Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363
1430 karácsonyától 1431. május 27-ig újabb 4094 forintot vettek fel ugyanerre a célra, majd szeptemberben Reichart, az építkezés vezetője még 4000 forintot. 70 Újabb pénzforrás volt külön adók kivetése. 1433. február 2-án Zsigmond elrendelte, hogy Pozsony várának megerősítésére Buda és még öt szabad királyi város, továbbá a veszprémi és győri püspökség, valamint a szentmártoni és pécsváradi apátság fizessen évi négy részletben 420—420 forintot, tehát összesen 1680 forintot. 71 Itt ugyan zsoldosok tartásáról és egyéb jellegű megerősítésről is szó esik, nem kétséges azonban, hogy ez összegnek egy részét is az építkezésnél használták föl, hiszen valószínű, hogy a vár általános pénzkezelése nem vált el mereven az építkezésétől. Végül a király egyéb fellelhető pénzforrásokat is megnyitott, ahol csak mód kínálkozott rá, ennek jellegzetes példája már számadásunk keletkezésének évéből származik. 1434. február 5-én, néhány héttel a nyári építkezési idény megindulása előtt Zsigmond erélyes hangú paranccsal fordult a pozsonyi városi tanácshoz : már korábban elrendelte, hogy egy városi börtönben meghalt Paankucher nevű ember 2000 aranyforintot kitevő hagyatékát adják át a pozsonyi várépítkezésre ; ha most sem teljesítik a parancsot, a vár összes munkálatait a város pénzén fogja elvégeztetni! 72 A pozsonyiak láthatóan elég súlyosan meg voltak terhelve a várépítkezés miatt, a vonakodás nyilván ide vezethető vissza. Hatalmas összegek forogtak tehát a vár építésénél. Csak két év alatt, 1430 és 1431-ben az oklevelesen bizonyítható bevétel — a pozsonyiak szolgáltatásából, a pénzverési haszonból ós kölcsönből — 25 497 aranyforint volt. A bevétel alaptételei 1434-ben is feltehetően ugyanezek voltak. A megismert összegek még egy további következtetést engednek meg. Az 1434. évi összes kiadás a téli építési periódus költségeit is magában foglalta, s ez ebben az esztendőben — minthogy a téli kiadásokra a nyáriaknak mintegy fele—kétharmada szokott esni — 4800 forinttal szemben mintegy 2400—3200 forintra becsülhető. így tehát 1434 egész évi kiadása 7200—8000 aranyforint körül mozoghatott. Minthogy pedig 1430 és 1431-ben egy évre több, mint 12 000 aranyforint bevétel jutott (s a bevételeket még ugyanazon évben rá szokták fordítani a munkálatokra, hiszen azok kisebb vagy nagyobb méretei rendszerint éppen a rendelkezésre álló pénzfedezet mennyiségétől függtek), feltehetően akkor még nagyobb munkaszervezetet foglalkoztatott a várépítés, mint 1434-ben. III. A MUNKASZERVEZET JELENTŐSÉGE Az eddigiek alapján önként adódik a kérdés : hol van a helye a királyi építőműhelynek az építőmunka korabeli szervezetei közt, hogyan viszonylik és hogyan aránylik a céhes építőtevékenységhez, másrészt az Európa hozzánk közel eső országaiban ez idő tájt működő, általánosan ismert építőpáholyokhoz? Régi, s mind máig teljesen nyugvópontra nem jutott vita tárgya, hogy beletartoztak-e a nagyobb középkori magyarországi építőszervezetek az építőpáholyok német eredetű rendszerébe. A pozsonyi építési számadás alkalmas arra, hogy eldöntse a vitát — legalábbis, ami a királyi építkezéseket illeti. A két, egymással szemben álló nézet képviselői a kérdést jobbra vagy balra véglegesen eldöntő argumentumokat — éppen a hazai írásos források hiánya miatt — nem tudtak szolgáltatni. Akik a páholyrendszer magyarországi meghonosodása mellett törtek lándzsát, az 1459. évi regensburgi páholykongresszus határozatára szoktak hivatkozni, amely Magyarország nyugati felét a bécsi főpáholy hatósága alá rendelte, s feltételezték, hogy itt már egy régebbi gyakorlat törvényesítéséról volt szó ; másrészt a Magyarországon talált különböző kőfaragójelek rendszeréből és a szerkesztési metódusokból vontak le messzemenő következtetéseket. Ezzel szemben áll az a feltűnő jelenség, hogy egyetlen direkt bizonyíték, egyetlen hazai adat sem áll rendelkezésre, amely szerint a páholyrendszer valóban meghonosodott volna hazánkban. Ugyanakkor pedig kétségtelen, hogy a regensburgi határozatot a legóvatosabb kritikával kell fogadni, hiszen az éppen olyan időpontban keletkezett, amikor az osztrák párt a legerősebben próbálta bizonygatni Magyarországra való jogát Mátyás nemzeti királyságával szemben, s a vonatkozó artikulus feltehetően nem több puszta uralmi igénynél. Ami pedig a kőfaragójeleket illeti, azok nem bizonyítanak egyebet a munka szervezettségénél, 330
