Budapest Régiségei 18. (1958)

JELENTÉSEK - Nagy Emese: A középkori Gercse község temploma 543-564

'NAGT EMESE A KÖZÉPKORI GERCSE KÖZSÉG TEMPLOMA Budapest középkori történetének vizsgálatához hozzátartozik a környező falvak tanulmányozása is. Hozzátartozik nemcsak azért, mert ezek a falvak a mai főváros közigazgatási területéhez tartoznak, de azért is, mert a középkori város élete elválaszthatatlan a környező települések életétől : a vár és város szoros gazdasági kapcsolatban állott a környező falvakkal, a budai polgárságnak birtokai voltak a környéken s adataink vannak arra, hogy az egyes falvak lakossága sokszor évszázadokon keresztül ugyanazokkal a szolgáltatásokkal járult az udvartartás, illetve a város fenntartásához. De nélkülözhetetlen Budapest környékének topográfiai vizsgálatai szempontjából is, mert — mint pl. a jelenlegi kutatásainknál is — az egyes kisebb falvak emlékeinek feldolgozása magáról a városról szóló ismereteinket is bővítheti. Gercse község pontos helyének tisztázása pl. a középkori Óbuda határainak problémáját világítja meg. A mai Hidegkút határában, a jelenlegi városbeosztás szerint Budapest II. kerületében, a Csúcshegy és Viharhegy közötti nyereg lejtőjén levő szántóföld közepén keletéit templom romjai állanak (1 .kép). Felületes rátekintéssel a templom homlokzatán levő barokk stukkómaradványok és 1774-es évszám, valamint a barokk-korban is elképzelhető alaprajz után ítélve a XVIII. századinak is vélhetnénk, de bizonyos jelekből — falelválásokból, elfalazásokból, különféle falrakásokból, valamint a környező szántóföldön nagyobb mennyiségben előkerült középkori cseréptöredékekből — arra lehet következtetni, hogy korábbi épület átalakításáról van szó. Az épülettel kapcsolatban felmerült problémák tisztázására 1956. május 21 és június 13 között ásatásokat folytattunk.

1 Az ásatás megkezdése idején a helyszínen a következő volt a helyzet : A templomrom falai igen sok helyen majdnem teljes magasságukban fennmaradtak. A torony nélküli nyugati homlokzat oromfala majdnem teljes egészében áll, benne kis kerek ablakkal. A teljesen tönkrement nyugati bejárat egybeolvadt a fölötte levő, szegmentíves lezárású ablakkal. Ezt az ablakot a kerek ablakkal együtt XVIII. századi téglákkal bélelték, s ugyancsak ebből az időből való a homlokzat igen rossz állapotban levő stukkódíszes vakolata, amelyen keretbe foglalva 1774-es évszám látszik. A déli homlokzat nyugati felén kétszeresen elfalazott ajtót találunk, keleti felében pedig, ott, ahol a hajó déli ablaka lehetett, nagyméretű falkitörés látszik (2. kép). Az északi homlokzat közepén újabb befalazott ajtót fedezünk fel. A feltételezhető északi ablak helyén itt is kitörött a hajó oldalfala. A templom keleti oldalán eredetileg félköríves szentély volt, amelynek két oldalához utólag sekrestyét, illetve raktárhelyiségszerű részt toldottak. A szentély ablaka — a falkitörésből következtetve — az épület tengelyében lehetett (4. kép). A szentély, valamint a sekrestyék falai legtöbb helyen nem érik el az eredeti magasságot. A diadalív elpusztult. A belső homlokzatokon figyelemre méltóak azok a falkitörések, amelyek a nyugati oldalon s az oldalfalaknyugati felében, egyvonalban, a falmagasság egyharmadában látszanak (3, 5. kép). Ezeknek, valamint a kitörött felületek oldalain helyenként látható ferde téglaindításoknak alapján nyugati énekeskarzat létezésére következtethetünk. A homlokzaton a vakolat több egymás fölötti rétegben helyezkedett el. Az ásatás célja elsősorban a templom történetének tisztázása volt, a környező település vizsgálatára a kutatás anyagi kötöttségei s a terület bevetett volta miatt nem kerülhetett sor. Hasonló okok miatt nem következett be a templombelsőnek s a közvetlen környéknek teljes 543