Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 99-119

KUBINYI AND

RÄ

S BUDAI KERESKEDŐK UDVARI SZÁLLÍTÁSAI A JAGELLÓ-KORBAN A XV. század végének és a XVI. század elejének megnövekedett igényei, mint a hivatalnokkormányzat költsége, de elsősorban a katonai kiadások nagymérvű emelkedése Európa-szerte megnövelte az uralkodók pénzszükségletét. A régi jövedelemforrások nemcsak elégtelenek voltak, hanem az a fő hibájuk volt, hogy általuk nem lehetett mindig megfelelő időben és helyen pénzhez jutni. Az uralkodók ezen rendkívüli adókkal, hivatalok eladásával, a koronajavak el- és zálogbaadásával igyekeztek segíteni, végül a jelentkező nehézségeket többnyire hitelek igénybevételével oldották meg.

1 Ez az általános kép a Jagellók magyar királyságát is jellemezte. Köztudomású a II. Ulászló és II. Lajos udvarában jelentkező állandó pénzszűke, amelyen ők is a fenti módszerekkel igyekeztek segíteni.

2 Eléggé ismertek zálogosításaik, az állami jövedelmek bérbeadása, kevésbé ismert azonban az a módszer, amellyel az udvartartás ós hadsereg szükségleteit alkotó árukat megszerezték. Bár tudjuk, hogy az udvar gyakran vásárolt hitelbe, többnyire ismerjük a hitelező kereskedők nevét is, azt azonban nem vizsgálták meg, hogy ezek a kereskedők tulajdonképpen milyen szerepet játszottak országunk életében. Az udvari szállításnak az ország gazdasági életére gyakorolt hatását azonban csak akkor mérhetjük fel, ha megvizsgáljuk, hogy milyen tőke forgott ezekben az üzletekben : magyarországi kereskedő, vagy idegen, jelentős nagyságú, avagy jelentéktelen. Szakirodalmunk általában rámutat arra, hogy a XV. század elejéig a magyar gazdasági életben az olasz, elsősorban firenzei tőke játszotta a vezetőszerepet : olasz kereskedők jelentős forgalmat bonyolítottak le az országban, a pápai jövedelmek átutalásával kapcsolatban banküzleteket is folytattak, ós az állami jövedelmek bérlésével is foglalkoztak.

3 Kevésbé ismert azonban az olasz tőke XV. század végi és XVI. század eleji magyarországi szereplése,

4 így ezt általában vagy ignorálták,

5 vagy éppenséggel tagadták.

6 Gazdaságtörténeti irodalmunk sokkal többet tud mondani e korszakban a német tőke magyarországi vezetőszerepéről. Elismeri ugyan, hogy a dél-német tőke árnyékában lassan kialakul a hazai kereskedelmi tőke, de ez csak a „másodhegedűs" szerepót játssza. így azután közhellyé vált középkori kereskedelmünk tőkeszegénysége.

7 Ezek a dél-német kereskedők hozták be a legfontosabb importcikket, a nyugati posztót, amellyel szemben a középkori Magyarország lényegében csak aranyat, illetőleg egyéb bányászati árut (rezet) tudott szállítani, és így külkereskedelmi mérlegünk erősen passzív volt.

8 Ezzel szemben, igaz, hogy 1542-ben, Ember Győző szerint nyugatra irányuló külkereskedelmünk aktív volt.

9 Miután Kováts Ferenc adatai kilencven évvel korábbra vonatkoznak, nem tudhatjuk, hogy korszakunkban aktív vagy passzív volt-e külkereskedelmünk. A magyar történeti irodalom tehát vagy nem adott e kérdésekre egyértelmű feleletet, vagy nem foglalkozott velük, ezért a továbbiakban igyekezünk sorra venni az udvari szállításokban résztvevő Jagelló-kori kereskedő cégeket nemzetiség és tőkeerő tekintetében, és ezután rámutathatunk ennek az üzletágnak kereskedelmi jelentőségére.

10 1. OLASZ KERESKEDŐK BUDÁN A firenzei tőke érdeklődése hazánk iránt a Zsigmond utáni korszakban sem szűnt meg,

11 bár valamit veszített befolyásából. Viszont Mátyás uralkodásának utolsó évtizedétől kezdve újra nagyszámú firenzei kereskedőt találunk Magyarországon. 1489—1490-ben nem kevesebb, 7* 99