Budapest Régiségei 18. (1958)
JELENTÉSEK - Duma György: Középkori mázas kerámiák vizsgálata 565-586
I. táblázat Minták jelzése Si0 2 A1.0, Fe 2 0 3 KO, CaO MgO Izz. veszt. S0 3 1. SZ. 4. sz. 26. sz. 64,74—73,12 63,67—66,90 58,80—59,46 19,66—20,62 20,49—24,20 25,75--26,72 4,16—8,13 5,04—8,51 6,18—9,63 0,70—1,10 0,81—1,20 6,67—1,15 1,11—1,34 1,69 1,63—1,86 0,87—0,92 0,97—1,01 1,05—1,70 0,84—1,42 1,16—1,52 1,77—2,74 0,18—0,40 0,15—0,22 nyom. 0,10 A MÁZAK KÉMIAI ELEMZÉSE A mázakon végzett kémiai elemzések az égetés alatt végbement átalakulások miatt pontos képet soha sem adhatnak azok égetés előtti állapotáról. Mivel az ólmos mázak erősen feltárják az égetés alatt a cserepet, az általában vékony, 200—300 mikron vastag mázrétegek összetétele rendszerint erősen megváltozik. Az ásatások során felszínre kerülő kerámiai készítményeknél a szivárgó vizeknek a mázakra gyakorolt oldó hatása is — különösen savakban könnyen oldódó ólmos mázaknál — számottevő lehet (2. kép). Mivel az ásatási anyagoknál a mázak összetételének, főleg kiindulási alakjának a meghatározása, ha azok vékony rétegben fekszenek a cserépen, sok bizonytalansággal jár, vizsgálatainkhoz csak igen vastag mázréteggel fedett cserépdarabokat használhattunk. Kivételesen sikerült néhány mintán olyan vastag mázrétegeket találni, amelyekről kitűnt, hogy összetételükben tömegükhöz képest az említett égetés alatti feltáródás, illetőleg az utólagos oldóhatás csak lényegtelen változást idézett elő. Az 1, 4. és a 26. sz. mintákat borító mázakból sikerült elemzési célokra alkalmas mázmintákat venni. A kémiai elemzések eredményét a II. táblázat mutatja : II. táblázat Minták jelzése SiO. A1 2 0 3 Fe 2 0 3 PbO Ouo Ti0 2 OaO MgO 1. sz. 18,50 ny. 0,96 76,70 3,38 — ny. ny. 26. sz. 18,10 ny. 2,40 76,20 2,26 nyny. — 4. sz. 22,50 4,10 7,30 65,85 — — • — ny. A közölt adatok szerint a mázak mind igen magas ólomtartalmúak. Hasonlatosak a ma is használt fazekasmázakhoz. Lényegében mindegyik alapja egy két komponensből •— ólomoxidból és kovasavból — álló színtelen átlátszó máz (alapmáz), amelyben még az elemzés szerinti mennyiségben színező fémoxidok (CuO és Fe 2 0 3 ), valamint szennyezések vannak. Feltűnően hasonló a 26. és az 1. sz. zöld máz alapmázának az összetétele. A kékeszöld színű, helyenként fedőhatású máz, amely a 26. sz. mintát borítja, az 1. sz. fényes zöld máztól az elemzési adatok szerint alig tér el. A rézzel készült mázak színe nagymértékben függ az alapmáz összetételétől. Mivel jelen esetben a két máz összetétele lényegében azonos (II. táblázat), a mázak színbeli eltérésének okát magában a rézoxidban kell keresni. A rézoxid a legkülönbözőbb komplex és egyszerű ionos alakban oldódik a mázakban. 2 Kísérleteink mutatták, hogy a cuprioxid fűzöld, a cuprooxid kékeszöld színt adhat ugyanazon ólmos mázban. A rézoxid előállítását fazekasaink még napjainkban is oly módon végzik, hogy vörösréz darabokat mázatlan edénybe helyezve az áruval egyszerre kiégetnek. Vizsgálataink azt mutatták, hogy az így készített rézoxid, mivel az oxidáció rendszerint nem megy tökéletesen végbe, cupri és cuprooxid keveréke. A fazekasok által használt rézoxidban, amelyet a fenti módon maguk készítenek, átlagosan 65—70% cuprooxid van, ami kísérleteink szerint már elég az alkálimentes ólmos mázakban is a kékes árnyalatok előidézésére. Az 1. és a 26. sz. mintákon levő mázak színbeli eltérése tehát a bevitt réz oxidációjával van összefüggésben. 570
