Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 99-119

106 PauUnyi, Réztermelés... 20. old., 62. jegyzet ; 25. old. kk. 107 OL. Selmecbánya város levéltára. III. 101. 1466-tól 1478-ig megszakításokkal körmöci kamarásként szerepel. Numizmatikai Közlöny LIV—LV (1955—56) 30. — L. még: PauUnyi, Réztermelés. . . 25. old., 78. jegyzet, 32. old., 115. jegyzet. 108 Quell, z. G. d. St. Wien. II/3. köt. 5040. sz. 109 Dl. 20021, 20024. Mályusz reg. a Vármúzeumban. Ez a meg nem nevezett Haller nyilván Mülstein rokona, Ruprecht. 110

PauUnyi, Réztermelés. . . 34. 1490-től bérelte a budai és székesfehérvári harmineadokat. Engel i. m. 126. 1491-ben Hallerrel és Arnolth János budai esküdtekkel együtt kereskedői számadásokat ellenőriz. Kassa város levéltára. Schwartzenbach gy. 690. Később Bécsbe költözik. Quell, z. Gr. d. St. Wien. II/4. köt. I. Hlbd. 5506, 5518, 5527. sz. "iTA. L. i. m. 81. 112 P. Ralkos, Dokumenty k baníckemu povstaniu na Slovensku (1525—1526). Bratislava 1957, 235. Talán nem véletlen, hogy 1526-ban Wolf Seidner nürnbergi kereskedő társa, akivel együtt 1767 ft-ot kapott áruszállításért, Uo. 299. (Lásd még alább is.) 113 Kováts P., Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján. Bp. 1902, 197. — Ember i. m. 329. 114 1498 : 31. te. 1504 : 28. te. 1514 : 66. te. (Corpus Juris) stb. — Szabó István ezeket az intézkedéseket azzal magyarázza, hogy a kincstárnak fűződött érdeke hozzá, hogy a harmincadot a külföldiek fizessék. I. m. 195—196. 115

Iványi, Bártfa. . . II. köt. 3797. sz. 116 1518 : Th. L. i. m. 79. — Szabó i. m. 189. kk. 117 Még 1542-ben is, amikor Buda már török kézen van, a budai Paur János a második legnagyobb magyar marhaexportőr kereskedő és a legnagyobb posztóimportőr. Ember i. m. 341, 346. 118 Kováts, A magyar arany... 26. "» Müller i. m. 200. Az olaszok kirablása 1496ban is ezzel kapcsolható össze. 120 ^ "bíró ekkor Harber Mátyás volt, az ismert nagykereskedő. Dl. 87628. iái Salamon i. m. II. köt, 343, 432, 590. A külföldi kereskedelem Budát (Felhévízzel) és Pestet gazdaságilag egy városnak tekintette. (Müller i. m. 149.) Brodarics István királyi titkár is budainak nevezi a pesti Miklós-napi vásárt. (Kassa város levéltára. Schwartzenbach gy. 904.) Hogy a pünkösdi budai vásár a valóságban Felhévízen volt, arra bizonyíték Várday Ferenc királyi kincstartó 1510-i oklevele. (Dl. 22030.) 122 Müller i. m. 199. 123 Amikor Hippolit érsek 1489-ben kis tételekben vásárol szöveteket Bontempitől, mindig megadják, hogy melyik familiáris részére vették. Vö. még : Engel i. m. 122. kk. stb. 124 Thallóczy—Horváth i. m. 183. kk. 1495-ben — igaz, hogy csak részben posztóban — egy ízben 16 934 ft-ot fizet ki a kincstár Kubinyi László deák distributor pecuniarumnak az aulicus katonaság fizetésére. Engel i. m. 153. stb. 125 Thallóezy—Horváth i. m. 207—209. Beriszló mint bán 1513—16-ban összesen 1739 ft 70 d értékű szövetet kapott. Dl. 104635—6. 126 Mátyás alatt pl. 1481-ben Nagylucsei Orbán kincstartó kér posztót a kassaiaktól. Gsánki D., Oklevelek a Hunyadiakkorából. Történelmi Tár (1902) 346—347. stb. Vagy Ulászló alatt: 1506. december 15 : Batthyány Benedek kincstartó nyugtája Pozsony városnak részben pénzben, részben nürnbergi posztóban lefizetett adójáról. Pozsony város levéltára. 5237. 127 1510. május 25. Várday Ferenc kincstartó oklevele. Esztergomi kpt. m. lt. Lad. 53. f. 3. No 29. 128 Vö.: Ehrenberg i. m. I. köt. 22. A legtöbb nagy cég ezen ment tönkre, mert a hitelezett összeg visszanyeréséért újabb és újabb kölcsönöket volt kénytelen nyújtani. Uo. 377—378. 129 A

Z 1494 január végétől 1495 július közepéig, az 1495-ös adó beérkezéséig, a contributióból befutott jövedelem az összes jövedelmek 62,88%-a, míg 1495 július végétől az év végéig a 91,92%-a! (Az Ernusztszámadások alapján : Kubinyi A., A kincstartói hivatal története és fejlődése Mátyás király haláláig. Bp. 1952, 74—75. Kézirat.) 130 Még Mátyás és erőskezű kincstartója, Nagylucsei Orbán is gyakran nyúlt az utalványozáshoz (pl. 1479 : sóra, Várday Aladár részére. Zichy Okmánytár. XI. köt. 244. 1488 : megyei adóra Ellerbach István részére. Dl. 19452. stb.). — Ilyen példák kereskedőkre : lásd fenn, a Bontempire vonatkozó kimutatást, továbbá a Polyák Pál és Maidéi Mihályra vonatkozó adatokat stb. Polyák máskor is kapott utalványt : 1515-ben a brassói huszadjövedelem terhére összesen 2000 ft-ot fizetnek ki neki kincstári utalványra. (Quell, z. G. d. St. Kronstadt. I. köt. 209.) Az egyik utalvány (1000 ft-ra) fenn is maradt. (Dl. 47108.) Ugyanakkor, ugyanitt Haller Jánosnak, Ruprecht fiának szintén 2000 ft-ot fizetnek ki. 131 Ehrenberg i. m. I. köt. 25. 132 1509-ben a királyi kincstartó hitelben szállított áruk és pénzkölcsön fejében 1500 ft-ot utalványoz Bontempinek Beszterce város adója terhére, és felhívja a várost, hogy adjon biztosítékot Rasonnak a pénz megfizetésére. (Beszterce város levéltára. 291, 293. stb.) 1518-ban ugyancsak Bontempi nyugtatja Besztercét, hogy 300 ft-ot kifizettek neki, de még 1225 ft-tal tartoznak. (Uo. 389.) 1515-ben a király a város 2000 ft-ot kitevő 1517. évi cenzusát utalványozza Felice Staginak azzal, hogy oklevelével biztosítsa a firenzei kereskedőt, hogy meg fogja neki az összeget fizetni. (Uo. 364.) 1519. január 1-én utasítja a király Beszterce városát, hogy a Polyák Pálnak utalványozott adójából 500 ft-ot azonnal fizessen ki készpénzben, míg a többiről adjon biztosítékot Polyáknak. Azt, hogy a „biztosíték" mit jelentett, a város 1519. február 7-i oklevele mutatja. Eszerint a város „szükségéből" 1500 ft „kölcsönt" vett fel Polyáktól, amelyet adójából fog kifizetni. (Uo. 394—395.) Más városoknál és jövedelmeknél is ez volt a helyzet. A király a végvárak szükségletére hitelezett áruk és pénzek fejében zálogba adta a kassai harmincadot Pemflinger Jánosnak. Kassa azonban maga akarta a harmincadot kezelni, és ezért a király 1512-ben elismeri, hogy a város ÍJ* 115