Budapest Régiségei 18. (1958)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga, XIII-XVII. század 455-486

MADÁR — AVIS SP. Az egyik XV. századi rétegből (NU 568—982 /2,70 m 2 R) egy érdekes madármetatarsus került elő (VII. tábla 1 ; és 9. kép). Hossza 251 mm, tehát erősebb a legnagyobb hazai gólyáink vagy gémjeink csűdcsontjánál. Még leginkább az afrikai óriásgémek csüdcsontjára emlékeztet, ezt azonban összehasonlító anyag híján nem tudjuk eldönteni. 8. kép. NU 33. g./2,50-3,30 m. XIH. század CSUKA — ESOX LUCIUS L. A halcsontok száma a budai vár korai periódusaiban elég csekély, később azonban a halcsontok valamivel gyakoribbá válnak. Lehetséges, hogy a halcsontok kis számának az az oka, hogy a kutyák ezeket az apró csontokat felfalták, amint azt Herre a hamburgi középkori anyagnál feltételezte.

102 Sajnos, a halakból többnyire igen apró s így meghatározhatatlan töredékek kerültek elő, meghatározható darab igen kevés.

103 A hal a középkorban minden népréteg által szívesen fogyasztott táplálék volt. Számos korai oklevelünk említ egész halászközségeket. Fejedelmi ajándékok közt is gyakran szerepel a hal. 1408-ban (és máskor is) Zsigmond király vizákat küld a német lovagrendnek, a rend nagymestere pedig 1409-ben lazacokat küld Zsigmondnak.

104 Mátyás udvarában is gyakori volt a hal az étlapon. Galeotti szerint különösen a mennyhalat (Lota vulgaris) kedvelték, amely a magyar udvarból a milánóiba is elszármazott, de gyakori volt a csuka és a pisztráng is. Külföldről is gyakran hoztak be halakat, pl. angolnát.

105 Oláh Miklós több helyen is említést tesz a magyar folyók 9. kép. NU 2R. 568-982/2,70 m. XV. század. - Madár - Avis sp. (1 : 2) 470