Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Sz. Burger Alice: Collegiumi kőfaragóműhelyek Aquincumban 9-26
14. Claudia Valeriana (8 éves). Alisca. — Wosinszky M., Tolnavármegye története. Bp. 1896, II. köt. 704. old., CLXIII. t. Bennszülötteknek állított koszorús sírkövek Pannóniában : 15. Velideatus, Teraniscionis f. Ulcisia Castra. — Nagy L., A szír és kisázsiai vonatkozású emlékek a Duna középfolyása mentében. Arch. Ért. (1939) 140. old., 119. kép. 16. Verondacus, Vervici f. Törökbálint (Pest m.). — CIL III 3381. — Paur I.: Arch. Közi. I (1859) 225. — Harnpel i. m. 47. old., 4. t. 41. kép. — Erdélyi i. m. 13. — Nagy L., Asztrális szimbólumok a pannóniai bennszülött lakosság síremlékein. Pannónia Könyvtár 6. Pécs 1935, 146. — Schober i. m. 125. old., 58. kép. 17. Feloldatlan nevű. Gyúró (Fejér m.). — Nagy L. utóbb i. m. 145. old., 6. kép. 18. Absucus, Adnamonis f. Intercisa. — Inter cisa. I. Ant. Hung. (1953) 240. old., 47. sz. XXXI. t. 2. kép. — További irodalommal. 19. Un. Atressus. Ismeretlen lelőhely. — CIL III 3687. — Römer—Desjardins i. m. 216. sz. — Hampel J'., A pannóniai síremlékek áttekintő osztályozása. Arch. Ért. (1907) 327. old., 43. kép. — Erdélyi i. m. 14. — Nagy L. utóbb i. m. 145. Bennszülött asszonyok sírkövein koszorúminta : 20. Adnamata, Carveicionis f. Intercisa. — Intercisa. I. 240. old., 46. sz. XXXI. t. 1. kép. — További irodalommal. továbbá : Luepintania (Aquincum) és Basia (Solymár) sírkövei, amelyeket jelen tanulmány keretében tárgyalunk. Bennszülött gyermekek sírkövein koszorúminta : 21. Comatimara, Quitai f. (15 éves). Nagykovácsi (Pest m.). — CIL III 3621. — Kuzsinszky B. : MKÉ (1908) 108. old., 49. kép. 22. Felcuma Clariaca (9 éves). Aquincum. — Rómer—Desjardins i. m. 221. sz. — Hampel utóbb i. m. 321. 23. Prensens, Annama . . f. (7 éves). Tabajd (Fejér m.). — CIL III 10341. — Römer F.: Arch. Közi. (1864) 55. — Hampel utóbb i. m. 321. Fentieken kívül még manapság is egyre kerülnek napvilágra koszorús sírkőtöredékek Aquincumból, Szentendréről és Szőnyből egyaránt. 2 Nagy L., Hogyan került M. Herennius Pudens sírköve Intercisába? Arch. Ért. (1923--26) 120. — L. Nagy, Ein neues Denkmal der Agrippinenses Transalpini aus Aquincum. Germania 16 (1932) 288— 292. — Nagy L. : Budapest története. Bp. 1942, 605. 3 Hampel utóbb i. m. 321. 4 V. Kuzsinszky, Aquincum, Ausgrabungen und Funde. Bp. 1934, 167. 5 Erdélyi i. m. 10—13. 6 Breiich A., Aquincum vallásos élete. Diss. Pann. II. Laur. Aqv. 1938, 90. — Csemegi J., Herakles csomó. Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950. — Hofmann i. m. 17. — Schober i. m. 201, 223. 7 Corona (koszorú) az ókori római hadsereg tagjainak adományozott érdemjel volt (PW—RE. IV. 1636. kk.). A corona civica clipeussal és taeniával ellátott, aranyból készített tölgylevél koszorú volt, amelyet római polgár életének megvédéséért adományoztak. (Clipeus is a „harci becsvágyat ösztönző kitüntetések közé tartozott". Szilágyi J. : Budapest története. Bp. 1943, 505. old., 131. jegyzet. — Taenia = a coronát lent összefogó díszes szalag. PW—RE. IV/A. 2002. kk.). — A pannóniai koszorús sírkövek eredetét vizsgálva az eddigi szakirodalom az Augustuskori itáliai oltárokon kifaragott kultikus koszorúkkal hozta azokat kapcsolatba. Ezzel szemben úgy látjuk, hogy a valóban katonai kitüntetést jelző ábrázolás gyökerei a clipeusszal ellátott koszorúkhoz kapcsolódnak. A legkorábbi katonai kitüntetést jelző koszorús emlékeink tehát a következők : 1. oltár. I(ovi) O(ptimo) M(aximo)-nak szentelve. Alttrier. CIL XIII 4088. — E. Esperandieu, Recueil Général des BasReliefs de la Gaule Romaine. V. köt. Paris 1913, 4223. sz. 2. oltár. I(ovi) O(ptimo) M(aximo)-nak szentelve. Heidelberg. CIL XIII 6395. — Esperandieu i. m. XL köt. Paris 1931, 411. sz. 3. M. Caelius sírtáblája. Bonn. Ezen az ábrázoláson a corona civicát viselés közben látjuk. — CIL XIII 8648. — Espereandieu i. m. IX. köt. Paris 1925, 6581. 4. M. Antonius Capito (vet. leg. XV. Apoll.) sírköve. Carnuntum. A corona civica itt már a felső képmezőben díszítő motívumként jelenik meg. — CIL II 4.455. — R. Egger, Carnuntum. RLIÖ XVI (1926) 119. old., 43. kép. Aquincumban korai katonakövekre vö.: 1. jegyzet 1—4. sz. Brigetióban is több koszorús katonasírkő került elő. Részletesen foglalkozott már velük egyrészt Barkóczi L. (i. m.), az utóbbi időkben előkerülteket pedig Bíró Endre fogja a közeljövőben feldolgozni. Ezért e helyt ezekre nem térünk ki részletesebben. 8 Vö. 1. jegyzet 1—4. sz. 8 Kuzsinszky B.: MKÉ (1908) 77—79. old., 1. kép. — Horváth H., Budapest művészeti emlékei. Bp. 1938, 68. old., VI. t. 1. Aquincumi Múzeum. Lt. sz. nincs. ™Nagy L.: Arch. Ért. (1923--26) 114—121. — Uő.: Arch. Ért. (1937) 93.— Uő.: Budapest története. Bp. 1943, 290. — Brelich i. m. 119—121. 11 Nagy L. korábban azt írja, hogy a collegium fabrum et centonariorum i. sz. 210 után egyesült volna egy testületté [Arch. Ért. (1923—26) 120— 121]. A későbbiek során pedig úgy vélte, hogy Hadrianus császár uralma alatt a íabri et centonarii közös testület és néhány évtized múlva, a II. század g 3
