Budapest Régiségei 19. (1959)
JELENTÉSEK - A budai vár házainak 1957. évi műemléki kutatásai 301-372
elzárták. Az ülőfülkesor további rongálódására vezetett az újkori ajtó és ablak elhelyezése. A négy fülkepárból álló sor végén kváderes sarok zárja a kapualj nyugati falát az udvar felé (9. kép). Ettől az udvar felől hozzáépített fal élesen elválik ós újkori építménynek látszik, de a kutatás során kitűnt, hogy alapjaiban szintén középkori és alapozása összefügg az ülőfülkés faléval. Minden bizonnyal a két középkori házat elválasztó kerítésfal részlete. A fal tövében nyitott kutatóárokban a mai szinttől 86 cm mélységben 2—3 cm vastag agyagos réteget találtunk, ezen 10—12 cm vastag habarcs, alatta humusz, majd bolygatatlan homok. A kváderes sarokkal záródó ülőfülkés fal a fal túlsó oldalára épített fülkében is látható. Itt csupán a szint felett mutatkozik egy-két kváderkő, a felmenő fal vegyes anyagú és összekötött a kerítésfallal, amelynek további részletét a kapualj nyugati falának udvari végéhez épített vízvezeték alatt tártuk fel. Az itt talált fal erősen lerongyolt, szélessége 70 cm. A kapualj keleti falán, a kapunál egy a szemben levőkkel azonos fülkepár maradványa látható. Itt a belső fülke vizsgálatánál kitűnik, hogy az elfalazáskor a fülke egy részét nyitva hagyták s az így nyert kisméretű nyílást mint lámpatartó fülkét hasznosíthatták. Azt, hogy a fülke felső részét valóban nem falazták el, az bizonyítja, hogy a részbeni elfalazással nyert kis fülke azonos vakolatot visel a fülke többi részét elzáró fallal. — Ettől északra a barokkban elfalazott gótikus ajtó küszöbköve előtt nyitott kutatóárokban a küszöbkő alatt 15—20 cm-re megtaláltuk az alapfalat. A betöltés habarcs, alatta 4 cm-es agyagréteg, majd humusz. A fal északi végén egy középkori ülőfülkében újkori ablakot helyeztek el úgy, hogy az ülőfülke lábazati köve helyén maradt. Mellette áll az ablakkal elrontott fülke ép, elfalazott példánya. Ez a két ülőfülke abban különbözik a többitől, hogy nem kettős fülkék, lényegesen szélesebbek amazoknál, ennek következtében csúcsívük is jóval tompább, de ugyancsak ólszedettek és a lábazatok is egyeznek. Az udvar felé eső elfalazott ülőfülke faragott középkori téglákkal javított sarka a lépcsőház bejárati ajtaját szegélyezi. Nincsen egyvonalban a kapualj nyugati falának kváderes végződésével. Annak, hogy ezt eredeti állapotnak tarthassuk, ellene szól az a tény, hogy a boltozat vakolata alól kibontott, a középkori kapualj végét jelölő zöld, mállékony kövekből rakott hevederív keleti vége a levegőben lóg, szerves folytatása, a tartópillér, hiányzik. Mivel a hevederív nyugati végét a fal kváderes sarka tartja, megkerestük a keleti oldalon is a hevederpillér maradványát. A lépcsőházi ajtó első lépcsőfoka alatt 77 cm hosszú kváderkőre bukkantunk. Udvar felőli sarka egyvonalban áll a szembeni kvádersarokkal, és pontosan a boltozati heveder alatt helyezkedik el. Nyilvánvaló tehát, hogy a keleti hevederpillórt a mai lépcsőház építésekor rombolták el. A keleti szárny udvari homlokzatán folytatott vakolateltávolítás nyomán előtűnt a barokk ház udvari árkádsorának maradványa (6. kép). A keleti falon öt, téglával szegélyezett árkádív került elő. A két déli félköríves, belső ívméret : 2,75, 3 m — az udvar hátsó traktusa felé eső három árkádnyílás kosárívű és jóval kisebb az előzőknél. Belső ívméret : 2 m. A két nagyobb árkádnyílást elválasztó pillér szélessége 1,20 m, a kisebbeké 65 cm. Nemcsak méreteikben, hanem falazási módjukban is különböznek. A nagyobb méretű árkádoknál szinte csak téglát használtak — a pillérek építésénél is —, ha elvétve előfordul kő, az faragatlan és szabálytalanul elhelyezett. Ezzel szemben a kisméretű árkádok pillérei a tipikus barokk falazási eljárással készültek ; kő, tégla, kő sorok váltogatásával. Ez a kettősség igazolná esetleg a két XVIII. századi építkezést. (Első a század elején rövid udvari szárnyakkal, második a század végén, amikor az udvart körülópítették.) Meglepő az, hogy a fal egyetlen középkori részletet sem mutat, még alapozásában sem. Az udvar hátsó, északi traktusának homlokzatát ma lent kiszélesedő támpillér osztja ketté. Keleti oldalán boltozatos helyiség udvarra nyíló ablaka és ajtaja, másik oldalát ív köti össze az udvar nyugati homlokzati falával. Vakolateltávolítás után a támpillér keleti oldalán az ajtó, illetve ablak felett 3,25 m átmérőjű tóglaív került elő. Ugyanez az ívméret mutatkozik a támpillér nyugati oldalán is. Mindez arra mutat, hogy a barokk-korban ez a hátsó traktus is nyitott árkádos volt. — A támpillért sziklára alapozták és minden bizonnyal volt valamiféle kapcsolata a két középkori házat elválasztó kerítésfallal. Annak sajnos csak jelentéktelen csonkját találtuk meg a támpillértől távolabb, mert a pilléralapozás előtt, a sziklán fekvő vízcső elhelyezésekor elpusztították a sziklára alapozott középkori falat. 311
