Budapest Régiségei 18. (1958)

ANYAGKÖZLÉSEK - Jankovich Miklós: Adatok Óbuda középkori helyrajzához : hol állott az óbudai klarisszák kolostora? 487-499

JANKOVICH MIKLÓS ADATOK ÓBUDA KÖZÉPKORI HELYRAJZÁHOZ HOL ÁLLOTT AZ ÓBUDAI KLARISSZÄK KOLOSTORA? Óbuda a másfél évszázados török megszállás idején a hódoltsági országrész városai közül talán legtöbbet szenvedett. Bár a város maga hadászati szempontból jelentőséggel nem bírt, pusztító ostromoknak nem volt kitéve, térségein nevezetesebb csatákat nem vívtak, osztoznia kellett azonban a várakat környező külváros jellegű települések azon sorsán, amely reá a csapatfelvonulások és megismétlődő táborozásokkal járó viszontagságokat hozta. Mindezeken túl Buda várának hadászati kulcshelyzete veszélyt jelentett a környező lakosság békés életére, ez a város fokozatos elnéptelenedéséhez vezetett. Az elnéptelenedés mértékére képet nyújt egy 1610-ben felvett portaöcszeírás,

1 egész Pilis megye területén csupán 82 portát vesznek számba, ebből Óbudára csak 8 porta esik, a vele járó pusztulásra pedig jellemző, hogy a hódoltság megszűnésekor az ország határain túl is ismert és megcsodált építményeinek még emléke is feledésbe merült. A felszabadult országrészben hamarosan előtérbe lépnek a gazdátlan birtokok elfoglalása iránti földesúri törekvések. Ezeknél a birtokfoglalásoknál azonban csak kisebb szerep juthatott azoknak az egyházi és világi birtokosoknak, akik javaikra a hódoltság előtti időkre visszanyúló jogaik alapján tarthattak igényt. Az elmúlt korszak jog- és vagyonbizonytalansága rést ütött a magyar tulajdonjog több évszázadon át kialakult rendszerén, a felszabadult területek birtoktestei túlnyomó részben azok kezébe kerülnek, akiket a Habsburg-ház politikája arra érdemesnek ítél, míg a régi birtokosság jogutódjainak a gyakran kétes értékű peresítés jogát biztosítják. így kerül Óbuda is újszerzeményi birtokként a Zichyek kezébe és válik Pilis megye déli részének több falujával együtt a család óbudai uradalmává. Zichy István még a török megszállás idején, 1659-ben, 57 518 magyar forint lefizetése ellenében királyi donatiót nyer a komáromi vár birtokaira, úgyszintén több Pilis megyei falura, köztük Óbudára is.

2 Az újszerzeményi birtokok felett azonban még hosszú ideig kísért a hódoltság előtti birtoklás jogkövetkezményeinek ténye, így Óbuda is több tehertétellel kerül a Zichy-családhoz, ezek közül jelentőségénél fogva elsősorban a királynéi várat és városrészt, a fehéregyházi páloskolostort, valamint az óbudai klarissza apácarend kolostorát emelhetjük ki. Szembetűnő, hogy a régi jogok alapján fellépő birtokigények a felszabadulás után csak szórványosan, gyakran kellő felkészültség nélkül és többségükben csak évtizedek elmúltával jelentkeznek. Ennek okát talán a tekintetbe jövő birtokok silány jövedelmet ígérő kilátásaiban kell keresnünk. A föld egymaga hasznot nem hajt, a jövedelmet biztosító termelés csak az emberi kéz munkája nyomán fakad, az elnéptelenedett falvak betelepítése pedig költséges és nem mindig sikert igérő vállalkozás, amire csak kellő tőkével és befolyással rendelkező földesúr vállalkozhat. A török uralom elől elmenekült régi birtokosság túlnyomó részben elszegényedett utódainak ehhez sem pénzük, sem kedvük, a felszabadult országrész földjeinek a hódoltság megszűnését követő évtizedekben még nincsen keletjük. Az óbudai uradalom gazdasági viszonyai sem lehettek ez időben jobbak, mint a felszabadult országrész bármely más birtokán, a meginduló gazdasági élet első nyoma csak tíz évvel Buda visszafoglalása után mutatkozik, amikor budai molnárok szerződést kötnek Zichy Istvánnal már a középkorban is használt óbudai melegvizű malmok helyreállítására és bérletére,

3 ezek is valószínűleg a gyorsabban fejlődő Buda lakosságának igényeit voltak hivatva kielégíteni. 487