Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Kaba Melinda: Az aquincumi helytartói palota mozaikpadozatai 79-101
zott meander díszítések közül az ephesosi boltozat meanderkompozíciójára emlékeztet a mozaikunkon alkalmazott változat. 13 A görög meander kifejlődése római földön tovább folytatódik az i. sz. I. században. 14 Aquincumban a polgárváros nagy lakóházából ismerünk meandermintás kőtöredéket. 15 A helytartói palota 46. sz. helyiségének falát meandermintás freskó díszítette. Mozaikpadozatokon a meanderminták legkülönbözőbb változatait alkalmazták. Előfordul egyszerű csavarással, 16 kettős szálvezetéssel, 17 perspektivikus 18 ábrázolással, majd néhol komplikáltabb megszakított 19 formában. Gyakori kombináció négyzetek közbeiktatásával, 20 vagy egyéb geometrikus elemek : háromszög, négyszög és korong kíséretében. Négyzetes mezőkben 21 kis önálló díszítés, vagy elválasztó csík 22 formájában is feltűnik mozaik padozatok képmezőin. Leggyakoribb keretmegoldásban, 23 de találkozunk egész felületet betöltő meanderkompozícióval is. 24 Különféle idomok oldalaihoz csatlakozva egészben véve ferdeszögű rendszert alkotnak. Ezért keltik első pillanatban azt a benyomást, mintha a helytartói palota mozaikpadozatának párhuzamai volnának. Valóságos hasonlóságot az i. sz. III. századi új előadási formában megjelenő ostiai 25 és londoni 26 padozat mutat. Ostiában és Londonban a meander nem tölti be az egész felületet — csak egy részét —, de szerkesztése 120, illetőleg 60°-os rendszerben készült, mint a 45. sz. helyiség padozatán. Itt jól lemérhető, hogy a nagy művészeti központok alkotásai változásokon mennek keresztül, 27 mire nálunk megvalósításra találnak. A helytartói palota meanderdíszes padozata az i. sz. III. század első évtizedében készülhetett, amikor még gyakran uralkodik a világos alap a mozaikképmezőkben, de a korábbi nyugodt, geometrikus kompozíciókat ferde rombusz, romboid alapháló kereteiben megjelenő minták váltják fel. 28 A padozat datálása egybeesik a palota ezen szárnyának átépítési időpontjával. 29 63. SZ. HELYISÉG A helytartói palota ÉNy-i részében épült „fürdőnegyed" legimpozánsabb része a mozaikkal borított nyolcszögű, exedrás terem (11, 13. kép). Az egykori padozatdíszítés csak a terem déli oldalán és a K-i küszöbbejárat előtti sávban látható, a többi elpusztult. A megsemmisült rész az egész felületnek mintegy háromnegyed része. A mozaikminta a D-i szakaszon fehér alapon fekete, illetve vörös, a K-i oldalon fordítva, fekete alapon fehér kövekből készült. A DK-i részlet úgy látszik még a római időkben megsérülhetett, mert itt szabad szemmel is jól kivehető kiegészítés elváló darabja mutatkozik (24. kép). Figurális mozaikképek fonhatták körbe a középen besüllyesztett víznyelőt (13. kép). Közvetlenül a fal mellett fekete alapon fehér halpikkelyminta képezte a padozat keretét (22 — 24. kép). A sarokfordulót mandula alakú ornamens közbeiktatásával hidalta át a musivarius (23. kép). Széles fehér és fekete csík után következik a képmező. A kompozíció alapjául egyenlőszárú háromszög háló kerete szolgált. A háromszög befogóinak vonalában vízbehajló, leveleiket lefelé lógató nádszálak tűnnek fel. Ugyancsak nádszálak választják el egymástól a tengeri élet két különböző jelenetét. A nyugati képmezőben csendes tengeri idillt szemlélhetünk. Talán éppen egy kis szigetre képzelte magát a művész, ahol a vízből kinövő vastag átmérőjű évszázados fatörzset fiatal hajtású nád- és fűszálak, valamint indák fonják körül, tövében — a víztükör tetején — büszke fejtartású, sűrű tollazatú vadkacsa úszkál békésen (21. kép). A tollazat tarkaságát fehér és néhol vörös színű kövek jelzik. Valószínű, éppen párja felé tekintgetett, amely minden bizonnyal a vele; szemközti oldalon helyezkedett el. E feltevést az a fekete mozaikcsík támasztja alá, amely szimmetrikusan húzódik a fatörzs ellenkező oldalán a kacsa alakjának megfelelő formában. Lejjebb a víz alatt pontyot (Cyprinidae-félék családjából) (17. kép) 30 kardorrú hal (Xiphias gladius) (1.9. kép.) 31 kerget. Mögöttük a tenger értékes gyöngyszemeit magában rejtő kagyló (21. kép). Utóbbi egyben az alsó sáv lezáró figurája diagonális elhelyezésben. A víztükör simaságát hosszú, egyenes csíkok jelzik. Fejlett művészi ízlésről tanúskodik a baloldali csendes tengeri jelenet perspektívája. Az egymás mögött elhelyezett állatalakok érzékeltetik a tenger tükrének nagyságát. 85
