Budapest Régiségei 18. (1958)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga, XIII-XVII. század 455-486

tó Dégenfeld tér 7. sz. ház pincéjéből (sírból). Sőregi J. ásatása. Lt. sz. : IV. 37/1935. 46 Pira szerint [Studien zur Geschichte der Schweinerassen, insbesondere derjenigen Schwedens. Zool. Jahrb. Suppl. 10 (1909) 389] a könnycsont­index scrofa-típusú sertéseken nagyobb I-nél, vit­tatus-típusú sertéseken kisebb I-nél vagy 1, verra­cosus-típusú sertéseken pedig hol kisebb, hol nagyobb, mint 1. 47 L. bővebben : H. Wierda, Über Wuchs­formen bei Haustieren. Eine Studie an Schweine­skeletten. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtungsbiol. 63 (1954) 335-380. 48 Pira i. m. 325. 49 A táblázaton szereplő sertéskoponyák adatai a következők: 1. lelőhely: Budai vár, NUP 2 — 4. R 583-996; kor: XIV. sz. ; 2. lelőhely: Budai vár, NUP IX. g./6 m 526-991; kor: XV. sz. ; 3. lelőhely : Budai vár, NU szemétréteg 2R 570 — 982/2,70 m. ; kor : XV -XVI. sz. ; 4. lelőhely: Budai vár, KÉ 511 512-993/5,18-6,60 m; kor: XV-XVL sz. ; 5. lelőhely: Budai vár, KÉ ÍR 507 — 994/1,20 m. ; kor: középkortól újkorig; 6. lelőhely : Biharudvari ; kor : Árpád-kor ; 2 % éves emse ; 7. lelőhely : Szőreg, 227. sír ; kora : avar; 15 hónapos emse. Az utóbbi kettő adatait Hankótól vettük (Ősi magyar sertéseink. . . 53, 55). 50 Pira i. ni. — Reich i. m. — Herre i. m. 10. 51 Reich i. m. 52 Acsddy i. m. 49. 53 Hankó i. m. 13. 54 Acsády i. m. 66. • 55 Uo. 82. 56 Meissner K.„ Magyarország lótenyésztése. Deb­recen 1929, 10. 57 Szamota i. in. 92,94. 58 Uo. 536. 59 A mai közönséges nagytermetű, terültpatájú nyugati lovak Lundholm [Abstammung und Domes­tikation des Hauspferdes. Zool. Bidrag fram Upp­sala 27 (1949) 218] és Nobis [Beiträge zur Abstammung und Domestikation des Hauspferdes nach Studien an ur- und frühgeschichtlichen Funden Nordwest­und Mitteldeutschlands. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtungsbiol. 64 (1955) 208] szerint csak a nép­vándorláskorban alakultak ki. 60 Hankó B, véleményét lásd : László Gy., Kolozsvári Márton és György Szent-György szob­rának lószerszámja. Erd. Tud. Int. Évk. Kolozsvár 1943, p 75-170. 61 N. Kwaschnin — Ssamarin, Kraniologische Un­tersuchungen über das lithuanische Pferd. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtungsbiol. 12 (1928) 273. 62 Bevilacqua-Borsody B., A magyar ló és a magyar lovassportok története. Magyar lósport és lótenyésztés. Bp. 1943, 59. 63 Az összehasonlításul felhasznált méreteket Besskó J".-tól vettük (A honfoglaló magyar nemzet lovairól. Bp. 1906). 64 Th. Haltenorth, Die Wildkatzen der alten Welt. Leipzig 1953, 8. 31 Budapest régiségei ® P. Kuschet, Die Haustiere Ägyptens im Alter­tum. Görlitz 1911, 25. 66 J. Boessneck, Die Haustiere in Altägypten. Veröff. d. Zool. Staatssamml. München 3 (1953) 24. 67 F. E. Zeuner, Domestication of animals. Megjelent : A history of technology. Oxford 1955, 331. 68 H. Kraemer, Die Haustierfunde von Vindo­nissa. Rev. Suisse de Zool. 7 (1899) 143-272. 69 Nobis, Die Haustiere von Tofting . . . 132. 70 Reich i. m. 2. 71 Herre i. m. 7. 72 E. Lubicz — Niezabitowski, Hodowla zwlerzat lowiectwo i rybactwo u mieszkanców Polski zachod­niej w okresie halsztackin (r. 700 — 400 przed Chr.) i wczesnohistorycznyn (r. 600 — 1100 po Chr.). L'éle­vage d'animaux, la chasse et la pêche chez les habi­tants de la Pologne occidentale en période de Hall­statt (700 — 400 avant J. Chr.) et en période proto­historique (600 — 1100 après J. Chr.). Wiadomosci Archaeol. 16 (1939) 169. 73 Bökönyi előbb i. m. 281. 74 O. F. Gandert, Zur Abstämmlings- und Kul­turgeschichte des Hausgeflügels insbeso^ dere des Haushuhnes. Wiss. übh. d. Dtsch. Akad. d. Land­wirtsch. zu Berlin. 6/1 (1953) 79. 75 Uo. 76 J. W. Amschler, Ur- und frühgeschichtliche Haustiêrfunde aus Österreich. Arch. Austr. 3 (1949) 55. 77 8. Bökönyi, Untersuchung der in der römi­schen Villa von Tác — Fövénypuszta gefundenen Tierknochen. Acta. Arch. Hung. 6 (1955) 160. 78 Erre vonatkozóan O. Tinmann végzett vizs­gálatokat és kimutatta, hogy a házikacsák elülső végtagcsontjai súlyra és nagyságra elmaradnak a vadkacsákéi mellett, a hátulsó végtagokon ezzel szemben fordított a helyzet [Vergleichende Unter­suchungen an Haus- und Wildenten. Zool. Jahrb. Abt. f. allg. Zool. 36 (1919) 638. kk.]. 79 Gandert i. m. 76. 80 M. Hilzheimer, Unser Wissen von der Ent­wicklung der Haustier weit Mitteleuropas. B. d. r. g. K. 16 (1925-26) 63. 81 Hankó B., A magyar baromfi eredete és egy­kori gazdasági jelentősége. Debr. Szemle 10 (1936) 45-55. 82 Csánki i. m. 83 R. Hennig, Eine rätselhafte Tier-Darstellung in Dom von Schleswig. Natur u. Volk. 70. évf. 100-101. 84 W. Küenzi, Tierreste aus Grabungen des Historischen Museums, Bern 1935 — 38. Mitt. d. naturf. Ges. Bern (1939) 181; Küenzi a pulyka­csont előfordulását rejtélyesnek tartja. 85 Csánki i. m. 649. 86 Mátyás k. d. e. IV. 149. 87 Nauheimben késői La Tene-sírokban voltak tyúkcsontmellékletek, s Britanniában Caesar már ott találta a tyúkot. L. bővebben : Gandert i. m. 74. 88 8. Bökönyi, Examen des os d'animaux dé­couverts au cimetière avar de Kiskőrös — Városalatt. 481

Next

/
Oldalképek
Tartalom