Budapest Régiségei 19. (1959)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203
a III. század első évtizedeiben készülhetett és a macellum alatti, a későbbiekben ismertetendő anyaggal rokon. A VICT jelzéssel, amelynek útját végig lehetett kísérni a katonai anyagszertár melletti műhelyen, valamint a Dunából előkerült anyagon, a kis kemencék környékén már csak szórványosan találkozunk. Az I. D. XVII. típusú, Gd 26. sz. mécsen a betűk egyenetlen nagyságúak és nem annyira jellegzetesek, mint a dunai anyagnál. Az egyenetlen bekarcolás jelzi, hogy nem lemásolt, hanem eredetileg itt készített mécsesről van szó. A VICT bélyeg ugyancsak kapcsolatokat mutat Mursa felé. Az eszéki múzeumban két típusú változata is szerepel a VICT bélyegnek. Az egyik I. D. XVII. típusú, a másik az ugyancsak — mint ahogy a későbbiekben ismertetésre kerül — az Aquincumban kialakuló I. D. IX. típusú. 65 A SIMIL bélyeg többé nem fedezhető fel, és úgy látszik a készítő már nem dolgozik a kis kemencék működésének idején. Az első F ABI és VICT jelzések mellett már a SIMIL bélyeg is újabb volt, hiszen nem vezethető vissza a kezdeti két műhelyig. A kis kemencék anyagában most több olyan név szerepel, amely az újabban megjelenő készítőkkel kapcsolatos. Az új mócseskészítők az alábbiak : Pacatus, Petilius, Maximinus, Aq. Secundus, Saturnus, Florentinus, Ermocatus. A F AB ós VICT bélyegeknél említett és Mursa felé utaló kapcsolatokra enged következtetni az Mm 81. sz. mécsminta töredékes ATI felirata, amelyet a mester formáló pálcájával mélyített be a készülő negatív formába. Pacatus elsősorban díszes kerámiát készítő mester volt. A mécsformán kívül egyéb aquincumi mécseken neve nem fordul elő, de az eszéki anyagban két mécses is viseli a PACÁT firmajelzést. 66 PETILIUS mesterről is kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy ő maga készítette a mécseseket és a mécses-negatívokat. Az Mm 69. ós Mm 22. mintákba a formáló pálcával bemélyítette nevét. A fenékrészen található bekarcolás már egyébként is jelzi, hogy a negatív is helyi készítmény, de minden kétséget eloszlat a külső oldal töredékes felirata : .. /PETILIUS PR/OVINCIALIS FECI Az Mm 74. sz. (5. kép 5 ; 8. kép 3) I. D. IX. típusú, kétorrú négyszögletes mécsesnegatív fedőlapjának külső oldalán ugyancsak a formáló pálca hegyes végével bemélyítve PETILI felírás áll. A IX. típus körébe tartozik az ugyancsak PETILIUS névvel jelölt hótégős Mm 78. sz. mécsminta. 67 Boly eg jelzései a kerámiaanyagon is előfordulnak. MAXIMINUS kerámiakészítós mellett mécseskészítéssel is foglalkozott. Két mócsmintája még teljes, kettőnek pedig a fedőlapja maradt meg. Az Mm 21. ós Mm. 67. sz. alj- ós fedőminták teljesen egymásba illenek. A fedőlap külső oldalán két vége felé kissé egymáshoz közeledő egyenes vonalak között áll a MAXIMINI jelzés. Ugyanilyen módon fordul elő a név az Mm 68. sz. mintán, alatta és felette egy-egy benyomott lábfej látható. MAXIMINI jelzésűek még az Mm 71. és Mm 73. sz. minták. Maximinus mintáira jellemző, hogy külső oldalaik kivétel nélkül szögletesek és a firmamécsek típusához tartoznak. Az Mm 64. sz. mócsnegatív discusán a készítő fejet mintázott meg. 68 A fejábrás mécsek jelenléte a gázgyári anyagban mutatja, hogy az I. D. XVII. típusú mécsek korai változatainak készítése Aquincumban csak a II. század közepén kezdődik. Kurzív írással bevésett fenékbélyeg eddig csak azokban az esetekben fordult elő, amidőn helyi mester készítményei kerültek napvilágra. 69 így feltehető, hogy mindazokban az esetekben, amidőn nem szabályosan benyomott firmajelzés fordul elő, a mécsnegatív készítését helyi mesternek lehet tulajdonítani. Több ilyen bekarcolt bélyeg található a gázgyári anyagban, főleg azokon a típusokon, amelyek pannóniai — szűkebben aquincumi— helyi típusok továbbfejlődésének feltételezhetők. Az M. 11. sz. I. D. IX. típusú mécs bemetszett fenókbélyege : AQ-SECUN. 70 E felírás a De 27. sz. aquincumi szórvány leleten is előfordul. 71 A jelzés a készítőnek a műhelyben betöltött szerepére látszik utalni. 180
