Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 99-119

fuerit.. ." (Uo. I. köt. XI. sz.) A város az engedélyt természetesen meg is adta. (Uo. II. köt. CCCXV, CDXLI. sz.) Az árut Pastor nem a király, hanem saját neve alatt vette meg, azonban a hitelre vásárolt árukért sem ő, sem a király nem tett eleget haláridőre fizetési kötelezettségének. (Uo. II. köt. CDLXI. sz.) Pastor egyébként eltérően legtöbb honfitársától, nem Budán, hanem a kereskedelmi útvonalon fekvő Zágrábban ól, és állami szolgálatokat is vállal. 1495-ben Szlavónia adószedője {Engel i. m. 146—147), ez idő tájt lesz a fontos zenggi kikötő kapitánya is. (Uo. 70.) Már ekkor is vásárol az udvarnak (Velencében, 1000 ft értékben, uo. 159). 1503-ban zágrábi harmincados. (Tkalcié, Mon. Civ. Zagr. III. köt. 22—23.) Kincstári hivatalt viselt még a firenzei Pythys-család egyik tagja, aki 1524-ben egy Fysser Jakab nevű — valószínűleg német — kereskedővel együtt a pozsonyi pénzverde vezetését vállalja el. (OL. Ft. Pozsony város levéltára. 2663, 2664, 2671.) Valószínűleg rokona volt Pythys Péter firenzei kereskedőnek, akinek a kincstár 1514-ben hitelbon szállított áruk és pénzkölcsön fejében Beszterce városa adóját utalványozza. A kincstári tartozás 2000 ft volt (Beszterce város levéltára. 340). 38 Huszti i. m. 7. kk., 29. kk. 39 Balogh J. : Arch. Pírt. XL. köt. 195. old., 33. jegyzet. 40 Y. Rencuard, Les hommes d'affaires italiens du moyen âge. Paris 1949, 234. kk. 41 Kardos i. m. 435. 42 Történelmi Tár (1880) 58J. 43 Berzeviczy i. m. 257, 259. 44 Kardos i. m. 438. kk. Pénzváltással is foglalkozik. L.: Modenái Hippolit kódexek. 1503. 45 Kardos i. m. 435. 46 Uo. 438—439. stb. Továbbá : Lónyay Albert velenczei követségei 1501—1515. Magyar Történelmi Tár. XXII. köt. 17, 22, 25. 47 Pl. 1507 : a szászok adója terhére téríti a kincstár: Quell, z. G. Sieb. I. köt. 471 (Antonio ügye). 1515-ben Beriszló horvát bán fizetése terhére Jakab 92 1/2 ft, míg Antal 216 ft értékű posztót szállít a bánnak (Dl. 104635, 104636). Thurzó kincstartó 1525-ben egy hónap leforgása alatt két részletben összesen 1215 ft-ot fizet ki hitelben szállított áruk fejében Antoniónak. Magyar Történelmi Tár XXII. köt. 214, 235. 48 H. Simonsfeld, Der Fondaco dei Tedeschi in Venedig und die deutsch-venetianischen Handelsbeziehungen. I. köt, Stuttgart 1887, 338. 49 1525-ben a Móré Fülöp pécsi püspökké kinevezésével kapcsolatos díjaknak a pápa részére történő átutalásánál jár el : A. Theiner, Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. II. köt. 644. Pölnitz Antonio Giovanni velencei bankárnak nevezi ezzel kapcsolatban. Cr. Freiherr von Pölnitz, Jakob Fugger. IL köt. Quellen und Erläuterungen. Tübingen 1951, 561. 50 Antonio 1526-ig folyamatosan értesíti velencei testvéreit a magyarországi politikai (és nyilván gazdasági) eseményekről. Magyar Történelmi Tár XXV. köt. 1878, 233—234, 240—241, 245, 326 (kereskedelmi tartalom is van benne), 331, 355, 363, 365, 369. 112 Antonio informálta 1515-ben a velencei követet a bécsi szerződés megkötéséről. Uo. 23. 51 Különösen sok olasz eredetű, elsősorban faenzai majolika került kereskedelmi úton Budára, ahogy azt a budai várbeli ásatások leletanyaga igazolja : Voit P.—

Hott I., Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye. Bud. Rég. XVII. köt. Bp. 1956, 90. — Bertalan V .-né, Groteszk díszítésű faenzai tál a budai várból. Uo. 241. — Velencéből különösen az üvegimport volt jelentős : Oerevich L., Castrum Budense. Arch. Ért. (1952) 153. — Lásd még ezekre : Magyarországi művészet története. I. köt. 243, 251, 265, 273, 283. stb. és áltaJában a magyarországi reneszánsz művészettel foglalkozó irodalmat. 52 L. 37. jegyzet. 53 L. pl.: H. Haussherr, Wirtschaftsgeschichte der Neuzeit vom Ende des 14. bis zur Höhe des 19. Jahrhunderts, 2. kiad. Weimar 1955, 21. Már az 1405. évi I. tv. 2. tc.-e eltiltja a külföldi kereskedőket a posztónyírástól és a kicsinyben való eladástól, és még vásárokon sem árulhatnak hat posztónál kisebb tételben (Corpus Juris). Később Budán és Pesten ez a vásárokon engedélyezve volt. Az olaszok viszont Mátyás idején fel lettek mentve minden megkötöttség alól, még vásárokon kívül is. ,,Item walchen thurfen zu Offen durch daz jar hin aus messen und wegn, was sie wolln ; haben sy by des konig Maliasohgo zeiten erlangt durch die könig." (K. 0. Müller, VVelthandelsbräuche. Deutsche Handelsakten des Mittelalters und der Neuzeit, V. köt. Stuttgart 1934, 200.) — Szatócsárut sem hozhatott be külföldi. (Uo.) 54 Ováry L., A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevél másolatai. Bp. 1890, 809. sz. 55 Ember i. m. 327. — Paulinyi szerint (Ipar, kereskedelem... 169) tizenheted rész volt a vám. 56 Engel i. m. I. köt. 127. 57 Uo. 126. 58 Thallóczy L.—Horváth S., Jajcza története 1450—1527. Magyar Történeti Emlékek I. oszt. 40. köt. Bp. 1915, 143—144. 59 L. von Schedius, Etwas über den Zustand der ungrischen Finanzen im Anfange des XVI. Jahrhunderts. Zeitschrift von und für Ungern III (1803) 101. — Nem említi ugyan a soproni, trencséni és árvái főharmincadokat, viszont a kassait (jövedelme 800 ft) és az erdélyieket (háborúk miatt csak a tisztviselők fizetését fedezi) igen, és ezért úgy véljük, hogy az említett harrnincadok jövedelme vagy igen alacsony, vagy pedig — és ez a valószínűbb —- szervezetileg a pozsonyi, esetleg a kassai alá tartoznak (Árva). 60

Paulinyi szerint (Ipar, kereskedelem. . . i. h.). 61 Ember i. m. 317. old., 20. jegyzet. A marhakivitelnek a XV. század közepéhez képest nagymértékű emelkedésének oka még kikutatásra vár. 62 Wenzel G., A Fuggerek jelentősége Magyarország történetében. Bp. 1883, 21. kk. — M. Jansen, Jakob Fugger der Reiche, Studien und Quellen. I. köt. Studien zur Fugger-Geschichte. III. Leipzig 1910, 69. old., részleteket közöl a Fuggerek budai fiókjának 1510. évi naplójából. 63 Wenzel i. m. 23. kk. A Grosse Ravensburger Handelsgesellschaft című dél-német kereskedőház