Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Sz. Burger Alice: Collegiumi kőfaragóműhelyek Aquincumban 9-26

közepe táján különválnak (Budapest története. Bp. 1943, 290). 12 A pannóniai rómaikori kőemlékek leggyakrabban alkalmazott növényi díszítése borostyán vagy akanthusz inda (Nagy T. : Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 365) név alatt szerepel. Ez a felfutó cserje, amelynek kerekded, szív-, nyíl- vagy tojásalakú levele van, nem más, mint szűrös szárcsagyökér vagy tőrszulák (Smilax aspera L.). Hampel szerint a „gorgófő, szárnyas genius, delphin és a tábla keretét díszítő borostyáninda a Germaniában korábban fejlődött ízlést képviseli, melynek ideszármazását ugyancsak a X. legio kapcsán érkezett ügyes kőfaragóknak tulajdoníthatjuk". (Legr. sírt. 62.) — Ezzel szemben Erdélyi úgy véli, hogy a „keretdíszként alkalmazott borostyán- vagy szőlőlevelekkel díszített, a feliratos lap alatt tőből vagy díszedényből fakadó indát . . . legnagyobb valószínűséggel Thrákiában kereshetjük. Innen terjed el Pannóniában a trák lovascsapatok révén az ún. »lovas isten« tisztelete is, akinek kultuszára vonatkozó ábrázolások elszórva egész Pannóniában megtalálhatók, leggyakrabban azonban Intercisában kerülnek elő..." (i. m. 27.) — Nem feladatunk ez alkalommal e kérdés eldöntése, hiszen ez kimeríti egy külön tanulmány anyagát. Minden esetre figyelembe kell venni, hogy a germániai, már igen korán érkezett hatások érvényesülnek a pannóniai síremlékplasztikában egyrészt, másrészt az itáliai vándorkőfaragók munkássága hat mestereinkre az i. sz. I. században. 13

Intercisa. I. 237. old., 25. sz. XXXVIII. t. 3. kép. További irodalommal. — Sz. Burger A., A pomázi római sírkő. FA VII (1955) 83. old., 38. jegyzet. — M.: 181, Sz.: 109 cm. MNM. Lt. sz.: 22/1905. 6. u

Nagy• L. : Arch. Ért. (1923—26) 114—121. ™Nagy L. : Arch. Ért. (1937) 87. old., 53. kép. — Ezen alkalommal i. sz. II. század első két évtizedeire határozza meg készül esi idejét. — M.: 174, Sz.: 112 cm. Szentendre, Wacek-villa. — Téves tehát Nagy T. III. századi kormeghatározása (Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 367). 16 Aquincumi eredetéhez nem fér kétség [Nagy L.: Arch. Ért. (1937) 90]. — Másutt viszont ugyanő azt írja, hogy e típus csak „Aquincumban, valamint annak közvetlen környékén,pl. Szentendrén otthonos". (Budapest története. Bp. 1943, 605.). — Nagy Lajos ezen két különböző véleménye közül feltétlenül csakis az elsőt fogadjuk el, vagyis Cl. Trophimus sírköve az i. sz. II. század első két évtizedében készült Aquincumban. 17 Hampel J., Intercisa emlékei. Arch. Ért. (1906) 263. 18 CIL III 10540. — Fröhlich R., Aquincumnak római feliratai. I. Bud. Rég. III. köt. Bp. 1891, 61. — Nagy L.: Arch. Ért. (1923—26) 117. — M.: 83, Sz.: 106 cm. MNM. Lt. sz.: 13/1932. 102. 19 Nagy L. utóbb i. h. 117. — Paulovics i. m. 214. old., 100. kép. — M.: 92, Sz.: 108 cm. MNM. Lt. sz.: 62/1926. 3. 20 R. Quintus sírköve = V. Kuzsinszky i. m. 219. — M.: 156, Sz.: 104 cm. Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 502. — I. Rufus sírköve = Nagy L. : Arch. Ért. (1937) 86. old., 52. kép. — M.: 97, Sz.: 104 cm. Szentendre, Wacek-villa. — CIL III 3569. — Migazzigyűjteményből (Vác) került vissza. 21 M.: 84, Sz.: 90 cm. MNM. Lt. sz.: 72/1857. 3. 22 V. Kuzsinszky i. m. 217. old., 465. sz. — L. Nagy i. m. 289—292. old., 16. t. 2. kép. — M.: 170, Sz.: 0,73 cm. Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 465. 23 V. Kuzsinszky i. m. 217. old., 464. sz. — L. Nagy i. m. 288—292. old., 16. t. 3. kép. — Uő.: Arch. Ért. (1937) 92. — M.: 140, Sz.: 117 cm. Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 464. 24 L. Nagy i. m. 288—292. — Uő.: Budapest története. Bp. 1943, 504. 25 Vö.: 1. jegyzet 7. sz. 26 Intercisa. I. 246. old., 97. sz. XXXVIII. t. lb. További irodalommal. — M.: 70, Sz.: 102 cm. MNM. Lt. sz.: 22/1905. 15. 27 M.: 66, Sz.: 104 cm. Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: nincs. 28 M.: 75, Sz.: 102 cm. Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 343. 29 Aquincumi töredékes sírkövek — koszorúban szőlőfürttel : 1. Kuzsinszky B.: Bud. Rég. V. köt. Bp. 1897, 146. old., 77. sz. — Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 36. 2. Hampel J.: Arch. Ért. (1907) 318. old., 35. kép. — MNM. Lt. sz. nincs. 3. V. Kuzsinszky i. m. 191. — L. Nagy i. m. 291. old., 16. t. 1. kép. — Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 466. 4. V. Kuzsinszky i. m. 202. old., 145. kép. — Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 405. — Bennszülött koszorús kövekre: 1. jegyzet 15—23. sz. 30 Lelőhely : Solymár (Pest m.). A solymári várhegytől ÉK-re, a Rókus-kápolnától a 4. szántóföldről került elő sírkövünk, az 1942—43-as évek egyikében. — M.: 150, Sz.: 86, V.: 13 cm. Kosár M.: 37, Sz.: 33 cm. Oszlop M.: 70 cm. Corona átmérője 64 cm. Betűmagasság : 6 cm. — Jelenleg is dr. Valkó Arisztid (Solymár) tulajdonában, akinek a sírkő ismertetésének átengedéséért, valamint szíves felvilágosításaiért ezúton is köszönetet mondunk. — A solymári sírkövet említi : Csemegi i. m. 31 V. Kuzsinszky i. m. 166. — Nagy L.: Arch. Ért. (1923—26) 120. — M.: 200, Sz.: 99 cm. Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 312. 32 Nagy L. utóbb i. h. 116. — M.: 230, Sz.: 105 cm. Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 296. 33 V. Kuzsinszky i. m. 167. — Nagy L. utóbb i. h. 117. — M.: 250, Sz.: 106 cm. Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 342. — E sírkövön megjelenő halotti lakomajelenettel most nem foglalkozunk, tekintettel arra, hogy valamennyi pannóniai halotti lakomát ábrázoló sírkövet feldolgozzuk. 34 V. Kuzsinszky i. m. 167. — M.: 245, Sz.: 109 cm. Aquincumi Múzeum. Lt. sz.: 340. 35 Nagy L. : Arch. Ért. (1937) 92. 36 Vö. 11. jegyzet. ;