Budapest Régiségei 18. (1958)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kubinyi András: Rabok feliratai a budai Csonkatoronyban 519-525

À kettős királyválasztás után több ízben cserélt gazdát Visegrád. 1532 tavaszán Zudi Kozár Miklós várnagy feladja a várat János király hadvezéreinek, Pestyéni Gergely országbírónak és Athinai Simon budai udvarbírónak. A vár Vízibástyája, a „Wyzwar" — ahogy az oklevelek emlegetik — még Ferdinánd spanyol zsoldosainak a kezében maradt, de július végén ezek is elszök­tek, és így a Vízibástya is János kezébe került. 6 Ettől kezdve haláláig János király birtokolja, aki gyakran tartózkodik itten feleségével együtt. 7 A király halála után tanácsosainak egy része, Fráter Györggyel és Török Bálinttal az élén, fiának, a nemrég született János Zsigmondnak akarta megtartani az országot, és nem volt hajlandó végrehajtani a nagyváradi békét, amelynek értelmében János halála után az ország Ferdinándra száll. Ferdinánd azonban a maga részéről szintén nem hajtotta végre a bókét : nem teljesítette azokat a pontokat, amelyeknek ellenében János beleegyezett Ferdinánd örökösödésébe. Ferdinánd Fels Lénárdot bízta meg az ország és elsősorban Buda visszafoglalá­sával. 8 Fels októberben érkezett Visegrád alá. Fráter György a Vízibástya védelmét Bálint deákra bízta, ak.i előbb úgy látszik a királyi kancellária írnoka volt. Â Vízibástya birtoklása igen fontos volt Felsnek, mert onnan ágyútűzzel mind a visegrádi, mind a Duna túlsó partján a nagymarosi országutat, mind pedig a dunai víziutat el lehetett zárni. Több napos kemény ostrom után foglalta csak el a császári fővezér. A vár őrsége, kb. 160 ember parancsnokával együtt fog­ságba esett. Fels elengedte a parasztokat, a többiből az előkelőket a várnaggyal együtt, szám­szerint 23-at, Esztergomba küldött, míg 22-őt vasban a torony újjáépítésére, 35-öt pedig gálya­rabnak hajóira, osztott be. A fellegvár azonban továbbra is Fráter György emberei kezében maradt. 9 Fels ezután Vácot foglalta el, majd Budát vette ostrom alá. A sikertelen ostrom után visszatérve a visegrádi fellegvárat akarta bevenni. A várban 250 főnyi őrség volt több várnagy parancsnoksága alatt. Sajnos neveiket nem ismerjük. Több napi ostrom után az őrség hajlandó volt feladni a várat szabad elvonulás feltétele mellett. Mivel a vár elfoglalása egyébként csak hosszabb idő múlva lett volna lehetséges, Fels elfogadta a feltételt, és a várőrség erre 1540. novem­ber 25-én átadta Visegrádot és elvonult. 10 Ennyit tudunk Visegrád 1540. évi sorsáról. Ki lehet tehát a felirat három kapitánya? Bálint deák, a Vízibástya parancsnoka nem lehetett, hiszen Fels fogságába esett. Ezért csak a fellegvárat feladó várnagyokra gondolhatunk. További sorsukról épp a Csonkatorony felirata tudósít bennünket. A várat feladó őrség úgy látszik Budára vonult, ahol az áruló kapitányokat Fráter György, aki már a Vácot feladó várnagy birtokait is elkoboztatta, 11 a Csonkatoronyba záratta. így feliratunk azt is bizonyítja, hogy Fráter György az újabb budai ostrom előes­téjén ezzel a tettével is az ingadozó budai lakosság elrettentését akarta elérni, és ezért zárta a foglyokat a Csonkatorony pincéjébe, tehát valószínűleg a börtön legrosszabb helyére. 12 A három kapitány nem maradt sokáig rabságban, amennyiben nem pusztult el közben a nyirkos pincében. Ugyanis, amikor 1541 nyarán a törökök elfoglalták Budát, a Csonkatorony összes rabját kiengedték. 13 A többi három feliraton nem találunk évszámot, és egyéb adatok segítségével sem tudjuk datálni. Valószínűbb azonban, hogy ezeket már nem a magyar királyok rabjai, hanem inkább a török korszakban elfogott szerencsétlenek karcolhatták a falba. Számos leírásunk van a törökök rabságában sínylődő szegény magyarokról, és ezek közül nem egy a Csonkatorony rabjairól szól. Pl. a pozsonyi nemes polgár, Auer János Ferdinánd, aki 1664-ben volt a torony rabja, leírja mind a Csonkatornyot magát, mind a benne elzárt rabok nyomorát. 14 A törökök még élelmezésükkel sem nagyon törődtek, ezért elnézték nekik, hogy élelme­zésük ós ügyeik intézése végett elöljárókat válasszanak. A csonkatornyi rabok élén a gazda állott, volt pecsétjük (amelyen lábbilincs és a Csonkatorony szó kezdőbetűi látszottak) és papjuk is. 15 Ez a gazda tárgyalt a rabok nevében a törökökkel, 16 gondoskodott az új rabokról. 17 A Csonkato­ronyban és a hozzá tartozó melléképületekben 18 sínylődő nagyszámú fogoly 19 — többnyire szegény közkatona — számtalan levélben fordult váltságdíjért a magyar főurakhoz, sajnos, sokszor ered­ménytelenül. 20 520

Next

/
Oldalképek
Tartalom