoly figeimet érdemel, mert az oklevél adatainak az épületünkhöz való kapcsolását a helyszínen feltárt régészeti leletek nem zárták ki. — Pataki Vidor feltevése szerint a 82. jegyzetben hivatkozott oklevél az Űri utca 31. sz. épületre vonatkozik. Következésképpen I. Ulászló király 1440. július 31-én nánai Kompolthi Pál főpincemesterének ajándékozta épületünket. Ha ez így történt, akkor joggal feltehető, hogy az új, főrangú tulajdonos igényeinek megfelelően kibővíttette és megújíttatta az ajándékba kapott, XIV. századból származó épületet, amely —- mint látni fogjuk — a XV. századi kiterjedésénél jóval kisebb volt. Az utcai homlokzat első- és másodikemeleti, vízszintes záradékú, gótikus ablakkeretkőmaradványai stílusmorfológiai alapon ítélve arra mutatnak, hogy 1450 körül történt az utcai menet kétemeletessé való átépítése. Az első- és másodikemeleti gótikus ablakok profiljai tudniillik a XV. század közepe tájára jellemző tagozást mutatnak. így tehát e régészeti leletek, ha nem is rögzítik félreérthetetlenül az oklevél tágértelmú adatait épületünkhöz, e kombinációs lehetőséget nem zárják 394