Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Sz. Burger Alice: Collegiumi kőfaragóműhelyek Aquincumban 9-26

ZS. BURGER ALICE COLLEGIUMI KŐFARAGÓMŰHELYEK AQUINCUMBAN Pannóniában az i. sz. I—

II század fordulójától egészen a II. század vége felé terjedő időszakig rendkívül nagy számban találunk ún. „koszorús" sírköveket. Ezeket a kőemlékeket zömmel Aquincumban készítik.

1 Az aquincumi nagyszámú koszorús sírkövek között is egy külön csoport mutatható ki, amelybe azok a koszorús kőemlékek tartoznak, amelyeket az aquincumi temetkezési egyletek állíttattak tagjaik részére. Nagy Lajos több ízben utalt arra, hogy valószínűleg ezek a collegiumok önálló kőfaragóműhelyt tarthattak fenn.

2 A rendelkezésünkre álló gazdag kőemlékanyag felhasználásával ezúttal olyan kőfaragóműhelyt mutatunk ki, amely az i. sz. II. század első évtizedeitől a II. század közepe tájáig, kizárólag az aquincumi collegiumok megbízásából működött. Legkorábban Hampel József figyelt fel arra, hogy „a katonák síremlékein ós ezek nyomán a polgári embereknél is, rómaiaknál ós bennszülötteknél kedvelt motívum az orom alatti külön mezőben a koszorú motívuma".

3 — Kuzsinszky Bálint már a következőket írja : „Im oberen Teil von dem der Giebel abgeschlagen ist, trägt das Feld einen Lorbeer Kranz, oben mit einem Medaillon (Clipeus) geschmückt, unten von Bänder umwunden, wie ihn die Soldaten als Auszeichnung erhielten."

4 — Ezzel a sírkőcsoporttal még Erdélyi Gizella foglalkozott bővebben.

5 Brelich Angelo, Csemegi József, továbbá Harald Hofmann és Arnold Schober tértek még ki a koszorús sírkövekkel kapcsolatos kérdésekre munkásságuk során.

6 Pannóniában, legiószékhelyeken találjuk legkorábban — i. sz. I. század végén — az eredetileg katonai kitüntetést jelző corona civica kőbe vésett formáit.

7 Ezen katonasírköveken jelenik meg először nálunk a képes mezőben elhelyzezett, clipeus és taeniával ellátott corona civica.

8 E korai katonasírköveken ábrázolt corona civicákon kívül további döntő hatást gyakorolt a collegiumi kőfaragóműhelyek mintakönyveinek kialakulására egy itáliai eredetű márvány sírkő.

9 Ezt a rendkívül díszes és művészi kivitelű kőemléket — amelynek aquincumi eredete nem vitás — a budai királyi vár Zsigmond-kori építkezésénél használták fel másodlagosan. Ennek a különleges aquincumi márvány sírkőnek gazdag mintakincse hosszú időre hatással volt nemcsak a collegiumi kőfaragóműhelyek mestereire, hanem az egész pannóniai kőfaragóművességre is. Az aquincumi collegiumok által rendelt koszorús sírköveket két szemszögből vettük Vizsgálat alá. Először szövegük tartalma szerint, másodszor pedig ezeken a sírköveken alkalmazott beosztás, díszítés és kidolgozás azonos elemeinek legrészletesebb méréstechnikai vizsgálata alapján (1. kép). Ez a kettős módszer teljesen igazolta azt a feltevésünket, hogy a szövegre és mintára azonos kőemlékek közös műhelyben készültek, a collegiumok egyikének, másikának megbízása alapján. Felvetődik ezek után a kórdós : melyek voltak tehát azok a collegiumok, amelyek külön kőfaragóműhelyt tartottak fenn? Collegiumok városi szervezetben működtek. Aquincumban tehát Hadrianus uralnia alatt (117—138) alakulhattak, amikor is a császár municipiummá nyilvánította az eddigi legiószékhelyet. A számos collegium közül számunkra most csupán a COLLEGIUM FABRUM ET CENTONARIORUM,io ill. CULTORUM jelentős, ezek állíttatják ugyanis a most tárgyalandó koszorús kőemlékeket.

11