Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203

mécs mutat finomabb kidolgozást és fenyőág, valamint szőlőlevél motívumokat. Jellemző a mécsminták többségére, hogy a díszítőelemek igen kopottak és sok lemásoláson mentek keresztül. A discus körülzárása fenyőág körrel gyakori, de a fenyő-koszorú tagolása már nem éles. Az 54.490. lt. sz. VIII. típusú mécs vállán szőlőlevelek találhatók, ugyanaz a motívum előfordul a 46.623. lt. sz. mécs discus peremén is. A XVII. típus átalakul. Már a IV. típusnál (54.551. It. sz.) is tapasztalható a változás. Az égőt körülvevő perem felső részébe halszálkaszerűen bemetszett vonalakat húznak. Ez a fogazat a XVII. típusból átalakult mécs minden fajtáján megjelenik [lt. sz. : 54.647, 54.637 (1. kép 7)]. Jellegzetessége még ezeknek a mécseknek az igen nagy fül [lt. sz. : 54.490, 9. kép. 1—2. Mécseskészítő műhely a gázgyári munkáslakások helyén. 3—4. A gázgyári íázekastclep. 5. AKiscelli utca-77-—79. sz.'alatti fazekastelep. 6 — 8. A katonai anyagszertár melletti fazekastelep 54.611, 51.706 (1. kép 8)] és a vastag szóles talpgyűrű. (A típusok megoszlása az áttekintő táblázaton. A felhasznált agyaganyag nem mutat egységes képet. A mécsesek között előfordul az egyszerű, okker színű agyag (lt. sz. : 54.635, 54.490, 54.440, 54.551), valamint az igen jól kiégetett sötét rózsaszín színű. Az 54.545. lt. sz. mécs anyaga téglavörös színbe játszó élénk narancssárga. Ez az anyag előfordul a mécsmintákon is ; igen porózus ós csak a késői időkben használják [lt. sz. : 54.634, 50.486, 54.656 (1. kép 9 ; 7. kép 5)]. A többi negatív minta anyaga az egyszerű világos okker színű agyag. Előfordul még a szürke színű negatív minta is. A műhelyek anyagában az i. sz. II. század első éveitől megszakítatlan sor vezet a III. század közepéig. A III. század közepe után is állítanak fel újabb műhelyeket, ezt bizonyítja a papföldi, gázgyári munkáslakások helyén végzett feltárásokkor előkerült mécses- és mécsesnegatív anyag is, de a fejlődóst az eddig előkerült leletek alapján már nem lehet megszakítás nélkül követni. Aquincum mócsesiparának az a jelentősége, hogy a II. századtól lehet fejlődéséről összefüggő képet kapni, amidőn a többi provincia anyaga már nem ad megfelelő felvilágosítást. 186