Budapest Régiségei 19. (1959)
JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1958. évben 243-272
Az I. leer. Kápisztrán tér rendezésével kapcsolatban szükségessé vált az elpusztult barokk templom területének feltárása. Az egykori Mária Magdolna-templom helyén június 30-tól december 16-ig végzett kutatás során tisztázódott az első, egyszerű falusi templomokhoz hasonló XIII. századi egyház alaprajza. Hosszúkás hajójához egyeneszáródású szentély csatlakozik, erőteljes sarok támpillérekkel. A templom déli oldalán ma is látható kapuiának maradványa. A templom kőfalának vastagsága 85 cm, külső oldalán kváderkő borítással, falpillérekkel s körülfutó rézsűs lábazattal (18. kép). A XIV. század második felében nyugati oldalán háromnyílásos karzatot építettek. Több helyen töredékekben fennmaradt a templom tóglapadlója is. A kutatások eddigi eredményei arra mutatnak, hogy a XIV. század utolsó éveiben a templom nagyobb arányú bővítésen ment keresztül. Háromhajóssá építették át, a hajó hossza lényegében nem változott, de szélessége a két mellékhajó hozzáépítésével a négyzethez közel álló formát öltött. Szintjét körülbelül l 1 /, méterrel megemelték. Ebben a feltöltési rétegben, amelyet a XV. század végén történt átépítésnél is megzavartak, sok bolygatott emberi csontot és XII— XVI. század elejéről való kerámiát és pénzt találtunk. A szórványosan előkerült XVI. század végi pénzek valószínűleg a temetkezések során kerültek a földbe. A réteg törökkori bolygatását mutatja kerámiaanyaga. A XIV. század utolsó éveiben a templom nyugati oldalán egy kisméretű saroktámpilléres tornyot emeltek (19. kép). Csigalépcsője részben a hajóban helyezkedik el. A XV. század utolsó éveiben még egy nagyobb arányú építkezés történt, amelyet a XVI. század elején is folytattak. A templomot Ny felé a torony elbontása után két boltszakasszal megtoldották és a jelenleg is álló toronnyal zárták le. Valószínűleg ekkor épült hozzá E-i oldalán az a poligonális záródású kápolna, amelyet a korábbi sekrestyéhez toldottak ós az а К—Ny-i irányú épület, amelynek pincéjében fennmaradt az első háromhajós templom homlokzati saroktámpiilére és két pillére. Bertalan Vilmosné 17. kép. XI. sz.-i sír a Csillaghegyi Téglagyár területén Az I. leer. Hess András tér 1—2. sz. telken az egykori domonkos kolostor és a Miklós-templom szentélyének területén kisebb tájékozódó jellegű ásatást végeztünk július hó folyamán. A templom szentélyében több helyen előkerült az eredeti, majd később megemelt terrazzo padlószint és a diadalív eddig ismeretlen lábazata. A század elején végzett ásatások során felmért falpillér lábazatokból már egyet sem találtunk a helyén. A volt iskola területén egy helyen megtaláltuk a kolostor kerengőjének alapfalát is. A kolostor keleti szárnyának néhány — többször átépített — falcsonkját és egyik ablaknyílását is feltártuk. Az ablak rézsűjében másodlagosan felhasznált XIII. századi mérműtöredékeket találtunk. E szakaszon egy középkori kapuív indítása is előkerült és megállapítottuk, hogy a bejárat oldalfalai az úttest alatt a Vár mai bástyafaláig húzódnak és feltehetőleg csatlakoznak a várfalban kívülről észlelhető elfalazott kapunyíláshoz. Megtaláltuk a kolostor kváderkövekből rakott, betemetett kútját is. A terület nagymértékű feltöltődése és a barokk épületmaradványok miatt a kolostor teljes alaprajzát csak minden részletre kiterjedő ásatással tisztázhatjuk. — Az előkerült kislelet-anyag jelentéktelen. Gerevich László 258
