Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Pataky Dénesné: A pest-budai ötvösség a XVIII. században : a budapesti templomok kincstárai alapján 221-240

hullámzó kontúrok, a tiszta tagolás mellett a nyugodtabb formaadásban jól látható a különbség, amely a reprezentatívabb kultusztárgy (kehely, monstrancia, pacifikálé, tömjéntartó) és a szerényebb kivitelű használati tárgy között fennállott. Benyó János Kőszeghy kutatásai szerint 1740-ben lett mester ós 1758-ig említik.

11 Illyefalvi—Pallos szerint 1741. szeptember 1-ón nyert budai polgárjogot, és a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályán őrzött legényfelszabadulási könyv szerint 1746. június 22-én szabadult fel.

12 Művei közül jelenleg csak a budai Szt. Anna-templom két ampolnáját ismerjük, amelyek a Régi Buda és Pest iparművószetének az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállításán kerültek bemutatásra 1935-ben.

13 A XVIII. századi budai ötvösök között kiemelkedő jelentőségű Puchmayer János Mihály. Kőszeghy kutatásai szerint 1746-ban lett budai polgár, 1746-tól 1778-ig említik.

14 Illyefalvi— Pallós szerint a polgárjogot 1746. június 28-án szerezte meg. A Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályán őrzött legényfelszabadulási könyv szerint 1752-ben már tekintélyes mesternek kellett lennie, mert ez év szeptember 3-án ő szabadította fel J. G. Firert.

15 Művei a budaújlaki és a budai Szt. Anna-templom kincstárában, valamint a gyermelyi ref. egyház birtokában maradtak fenn. Legkorábbi, 1763-ból származó műve a budai Szt. Anna-templom ámpolna tálcája, mely az 1935. évi régi Buda ós Pest iparművószetének kiállításán került bemutatásra.

16 Puchmayer időrendben következő műve, a budai Szt. Anna-templom jezsuita szentek képeivel díszített kelyhe, a rokokó nagytudású mesterének mutatja. A talpon, a kosáron, de különösen a nódusz mozgalmas kagyló- és virágdíszeiben a rokokó fantázia játszi gazdagsága mesterségbeli tudással párosultan jelentkezik. Az alakos trébelósek gyengébbek, élettelenebbek, mint az ornamentális részletek. Mint a XVIII. századi budai ós pesti ötvöseink általában, ő is osztrák, főleg bécsi mintaképeket követett. Az ornamentális metszeteket Puchmayer szabadon alkalmazta, ezért árad kelyheiből a rokokó szellem könnyedsége, formagazdagsága, trébelőkalapácsának ütése alatt a díszítőformák élettel teltek meg. A Szt. Anna-templom tűzaranyozott ezüstből tróbelt kelyhének magas talpán hullámos szélű, a virágdísszel körülvett rokokó kartusokban Loyolai Szt. Ignác, Szt. Szaniszló és Xaveri Szt. Ferenc trébelt fólalakjai láthatók. Nódusza háromoldalú vázaidom, volutákkal, kagyló- ós virágdísszel, kupájának kosarát a talpóval megegyezően rokokó kartusokba foglalva Szt. Anna Mária, Maria Immaculata ós Bűnbánó Magdolna ábrázolásai díszítik. Talpának egyik kartusában beütött budai hitelesítőbélyeg és Kőszeghy 338. sz. alatt közölt I. M., P. M. mesterjegye. 1765 körül készülhetett. A budai Szt. Anna-templomban még két, Puchmayer kezéből származó aranyozott ezüstkehely található, az egyik jelzett, a másik jelzetlen, de az előbbivel azonos fogalmazású, így stíluskritikai alapon ezt is az ő művének tartjuk. Mindkettő bemutatásra került a régi Buda és Pest iparművószetének 1935-ös kiállításán.

17 Mindkettő 1760 és 1770 között készülhetett, lendületes trébeléssel, gazdag rokokó ornamentikával. Puchmayer János Mihály művészetének csúcspontját a budaújlaki templom 1769-ben készült aranyozott ezüstkelyhe jelzi. Hullámos peremű, három volutával osztott magas talpát poncolt alapon, lángnyelves, kagylós levéldísz, búzakalász ós szőlődísz ékesíti. Három ovális medaillonban festett zománcos, szentírásból vett miniatűr-jelenet : Mária és Erzsébet találkozása, Jézus születése és egy angyal a madonna képét tartja. Díszváza idomú nóduszán palmettás rocaille-os díszítés. Kupakosara trébelt, a díszítésben poncolt alapon szőlőfürt, búzaköteg és maszkos kútfő váltakozik, közöttük három ovális medaillonban festett zománcos szentírási jelenet : Maria Immaculata, Mária mennybemenetele és Jézus bemutatása a templomban. Talpperemén kétszer beütve Kőszeghy 338. sz. I. M.,P. M. mester jegye. Bemutatásra került 1935-ben a régi Buda és Pest iparművészetónek kiállításán.

18 A festett zománcos képek színhangulata kékes-bíbor, kevés zölddel, a rajz jó, a körvonalak lendületesek, s bár az ötvös a képekben osztrák mintaképeket követett, azt kitűnő mesterségbeli ízléssel és nagy hozzáértéssel alkalmazta. A kehely a magyarországi későbarokk ötvösség remekei közé tartozik. 226