Budapest Régiségei 19. (1959)
ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Tibor: La Tene-kori szkítajellegű sírlelet Rákospalotáról 123-138
5. kép. A tállal fedett urna. Rekonstrukció A hernyoszerűen tagolt lemezes bronz karperectöredék végeivel egymásbatolt vagy érintkező majdnem zárt karikára egészíthető ki. 12 A rákospalotai töredékes példánynál sem a könnyű lemezes anyag, sem a gyöngysoros díszítés vagy a kiegészíthető méret alapján nem dönthető el, hogy vajon eredetileg kar- vagy lábperecként használták-e. A lemezes gyöngysoros karikáknak kelta környezetben egyaránt kimutatható mind a két viselési módja. 13 Abból a korábbi helyi kultúrákkal színezett szkíta műveltségi körből viszont, ahová mint látni fogjuk kerámiája alapján a rákospalotai sírlelet is sorolható, lábperecek eddig nem ismeretesek. Gyöngysoros töredékeinknek vaskarpereccel együttes előfordulása is amellett szólhat, hogy az előbbiek ugyancsak karperechez tartoztak. A Nagy- és Kisalföld szkítakori és részben szkítajellegű temetőiben gyakoriak ugyanis az ilyen karperecpárok és a rákospalotai urnasírhoz hasonlóan bronz és vas karperecegyüttes is előfordul. 14 A rákospalota sírleletben a töredékes bronzkarperec a kelta műveltség hagyatékának számít. Ezen túlmenőleg azonban a karperectöredékek a sírlelet kormeghatározása szempontjából az urnasír leletegyüttese legfontosabb darabjainak tekinthetők. Az ilyen lemezes bronzkarperecek a korai vaskor fiatalabb szakaszának tömör gyöngy díszes karpereceiből vezethetők le. 15 Az utóbbiak Magyarországon kelta környezetben már az i. e. IV. században aránylag nagyobb számban fellépnek, de elvétve még a következő században is kimutathatók. 16 Az aránylag súlyos, tömör öntósű bronzkarperecek mellett a könnyű, lemezes bronzkarperecek, amelyeknél a tróbelt gyöngysordísz csak a karika külső oldalára szorítkozik és nem nyúlik le, mint a korábbi tömör karpereceknél, háromnegyedkörben a belső oldalig, a cseh—morva területeken az i. e. IV. században, 17 míg a Kárpát-medencében ós Alsó-Ausztriában az i. e. III. század elején jelennek meg, 18 és így nálunk föltétlenül a második nagy kelta bevándorlási hullámmal hozhatók kapcsolatba. A hernyoszerűen tagolt, lemezes bronzkarperecek használata Magyarországon éppúgy, mint a közvetlenül szomszédos nyugati területeken egészen az i. e. II. század végéig kimutatható. 19 A bronz karperectöredókek alapján tehát a rákospalotai sírlelet az i. e. III— II. századra keltezhető. Az említett lemezes bronzkarperecek sorában két fő változatot különböztethetünk meg. Az egyiknél szorosan egymás mellett sorakoznak fel a plasztikusan megformált gyöngytagok (pl. Gyoma, Kósd), míg a másik változatnál a gyöngytagok aránylag laposak és laza elrendezésben következnek egymás után. A kétféle változat, mint a karperecekben gazdag kéméndi anyag 20 mutatja, már az i. e. III. században egymás mellett élt és nem képvisel időbeli egymásutánt. A lapos kezelésű és szaggatott gyöngysormintát mutató rákospalotai töredékes bronzkarperec kétségtelenül a második helyen említett változat példányai közé sorolható, és ezek közül leginkább a Hunyady i. m. IX. t. 25., 28. képeken közölt darabokkal vethető össze. Nehezebb a rákospalotai urnasír vaskarperecének besorolása. A töredékek alapján először is határozottan nem dönthető el, hogy vajon a karperec lemezesen kiszélesedő végei egymásra futottak-e, vagy pedig (ami valószínűbbnek látszik) a töredékek nyitott végű karperecre egészíthetők ki. Egyik kiegészítés esetén sem származtatható azonban karperecünk a kelta műveltségű körből, ahol a lemezes végeikkel egymásra futó karperecek hiányoznak, 21 és az Andráshida, 22 Győr—Űjszállások 23 lelőhelyű példányokkal jellemezhető nyitott, de elkeskenyülő végű karperecek pedig formailag térnek el a rákospalotai darabtól. Az utóbbi nem vezethető le a magyarföldi kora126
