Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota 53-77
A legdíszesebb termek közé tartozott a 63. sz. helyiség, amelyet a négy sarkában félkörös exedrákkal nyolcszögletesre alakítottak. ÉK-i sarkában az exedra félköríves fala kissé előre ugrott és (82—97 cm mély) medencét foglalt magában. Három kőfal-lépcsőn léphettek le ebbe a medencébe, amely valójában egyszemélyes kádnak tekinthető. 52 A kis medencét, miként egyáltalán az egész termet, alulról, padozat alatti hypocaustummal nem fűthették. A süllyesztett kőfalkádból az elhasznált vizet (félcsonkakúp alakú) téglákból összeállított csatorna Vezette le a terem padozata alatt (ÉNy—DK irányba) átvonuló főcsatornába. 53 Ez pedig a terem közepe alatt hengeres testű aknában öblösödött. 54 Ezt az aknát a terem padozatában víznyelő kőkorong fedte, amelynek vájatain át a víz aláfolyhatott. 55 Evégből a padozat felülete mintegy 15 cm-t lejtett középpontja felé (4. kép). A fal-lábazatoknak márványlapokkal való díszítése szintén emelte ezen terem „fényét". A 63. sz. teremből léphettek be a kör alakú (az 1. képen a 68a sz.) medencébe (4. kép). Két lépcsője feltűnik magasságával (35, ül. 42 cm). Kétségen kívül hidegvizű fürdőnek (frigidarium) használták ezt a kb. 5,5 m átmérőjű medencét. Építménye a palota É-4 zárófalából, helyesebben a palota épülettömbjéből feltűnően, elszigetelten előugrik. A víz legalább 63 cm magasan állhatott benne. A víztömeg nyomását kívülről azzal egyensúlyozták, hogy a tartó körfalat két erős (334 cm magas és 150—160 cm-re kiugró) támpillérrel biztosították. A medence elhasznált vizét a terrazzo padozaton át vágott lyukon eresztették le a csatornába. A lyuk eldugaszolására szolgáló kőkúpot megtaláltuk. Az oldalfalat, nyilvánvalóan a vízszint magasságáig, halvány vörös terrazzo réteg borította. A körfal vakolatában három réteg válik szét. Az előugró kör alakú medence oldalfalának kőanyaga beleékelődik a palota E-i zárófalába, ami tanúsítja, hogy az egyszerre létesülhetett a zárófallal. Az alaprajzi elhelyezésből pedig az következnék, hogy a kiugró kerek építmény későbbi periódus hozzáépítése a palota E-i zárófalához. Egyébként valóságos védőtorony szerepét játszhatta ez a toronyszerűén előugró fürdőépítmény, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy mellette ferde irány vonalú lehajtó indul ki, az É-i szárny egyik kapujából (7. kép). Fontos a keltezés szempontjából, hogy mind a 68a sz. medence terrazzo fenekét, mind a 63. sz. terem terrazzo padozata alját ugyanarra a szintre terítették, mint a 62—60. és 41. sz. helyiségek fűtőtérfenék terrazzóját. Mindez a két helyiségsor egyidejűségét tanúsítja, mégpedig a 102,52—102,60 m A. f.-i felületen, amely a III. század elejére utal. Éhhez talál, hogy a 63. sz. terem padozata alatti csatornát fedő téglákon a COH/ors/ VII BR/eucorum/ ANT/oniniana/ bélyeget olvashattuk. Ez a császárnóv-jelzQ pedig kétségtelenül arra vall, hogy a III. század elején vagy valamivel később építették ki a palota ÉNy-i sarkának végső arculatát. Ugyancsak az Antoninus (Caracalla vagy Elagabal) császárok korára keltező bélyeg volt olvasható azokon a téglákon is, amelyekkel a ferdén lejtő utat burkolták, a 65. és a 68a sz., kiugró építmények között. (A 4. és a 7. képen csillaggal jelölve.) A Ny-i oldalról a palota egyenetlen, sőt többszörösen tört vonalban zárult, amikor elnyerte végső arculatát, de alighanem az előző periódusokban is. Nem is akarták mutogatni a díszes villa ezen hátsó oldalát. Ezért kőfal-kerítéssel takarták el mind É, mind Ny felé. A legnyugatibb (az 1. képen a 85, 88 és 90. sz.) helyiségek és a kerítésfal között kutatóárkainkban már csak csatornák mutatkoztak, amelyek mind a Kis-Duna-ág medre felé lejtettek. A hátsó szárny szabálytalan toldozott-foltozott képét a különböző korszakokban végzett hozzáépítések magyarázhatják. A 83. sz., belső terében kerek medencés fürdőhelyiség a már tárgyalt 57—58. sz. fürdőhelyiségek folytatásának tekinthető. Medencéjének fenekét, amelyet egy későbbi periódusban 3,7x3,85 m átm.-re szűkítettek (belső terében), márvány lapokkal burkolták. A víz ezt maximálisan 115 cm magasságig tölthette be. A medence terét kettős oldalfal veszi körül, ezek közül, szinte alig hihetően, a belső körfalat építették később. Ez a (33—35 cm széles) fal élesen elválik a külső fal vakolt oldalsíkjától, és a már előbb meglevő suspensurára alapozódott (10. kép). A 89. sz. helyen, legalábbis a palota legkésőbbi korszakában, mozaikpadozatos helyiség képezte az 57. és 83. sz. kerek fürdőhelyiségek szomszédságát. Mozaikjából azonban mi már csak nyomokat találtunk. (Fűtőtere alatti rétegeket a 9. kép mutatja.) 5 Budapest régiségéi 05
