Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203

ségükhöz, sokkal magasabbak lesznek, kiugró orraik egymásba folynak és elválasztó vonalként csak egy-egy bordázat jelenik meg. A 32.951. lt. sz. (6. kép 8) fenékbélyege mellett egy elfekvő levéldísz található. Analóg példája ugyancsak FABI jelzéssel a szórványleletként előkerült 50.461 (6. kép 6) lt. sz. mécs. E mécs fedőlapján PRIMI IUL FEC betűk nyomai láthatók. A két mécses azonban kisebb részleteiben eltér egymástól. Erősen bordázott elülső oldaluk a 32.951. lt. számún háromosztatú, míg az 50.461. lt. számún ötosztatú. Hasonló domborodó levéldíszítós található a dáciai anyagban Marosvásárhelyen.

80 Ugyancsak a gázgyári mester jelzések hatását mutatják a XVII. típus mécsei, amelyeknek alján reliefszerűen fácska domborodik ki. Négy ilyen példány fordult elő [lt. sz. : 32.943, 32.939, 32.938 (6. kép 3), 32.936 (7. kép 4)]. A XVII. típus két firmajelzése is előfordul a gázgyári fazekastelep anyagában. Egy SEXTI és egy FORTES jelzésű mécs került elő. Eltérés a Gázgyár anyagával azonban abban mutatkozik, hogy a tíz darab XVII. típusú mécs közül csak az említett kettőn volt firmajelzés. (A típusok és bélyegek megoszlása az áttekintő táblázaton.) Előfordult a műhely anyagában egy XX. típusú nyitott tál alakú mécses, a kicsiny kiugró orral és kétosztatú, bordázott szalagfüllel (6. kép 4). Anyaga szürke színű. Mécseskészítő műhely a gázgyári munkáslakások helyén (1. kép 4, 7—9 ; 7. kép 5 ; 9. kép 1—2) 1911-ben ós 1912-ben a papföldi ásatások során a múzeumtól ÉK-re a gázgyári munkáslakások építése alkalmával az aquincumi múzeum kutatásokat végzett. Több kerámiaanyagot gyártó műhely került elő. A kelta szentély közelében egy kicsiny fogadalmi Venus-szobrokat készítő műhely ós egy olyan műhely nyomai tűntek elő, ahol kizárólag csak mécseket készítettek.

81 Az igen sok, összesen 39 darab, mécses negatív minta, illetőleg töredéke, jelentősen megnövelte a múzeum mécsesanyagát. A műhely a macellumtól délre eső telepet követően működött ós anyaga a császárság késői korszakára utal. Az a közvetlen kapcsolat, amely a macellum alatti telepig a műhelyek során keresztül világosan követhető volt, itt már nem mutatható ki. Az egyes típusok ugyan még tovább élnek, de kizárólag csak típusban hasonlóak, mert ezen kívül alig fedezhetők fel azonos elemek. A két mécseskészítő műhely között még kellett olyan telepnek lennie, amely e különálló műhely anyagát a többivel összekötötte. A közvetlen kapcsolat megszakadása mellett még több olyan tényező merült fel, amely arra enged következtetni, hogy a műhely működését a III. század végén, de esetleg a IV. század elején, az ókeresztény mécsestípusok megjelenéséig folytathatta. A firmajelzóses mécsek egy kivételével nem fordulnak elő az anyagban, és csak néhány darabon tűnik úgy, mintha lekopott és a sok lemásolástól már teljesen eltűnt formajelzós lett volna a bemélyedő talpon. A firmamécsek elenyésző száma feltűnő, mert a III. század közepén, amidőn már a macellum alatti telep anyagából megállapíthatóan a firmamécsek Aquincumban kezdenek háttérbe szorulni, a provincia egyéb vidékein még gyártják őket.

82 A műhely késői datálásához támpontot nyújt az is, hogy az egyes darabok igen durvák, porózusak és sok helyen az egyszerű leformázás helyett a negatív mintán utólag beszurkált kis lyukakkal díszítenek. A kopott és életlen mintát így akarják felfrissíteni [lt. sz. : 50.334, 54.611, 51.706 (1. kép 8), 51.851]. A műhely jellegzetes darabjai a IV. típus változatai. A kétégős mécsek discusát gyakran rózsa díszíti. Gyakori a discuson, orron és fülön a bemélyített pontdíszítés [lt. sz. : 51.854, 51.706 (1. kép 8), 54.613, 50.334, 54.630, 51.854, 50.334]. Több negatív minta tanúsága szerint a vállon hullámos vonal futott körbe és az egyes hullámokban pont díszt alkalmaztak [lt. sz. : 51.706 (1. kép 8), 54.600, 54.641, 54.651]. A díszítések általában egyszerűek, csak az 54.634. lt. sz. 184